Az MI6 és a CIA vezetői megkongatták a vészharangot
A hidegháború óta nem látott veszély fenyegeti a világrendet a titkosszolgálati vezetők szerint – ezzel a címmel közölt cikket a 444 Sir Richard Moore és William Burns, az MI6 és a CIA vezetőjének baljóslatáról.
Kivételesen kezdjük a végéről: a két titkosszolgálati vezető megállapította, hogy Putyin hatalma nem gyengül. És egyetértek abban, hogy Kína felemelkedése az évszázad fő hírszerzési és geopolitikai kihívását jelenti. Emiatt egyébként át is szervezeték a hivatalaik működését.
Azért emeltük ki rögtön a konklúziót, mert az ukránbarát, álomvilágban élő atlantista megmondó emberek, a Rácz Andrások és a Bendezsevszkij Antonok a mai napig azt szajkózzák, hogy az orosz elnök rendszere recseg-ropog, Kína pedig csupán egy lufi.
A nyugatos elemzők egészen megdöbbentő cinizmussal és gúnnyal szoktak válaszolni mindazoknak, akik szerint Moszkvát és Pekinget igenis komolyan kell venni – akik azt mondják: az oroszoknak és a kínaiaknak külön-külön és együtt, úgyis mint a BRICS alapítóinak döntő befolyása lesz a XXI. századra, és valós kihívói a Nyugatnak.
Most a helyzet a következő:
Vagy elhisszük, hogy az MI6 és a CIA érti a dolgát, vagy nem. Amennyiben nem, az még nem jelenti automatikusan azt, hogy igaza van azoknak, akik lenézik a globális Délt, és megkérdőjelezhetetlennek tartják az euroatlanti hegemóniát.
Lehet, hogy az angol és az amerikai titkosszolgálatok szándékosan nagyítják fel Oroszország és Kína erejét. Viszont, ha így van, akkor azért teszik, mert az angolszász hatalmaknak egy látható ellenségre van szükségük, hogy a tőle való rettegés miatt könnyebben tudják irányítani ázsiai és európai „félgyarmataikat”.
Végeredményben tehát mindegy, hogy mennyire erős Oroszország és Kína, és az is, hogy mennyire fenyegetik valójában a Nyugatot, hiszen az MI6 és a CIA azt akarja, hogy a Nyugat olyan válaszokat adjon a vélt vagy valós kihívásra, mintha az a létét veszélyeztetné.
Tegyük hozzá, annál biztosan több komolyság szorult Sir Richard Moore-ba és William Burns-be, minthogy Putyinnal és Hszi Csin-pinggel riogassanak, ha egyébként tudják, hogy az előbbi mindjárt megbukik, az utóbbi pedig egy papírsárkány.
A legvalószínűbb tehát az, hogy ahol kell, ott az oroszoknak és a kínaiaknak az erejét legalábbis jól mérték fel. Az pedig már más lapra tartozik, hogy nyilván veszélytelenek lennének, ha a globalisták hajlandóak lennének mást is az asztalhoz engedni.
Egyébként az olyan fordulatokon kívül, mint ez: „nem kérdéses, hogy a nemzetközi világrend olyan veszélyben van, ezzel együtt mindenki, amilyet a hidegháború óta nem láttak” – a két titkosszolgálati vezető olyanokról írt, hogy…
…egyaránt látták az ukrajnai háború közeledtét, így figyelmeztetni tudták a nemzetközi közösséget részben úgy, hogy Kijev megsegítése érdekében feloldottak bizonyos titkos információkat;
…közösen lépnek fel az orosz hírszerzés által Európában folytatott “felelőtlen szabotázshadjárattal” szemben;
vagy
… Ukrajna támogatásának fenntartása fontosabb, mint valaha.
Ezekhez csak annyit fűznék: ha előre látták, hogy háború lehet Ukrajnában, akkor azt is tudhatták, miért. Vagyis a Nyugat tényleg nem tett semmit az elkerülése érdekében, kifejezetten akarták ezt a háborút.
Ami a felelőtlen szabotázsakciókat illeti, olyat eddig legjobb tudomásunk szerint csak az amerikai-lengyel-ukrán trió követett el, amikor felrobbantotta az Északi Áramlatot.
Ha pedig az MI6 és a CIA szerint Ukrajna támogatása fontosabb, mint valaha, az egyfelől megint csak Oroszország erejének elismerése, másfelől felér egy vallomással: a Nyugatot nem érdekli mennyi ukrán hal meg – annyit fognak feláldozni, amennyi Moszkva tönkretételéhez szükséges.
Forrás: Bekezdések.hu
Follow @jobboldalihirek