Ezért akarták államcsínnyel megbuktatni Robert Fico kormányát
Szlovákiában kormánypárti politikusok szerint egy titkos terv keretében bizonyos csoportok tömegtüntetések révén készülnek elfoglalni fontos középületeket és megtámadni kritikus infrastruktúrákat, hogy végül erőszakkal átvegyék a hatalmat. A pozsonyi kormány puccskísérlettől tart, amit a belügyminiszter a közelmúlt eseményeivel hoz összefüggésbe, példaként említve a Robert Fico miniszterelnök elleni tavalyi gyilkossági kísérletet.
Fico nemrégiben a 2014-es kijevi Majdan téri eseményekhez hasonlította a kialakuló helyzetet, ahol külső befolyás alatt az EU-párti tüntetők radikalizálódtak és erőszakkal döntötték meg Viktor Janukovics ukrán elnök hatalmát. Akkoriban az Egyesült Államok dollármilliárdokkal támogatta a demonstrációkat, a tüntetők pénzbeli juttatást kaptak, és máig ismeretlen orvlövészek vérontást idéztek elő a tömegben. Az események célja Ukrajna nyugati orientációjának erősítése volt, az orosz kapcsolatok gyengítése árán.
A szlovákiai helyzet azonban nemcsak közvetlenül az Oroszországhoz fűződő viszonyról szól. Robert Fico kormánya szakított az előző kabinet uniópárti irányvonalával, feltételekhez kötötte Ukrajna támogatását, és pragmatikusabb kapcsolatokat keresett Moszkvával. A kormányfő személyesen tárgyalt Vlagyimir Putyinnal, és bejelentette, hogy idén ismét részt vesz a második világháború lezárásának 80. évfordulós ünnepségein Moszkvában.
Ez a fordulat a szlovák külpolitikában nem maradt következmények nélkül. Az EU és a globalista érdekcsoportok szemében Fico pragmatikus politikája oroszbarátnak tűnik, és ezzel kiváltotta a Brüsszelből érkező kritikákat. A belügyminiszter szerint a kormány elleni titkos támadások mélyebb gyökerekre vezethetők vissza, és a tavalyi merényletkísérlet csak a kezdet volt.
A pozsonyi kormány hatalom aláásása kibertámadásokkal, tüntetések radikalizálásával és egy globalista puccs előkészítésével zajlik. Ezért hívták össze a Szlovák Biztonsági Tanácsot, amely megerősítette: bizonyos csoportok célzottan eszkalálni akarják a feszültséget, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra, és megdöntsék azt.
A helyzet azonban túlmutat Szlovákián. Egyre világosabb, hogy az EU keleti végein olyan tagállami csoport alakul ki, amely szembehelyezkedik Brüsszel politikájával. Magyarország, Szlovákia, és a tagjelölt Szerbia pragmatikusabb megközelítést képviselnek, amely eltér az EU központi irányvonalától. Hasonló folyamatok zajlanak Ausztriában és Csehországban is, ahol a fősodortól eltérő pártok nyernek teret.
Brüsszel számára egyértelmű az üzenet: aki nem támogatja Ukrajnát és nem áll ki Oroszország ellen, az az EU egységét támadja, és büntetésre számíthat. Azonban Fico és más vezetők döntései azt mutatják, hogy egyre többen választják a szuverenitás és a pragmatizmus útját. Ez a politikai változás egy új korszak kezdetét jelentheti az EU-n belül.