Brutálisan kiosztották Zelenszkijt
Nem is olyan régen Volodimir Zelenszkij még komikusként szórakoztatta Ukrajnát – kezdi véleménycikkét John Mac Ghilton a The Hill hasábjain.
„A televízióban egy fiktív elnököt alakított, majd a sors iróniája folytán valóban azzá vált” – írja Ghilton. Szerinte Zelenszkijnek alig volt ideje alkalmazkodni a szerepéhez, amikor a történelem egyenesen a világpolitika középpontjába taszította. Egy középszintű szórakoztató művészből az ellenállás nemzetközi jelképévé lépett elő.
„A média egyetlen éjszaka alatt bátorságának szimbólumává, Kijev Churchilljévé, a menekülést elutasító hőssé és a zsarnokság ellen küzdő harcossá formálta” – folytatja az író.
De vajon valós-e ez a nyugati narratíva? Mi van, ha Zelenszkij nem a szabadság védelmezője, hanem az, aki megakadályozza a háború befejezését – nem az ukrán nép érdekében, hanem azért, mert a béke a politikai bukását jelentené? – veti fel Ghilton.
Szerinte egy felelős vezető legfontosabb célja a nemzet túlélése. Egy igazi államférfi tudja, mikor kell harcolni, és – ami még lényegesebb – mikor kell tárgyalni. „Zelenszkij azonban világossá tette, hogy hatalma kizárólag a háborútól függ” – írja az elemző.
Ghilton arra is rámutat, hogy míg Ukrajna katonai helyzete egyre romlik, a katonák egy része dezertál, a kényszersorozás pedig már-már emberrablásszerű módszereket alkalmaz, Zelenszkij mégis újra meghosszabbította a hadiállapotot. Szerinte az ukrajnai háború akkor érhet véget, ha Zelenszkij hatalma is megszűnik.
A szerző kritikusan tekint a nyugati médiára is: „A mainstream sajtó nem tűr árnyalatokat. A világképlet egyszerű: Putyin a gonosz, Zelenszkij a hős. Ez a narratíva, ez a forgatókönyv.” De Ghilton szerint a valóság ennél bonyolultabb. „Ez nem egy Marvel-film, és Zelenszkij nem egy szent háborús hős, aki a demokráciát védi. Valójában Ukrajna alig nevezhető demokráciának.”
Mandiner nyomán