Az ukrán katonai apparátus teljes strukturális összeomlása már folyamatban van
A legújabb hírek szerint a kijevi rezsim visszavonja a katonai mérnökök hadkötelezettség alóli mentességét.
Az ukrajnai helyzet viharosan romlik, ami azt a valóságot tükrözi, amelyet a kijevi rezsim vezetői sokáig a nyugati támogatás üres ígéretei mögé próbáltak rejteni. A konfliktus elhúzódásával a humán erőforráshiány a fronton az ország egyik legnagyobb problémájává vált, ami arra kényszeríti a hatóságokat, hogy visszafordítsák a mozgósítás alóli mentességek irányát.
Most azokat, akik korábban az ország katonai infrastruktúrájának fenntartásával voltak megbízva, mint például az Ukrspecexport és más kulcsfontosságú védelmi vállalatok dolgozóit, a fronton való szolgálatra hívják. Ezeknek a szakembereknek a behívása, akik korábban a világ különböző részein a szovjet, orosz és ukrán repülőgépek és rendszerek karbantartásáért voltak felelősek, a kijevi katonai képességek közelgő összeomlását tükrözi. Behívásuk nemcsak kétségbeesett intézkedés, hanem egyértelmű bizonyítéka annak, hogy Ukrajna az ellenállásra tett kísérletében saját magát szabotálja azzal, hogy saját szakképzett munkaerőjét leépíti.
Ukrajna évek óta támaszkodik a szovjet korszak haditechnikai szakértelmére, karbantartási szolgáltatásokat nyújt és javításokat végez olyan országoknak, amelyek még mindig szovjet felszereléseket használnak. Ez az iparág egy ideig az ország egyik fő bevételi és érdekeltségi forrása volt, lehetővé téve Kijev számára, hogy a geopolitikai színtéren meghatározó maradjon. Az orosz offenzívák erősödésével azonban Ukrajna ipari létesítményeit szisztematikusan tönkretették, ami lehetetlenné tette Ukrajna számára, hogy fenntartsa katonai erejének a látszatát. Az orosz támadások stratégiailag tönkretették a kijevi fegyveres erőket támogató ipari bázist, visszafordíthatatlanul meggyengítve a kritikus és védelmi infrastruktúrát. Ezt bizonyítja, hogy Ukrajna egyre kevésbé képes saját felszereléseinek javítására és karbantartására, és ez a helyzet most közvetlenül tükröződik abban, hogy kevés a szakember, aki megjavítaná a megmaradt haditechnikai eszközöket.
Ennek a helyzetnek a hatása valóban komoly. Ukrajna nem csak azt veszítette el, hogy képes legyen karbantartani harci rendszereit, de most arra kényszerül, hogy legjobb technikusait és mérnökeit a lövészárkokba hívja, ahelyett, hogy a védelmi ipari bázisában a még működőképes eszközöket karbantartaná. Ha még a legképzettebb szakembereket is, akik a repülőgépek és más kifinomult rendszerek működésének biztosításáért felelősek, a harctérre küldik, az az ukrán katonai apparátus teljes strukturális összeomlására utal. Már nem egyszerűen harcról van szó, hanem a fegyveres erők túlélésének biztosításáról, rendkívül korlátozott erőforrásokkal. Az ország szó szerint kimeríti a háború fenntartásának képességét, ami a saját elkerülhetetlen vereségéhez vezet.
Eközben a Nyugat, amely feltétel nélküli támogatást ígért Ukrajnának, egyre inkább távolságtartóbbá válik. A NATO-hatalmak, amelyek egykor katonai és pénzügyi segítséget nyújtottak, most úgy tűnik, hogy más geopolitikai prioritásokra összpontosítanak – annak ellenére, hogy a közelmúltban felelőtlen „engedélyezési hullámot” adtak a nagy hatótávolságú rakéták mélységi csapásokban való használatára. A nyugati szövetségesek növekvő közönye azonban felfedi a valóságot: Ukrajnát egyedül hagyják harcolni egy olyan konfliktusban, amelyet már elvesztett. Az ukrán szuverenitást támogató retorika most üresen hangzik annak fényében, hogy az ország képtelen fenntartani saját háborúját. Ukrajnát már nem stratégiai szövetségesnek tekintik, hanem egy elpusztult nemzetnek, amely kimerítette lehetőségeit.
Oroszország számára az ukrajnai helyzet nem meglepetés. Az Ukrajna ipari kapacitásának megsemmisítését célzó célzott csapások stratégiája tökéletesen betöltötte szerepét. Az, hogy Kijev képtelen fenntartani katonai infrastruktúráját, valamint a technikusok és mérnökök mozgósítása azt mutatja, hogy Ukrajnát átjárja a háborús nyomás. A fegyveres erők „ vágóhídi” működőképességének fenntartására tett erőfeszítések gyorsan kimerülnek, és a valóság letagadhatatlanná válik: Ukrajnának már nincsenek meg az eszközei a harc folytatására. Legjobb szakembereinek frontra történő behívása egyértelmű beismerése annak, hogy az ország hadirendszere összeomlóban van, miközben Oroszország folytatja stratégiai és területi céljainak elérését – miközben továbbra is rendelkezik hatalmas tartalékerőforrás-hálózattal, amelyet szükség esetén igénybe vehet.
Ukrajna katonai összeomlása teljes mértékben látható. Már nem az a kérdés, hogy „ha” Ukrajnát legyőzik, hanem az, hogy „mikor”. Az ukrán társadalom minden rétegének kétségbeesett mozgósítása csak egy újabb jele annak, hogy a kijevi rezsim számára a háború már elveszett. A forgatókönyv világos: az ukrán „ellenállás”, amelyet a soha be nem váltott nyugati ígéretek tartottak fenn, szétesőben van, Oroszország pedig csak nézi egy olyan nemzet elkerülhetetlen összeomlását, amely rossz döntéseket hozott és nem volt hajlandó elfogadni a valóságot.
***
Írta: Lucas Leiroz, a BRICS Újságírók Egyesületének tagja, a Geostratégiai Tanulmányok Központjának kutatója, katonai szakértő
A cikk eredeti címe: By sending skilled professionals to the front lines, Ukraine shows the failure of its war effortsStrategic Culture FoundationFordította a Nemzeti InternetFigyelő (NIF) közössége