Az ember, aki seprőnyélre tűzte a magyar zászlót
„Aki embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan” Tamási Áron
Nézem ezt a fotót:
Nézem ezt a fotót és gondolkodom. Gondolkodom ott, azon a partvisnyélen. Amire rá van tűzve hazánk zászlaja. Piros fehér zöld. A piros szín az erő, a fehér szín a hűség, a zöld szín a remény jelképe. És ennek az embernek az jutott az eszébe, hogy a nemzeti színeket „megtiszteli” egy partvisnyéllel.
Miféle lelketlen tahóság, micsoda ócska primitívség ez a cselekedet? Ki az a hitvány jellemtelen bunkó, aki zászlórúdnak az otthon talált felmosó partvisnyelét használja? Nem volt pénze egy rendes zászlóra? Nem maradt a bennfentes kereskedés tízmillióiból egy zászlóra való pár ezer forintocska? Nem jutott Bige százmilliójából egy tisztességes magyar zászlóra, zászlórúddal? Elment a pénz Frontinra, Peti?
Elmondjuk milyen ember az ilyen: akinek a zászló csak egy kellék. Akinek a haza semmit sem jelent. Akinek megfelel egy otthon talált partvisnyél is.
Ez Magyar Péter. Csak a nevében magyar. A szívében sosem lesz az.
De ha már Hunyadi, 1456-ban, Nándorfehérvárnál Dugovics Titusz magával rántotta a mélybe a törököt, aki a lófarkas zászlót akarta kitűzni a vár bástyájára, ezzel feláldozva magát a hazáért. Most pedig itt van nekünk egy Magyar Péter, az ő partvisnyelével.
Az árpádháziaktól eljutottunk a szarháziakig!
Forrás: mindenszo.hu
Follow @jobboldalihirek