Petr Pavel cseh elnök “átmenetileg” felosztaná Ukrajnát
Ukrajna belépésének a NATO-ba nem kell, hogy feltétele legyen az orosz agresszió ellen küzdő ország egész területének ellenőrzése – jelentette ki a cseh köztársasági elnök abban az interjúban, amelyet az MTI szemlézett kedden.
Petr Pavel azzal számol, hogy Ukrajna a következő években tárgyalni fog a békéről Oroszországgal. A megállapodás az elnök szerint azzal járna, hogy Moszkva hosszú távon ellenőrzése alatt tartaná az általa megszállt ukrán területeket anélkül, hogy a határváltoztatást a demokratikus országok elismernék.
– Úgy vélem, nem elengedhetetlen feltétel (a NATO-tagság szempontjából – a szerk.) a teljes terület feletti ellenőrzés visszaszerzése. Amennyiben lesznek valamiféle adminisztratív határok, akkor ezeket a határokat ideiglenesnek ismerhetjük el – fogalmazott.
Történelmi precedensként pedig a cseh államfő az egykori Német Szövetségi Köztársaság NATO-csatlakozását hozta fel, kiemelve, hogy az NDK-t nem minden nyugati állam ismerte el.
A kis káplárnak valószínűleg nem erőssége a történelem, vagy csak szereti az érdekeihez hajlítani a valóságot, és szelektíven válogat a tények közül.
Kezdjük azzal, hogy Németországot – Ausztriához hasonlóan – a második világháborút megnyerő nagyhatalmak közös elhatározással osztották megszállási zónákra. Hogy ezekből aztán két ország jött létre, nem a Szovjetunió, hanem a Nyugat döntésén múlott.
Az eredeti megállapodás arról szólt, hogy Németország – megint csak Ausztriához hasonlóan – egy független, katonailag korlátozott képességekkel rendelkező, politikailag el nem kötelezett, örök semlegességet hirdető országban egyesül néhány év elteltével.
Ezt a megegyezést a bonni alkotmánnyal, a nyugat-német márka bevezetésével a Nyugat szegte meg. Sztálin hiába tiltakozott, és hiába követelte Németország egyesítését, a csapatok kölcsönös kivonását stb., a Nyugat létrehozta a saját bábállamát, és valóban felvette azt a NATO-ba.
Az NDK mindezekre válaszul, szükségmegoldásként jött létre.
S kétségtelen, hogy kezdetben nem ismerték el, csak Keleten és a harmadik világban, de 1973-tól lényegében mindenki, az ENSZ-nek is tagjává vált. A német egységnek pedig a későbbiekben Nagy-Britannia és Franciaország heves ellenzője volt, mivel az európai gazdasági-politikai érdekeikkel ellentétben állt, hiszen a közhiedelemmel ellentétben az NDK nem volt szétrohadva teljesen, és a két Németország együttes gazdasági teljesítménye lekörözte mindkettőjükét…
Szóval, az NSZK NATO-tagságának felemlegetése egyfelől nem bölcs, hiszen a Nyugat agresszív politikájának, és annak a szimbóluma, hogy mindig következetesen a béke ellen, a profit érdekében és a globális hegemóniáért dolgozott.
Másfelől ez az egész egy figyelmeztetés az ukránoknak: a Nyugat semmit sem fog tenni az ország egyesítéséért. Sőt, egy idő után a Nyugat maga lesz az egyesítési törekvések legnagyobb akadálya.
Washington és szatellitjei semmi mást nem akarnak, csak rátenni a kezükett Ukrajna minél nagyobb területére, ugyanúgy, ahogy a 19. századi gyarmatosítás során: védelmet kínálva gazdasági lehetőségekért és politikai befolyásért cserébe, és ahogy a farkas is megette volna a malacot a mesében, ha az beengedi a házába, úgy a Nyugat is meg fogja enni őket.
Persze, a Krím és a négy keleti terület visszaszerzésére már így sincs reális esély, de egy gyors békekötéssel és az el nem kötelezett státusz vállalásával legalább valamit megőrizhetnének a szuverenitásukból.
Forrás: Bekezdések.hu