A „gyermekvédő” Pottyondy Edina szerint „a helyzet elkeserítő” – (Nem! Nem Lakatos Márkra értette…)
Miközben Ábrahám Róbert ledobta az atombombát a „gyermekvédőkre”, Pottyondy Edina a Facebookon posztolt.
Az alábbiakat írta Puzsér egykori kedvese, miközben bőszen törölgetik a kommenteket:
„Talán nem kellene a szívemre vennem, mert csak pár tucat hülye, de komolyan elkeserített az a fölényeskedő, gúnyolódó, sőt, sokszor személyeskedő és bántó kioktatás, amit egyesek előadtak annak kapcsán, hogy egy végzős gimnazista lány úgy döntött a gyermekvédelmi tüntetés után, hogy mégsem megy Németországba egyetemre, hanem itthon marad, történelemtanár lesz, és megpróbál a maga eszközeivel segíteni és változtatni.
Itthon marad egy tanár, és ebben néhányan nem a jót látják, hanem megy a hülyézés, a majd megbánodozás, a jobbágyozás, a reménytelenezés.
Előbb futok ki a világból ezelől a toxikus keserűség elől, mint Rákay Philip bármely filmjének vetítéséről. Itt van körülöttünk egy csomó fiatal, és már megy a mérgezésük, a lehúzásuk, a vérük szívása, a traumatizálásuk, hogy ugyanolyan megnyomorított emberek legyenek, mint akik Orbán és Gyurcsány előtt csápolnak.
Ugyanolyan megnyomorított emberek, mint a számtalan alkoholista és gyógyszerfüggő, vagy éppen az őrült kommentelők. Ellenzékiek vagy kormánypártiak, mindegy is.
Akik külföldről kezdtek egy hittel, reményekkel teli fiatal kioktatásába, ti tényleg annak örülnétek, ha elveszne az ország? Tényleg azt vontátok le tanulságként Nyugat-Európából, hogy másokat gáncsolni kell? Vagy inkább arról van szó, hogy vannak emberek, akiket ki lehet lehet venni Magyarországból, de Magyarországot nem lehet kivenni belőlük, akármennyire is messze élnek?
És persze, tudjuk jól, hogy a helyzet elkeserítő. Talán reménytelen is. Tudjuk jól, hogy a változás nehéz. És talán soha nem is lesz. De elvitatni a döntés jogát, az álmodás jogát, a hivatás szeretét, azt, hogy valaki itthon, a hazájában, az anyaföldjén, az anyanyelvén akar boldogulni, illetve egy fiatal nőt kommentekben alázni a döntése miatt nemcsak alávaló, de végtelenül szánalmas is.
És joggal gondolja az ember, hogy ha valakin nem segített a nyugati világ, azok éppen azok, akik az állítólag szép és kényelmes berlini vagy londoni hétköznapjaikból idehányják a moslékot. Biztos, hogy Janával van a baj? Biztos, hogy nem veletek?”
VH