Vajon árt vagy segít Trumpnak Joe Biden visszalépése?
Joe Biden vasárnap bejelentette, hogy mégsem indul a november 5-i elnökválasztáson. Közleménye szerint belátta: az szolgálja leginkább a Demokrata Párt és az Egyesült Államok érdekeit, ha visszalép. Egyúttal azt is jelezte, hogy Kamala Harris indulását támogatja.
Apóka alelnöke mögött hamarosan az Állami Demokrata Bizottságok Szövetségének (ASDC) „elsöprő többsége” is felsorakozott. A szervezet a tagállami pártcsoportok képviselőiből áll; a döntésük formális, a demokraták hivatalos jelölőgyűlésén attól el lehet térni, de az elemzők szerint ez valószínűtlen.
Tehát elég biztosra vehető, hogy novemberben a saját származásában is bizonytalan – pontosabban azt a politikai érdekekhez igazító –, magát hol indai származásúnak, hol afroamerikainak mondó Kamala Harris és Donald Trump fognak megmérkőzni egymással.
Trump magabiztosan nyilatkozott: szerinte Harrist könnyebb lesz legyőzni, mint Bident lett volna. A republikánusok pedig azonnal teljespályás letámadásba kezdtek, és azzal vádolják a regnáló alelnököt, hogy egy notórius hazudozó.
Tény, hogy van mibe kapaszkodniuk, hiszen Kamala Harris az utóbbi hetekben folyamatosan Biden alkalmasságát hangoztatta, ami nyilvánvalóan nem volt igaz, és a visszalépés ennek beismerése.
Abban viszont nem vagyunk biztosak, hogy a választókat ilyen apróságok érdekelni fogják. A többségük a visszalépést akarta, amit megkapott – innentől kezdve pedig mindkét jelöltnek a vízióiról kell beszélnie.
E tekintetben Harris hátrányból indul. Bár a liberális sajtó azzal eteti az embereket, hogy a GDP adatok rendben vannak és az inflációt is sikerült mérsékelni, az amerikaiak többsége elégedetlen.
Az kétségtelen, hogy az USA gazdasága stabilnak tűnik, viszont a Biden-adminisztráció válságenyhítő intézkedései csak egy szűk gazdasági elitnek kedveztek igazán, és bár a pénz nem romlik már olyan ütemben, mint egy-másfél éve, az árak, különösen az alapvető fogyasztási cikkeké magasan maradtak.
A helyzet az, hogy emberemlékezet óta nem volt olyan mértékű szegénység az Egyesült Államokban, mint mostanában.
Erre a demokraták válasza az, hogy a munkanélküliségi ráta is rendkívül alacsony, tehát lényegében bárki, aki dolgozni akar, talál munkát magának. Azt azonban könnyű belátni: a munka és a megélhetés nem szükségképpen jár együtt. Magyarán, attól, hogy az embernek van egy állása, még lehet szegény. Ezen túl pedig nincs semmi, csak a csodavárás: majd jobb lesz, majd csökkennek az árak és nőnek a bérek…
Érdemes megemlíteni az USA rekordokan döntő államadósságát. Az amerikai társadalom mélyen individualista, ebből pedig az a furcsa önellentmondás következik, hogy ki-ki szeretné, ha az állam hozzájárulna a személyes boldogulásához, de egyébként viszket attól, ha „szocialisztikus” módon segíteni, segélyezni próbálja az elesetteket.
Nem túl sok sikerrel, de Bidenék ezzel is próbálkoztak az elmúlt években, és részben ennek köszönhető az adósságállomány növekedése, ami úgy csapódik le az emberekben, hogy a Fehér Ház felélte a jövőjüket.
Szóval, ha ezt így mind összeadjuk, úgy tűnik, Trump kényelmes helyzetben van. Elég azt ismételgetnie, hogy tegyük újra naggyá Amerikát. Viszont Kamala Harris nő, és ebben még ő is biztos. Ahogy az sem kérdés, hogy nem fehér. Ebből pedig profitálhat.
Az USA társadalma mélyen megosztott. Még a republikánusok körében sincs teljes egyetértés az abortusz támogatásának vagy korlátozásának kérdésében. Ebbe az alelnök hitelesen beleállhat, és a liberalizáció pártolásával megnyerheti a bizonytalan szavazókat, és leszalámizhatja a nőket a republikánusok balszárnyáról.
Értelemszerűen nagyobb eséllyel bazírozhat az ázsiaiak, a latinók és az afroamerikaiak szavazataira is. És nem mellesleg megpróbálkozhat azzal, hogy elkezdi Trumpot a korával támadni.
A republikánusok válasza erre az lehetne, Harris egyszerűen buta, függetlenül attól, hány éves. Viszont a negatív kampány mozgásterét nagymértékben bekorlátozza az, hogy rosszul venné ki magát, ha egy idős fehér férfi személyeskedik egy nála fiatalabb színesbőrű nővel.
Ráadásul nem tudjuk, ki lesz Kamala Harris alelnökjelöltje. A demokratáknak helyzeti előnyük van, hiszen Trump már megnevezte a sajátját, és a jól megválasztott „mitfárer” 2-3 százalékot adhat hozzá az ovális irodára pályázó támogatottságához.
Tehát mi, a magunk részéről nem osztjuk Trump kincstári optimizmusát. A verseny innentől kezdve valószínűleg sokkal kiegyenlítettebb lesz. Vasárnap hatalmasat nőtt a demokrata újrázás esélye, ami súlyos geopolitikai következményekkel járna. Nem mintha a republikánus siker önmagában garantálná, hogy jobb hely lesz a világ – de ez már egy másik történet.
Forrás: Bekezdések.hu
Follow @jobboldalihirek