Orosz rohamosztagosok beszámolói, akik a híres gázcsövön át jutottak az ukrán hadsereg hátába Kurszknál
„Összegörnyedve kellett előrehaladnunk, néha még kúsztunk is. Elég szűk cső volt. Aki oda bement, mind hős volt. Tudtuk, mi vár ránk.”
„Nagyon jó ötlet volt. Tudtuk, hogy meg fogjuk lepni az ellenséget. Már előre örültem. (…) Alig volt ott levegő, de ez természetes. Plusz tele volt korommal. De ezzel együtt minden rendben ment. Még élek. Mondjuk még mindig kormos lesz a kezem, mikor a fejemet mosom. Ilyen ez. (…) Mindenki azt mondja, hogy hősök vagyunk. De nem tudom. Csak azt tettük, amit tennünk kellett.”
„Az volt a legfontosabb, hogy ott bújjunk elő, ahol senki nem várt ránk. És elég nagy számban, azonnal támadásba lendülve, hogy még jobban megijedjenek. Elmenekültek, ahogy vártuk. Őszintén szólva, nem akartam visszatérni abba a csőbe. Ott nem volt egy nagy élmény. Szóval muszáj volt győznünk. Az ősökre gondoltam, akiknek szintén jutott egy kiszögellés Kurszknál. Hát most nekem is jutott ott egy cső.”
Ráadásul az ukránok azóta sem tudták ott stabilizálni a frontot, már a járási székhelyről, Szudzsából is kiverték őket. Ha ez így megy tovább, jövő hétre már egy katonájuk sem marad orosz földön. Mármint a föld felett.
Forrás: Gerilla
Follow @jobboldalihirek