Donald Tusk csúnyán feltörölte a padlót a németekkel
„Az Északi Áramlat 1 és 2 kezdeményezőinek és támogatóinak. Az egyetlen dolog, amit ma ezzel kapcsolatban tenniük kellene, az az, hogy bocsánatot kérnek és hallgatnak” – ezt sikerült kipréselnie magából Donald Tusknak X-en.
A lengyel miniszterelnök – akinek egy tisztességes világban azon kellene törnie a fejét, hogy hová menekül, ahonnan nem adják ki terrorizmus támogatása miatt – azért szólt be a németeknek, mert kiderült, hogy Varsó is érintett a 2022-es háborús bűncselekményben.
Mint ismert, Németország elfogatóparancsot adott ki egy ukrán férfi ellen, aki nyomozók szerint egyike volt azoknak, akik robbanóanyagot helyeztek el az Oroszországból Németországba vezető, a Balti-tenger alatt húzódó Északi Áramlat vezetékein.
A német hírszerzés korábbi vezetője, August Hanning pedig megtörte a hallgatást, és a minap interjút adott az USA legfőbb németországi szócsövének számító Die Weltnek. Idézzük:
„Valószínűnek tűnik, hogy a támadást egy ukrán szabotőralakulat hajtotta végre, de erre csak úgy volt lehetőségük, ha megfelelő logisztikai támogatást kaptak Lengyelországtól, egy ilyen lépéshez viszont a legmagasabb politikai körök közti egyezségre van szükség. Úgy gondolom, Zelenszkij és Duda megegyezett a művelet végrehajtásáról.”
Ha Tusk képes lett volna megülni a seggén, erre most azt lehetne mondani, hogy merő feltételezés. De a lengyelek hagyományosan kényszerbetegek, és nem túl okosak. Mármint tényleg, az EU tagállami „IQ-rangsorának’ utolsó harmadába tartoznak – ugye, nem lep meg senkit: a balti szakkörrel egyetemben.
(És a románokkal ellentétben ők nem hivatkozhatnak arra, hogy nagy számban él az országukban egy olyan népcsoport, amely nem feltétlenül csak a saját hibájából lefelé húzza az átlagot.)
A polák Donald kacsa viszont beborult az agyába, és kiírta magából a sértettségét, amivel lényegében elismerte, hogy Hanningnak igaza van. Ez ugyanolyan baklövés, mint amikor Tuskó barátja, a magát helikopternek képzelő Radosław Sikorski a terrorcselekmény után gyorsan kiposztolta, hogy „Köszönjük, USA!”
Aztán persze szóltak neki az irányítótoronyból – és egyáltalán nem biztos, hogy csak képletesen –, hogy ezt így nem kellene reklámozni. A bejegyzését törölte, de ugye az internet, meg még néhányan nem felejtenek.
Amúgy Donald mentségére legyen mondva, legalább ennyi, irtózatosan nehéz megállni, hogy az ember ne törölje a lábát a németekbe, akik egyszerűen kívánják a verést. Például, az északi áramlatos sztorira válaszul a szövetségi kormány sietve leszögezte, hogy nem baj, ők ezt így valahol talán meg is értik, hiszen az ukránoknak nehéz gyermekkora volt, szóval, nincs harag.
Vagy ugye ott van az, hogy a lengyelek kitalálták: jóvátételt követelnek Berlintől a második világháború miatt. Tuskó szerint „semmilyen összeg” nem kárpótolhat a náci megszállásért – kivéve, ha az az összeg 1300 milliárd euró.
Ez elképesztő pofátlanság, mivel Lengyelország 1953-ban lemondott a követeléseiről. De azért is, mert, amikor erre válaszul a zsidóknak újra eszébe jutott, hogy Varsó igazán kompenzálhatnák őket azért, mert a lengyelek lelkesen közreműködtek a holokauszt kivitelezésében, a lengyel vezetés elküldte őket a fenébe, mondván: hazudnak.
Pedig nem. Történelmi tény, hogy a lengyelek körében már a világháború előtt nagy divatja volt az antiszemitizmusnak. Meg egyébként a mindenféle kisebbségek elleni pogromoknak. A mostanában sokat emlegetett volhiniai vérengzés is – nem felmentve a bűnösöket – tulajdonképpen megtorlás volt. Ahogy, mondjuk ki, függetlenül Hitler szándékaitól, a britek feltétel nélküli támogatásában bízva a lengyelek tálcán kínálták az ürügyet a háborúhoz is, annyiszor és olyan durván sértették meg a német kisebbség jogait.
A lengyel történelemnek az 1918 végétől 1939. szeptember 1-ig tartó szakasza a vallási és nemzeti kisebbségek elleni, gyakran gyilkos erőszakhullámok sorozataként is leírható.
És így ugatnak, mert úgy gondolják, hogy az USA gennyes prosztatájaként ezt megtehetik.
Berlin pedig annyira elvesztette az önállóságát és az önvédelmi képességét, hogy hagyja. Olaf Scholz névrokonához, a Jégvarázs hóemberéhez hasonló keménységgel bír, és azt válaszolta erre a felszólításra: a lengyel államnak nem, de minden lengyel áldozat leszármazottjának hajlandóak fizetni.
Továbbá elhatározták egy Német-Lengyel Ház felállítását a német fővárosban. Ez egyfajta múzeum lesz, ami arról fog szólni, hogy a gonosz németek mindig bántották szegény lengyeleket.
Sőt, azokban a napokban, amikor ez téma volt, februárban, a buta kis hóember-kancellár még egy közleményt is kiadott, amiben ezt írta: „Erős lengyel hangot akarunk Európában, mert országaink biztonsága elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Kiállunk ezért, mint szomszédok, mint NATO-szövetségesek és mint uniós partnerek.”
Ja, az embernek pont olyan szomszédra, szövetségesre, partnerre van szüksége, aki felrobbantja a gázvezetékét és legombolná 1300 milliárd euróra…
Forrás: Bekezdések.hu
Follow @jobboldalihirek