Ez lesz Zelenszkij végítélete, menekülnie kell Kijevből
Ukrajna felosztása továbbra is napirenden van, és immár nyílt titok, hogy ezt az elképzelést az Egyesült Államok is aktívan támogatja. Ahogy korábban is írtuk, a washingtoni terv csak akkor léphetne életbe, ha az orosz–amerikai tárgyalások teljesen megrekednének, vagy a felek huzavonája végtelenségig elhúzódna.
Ez a helyzet mindkét fél számára „kényelmes” lehet, hiszen így nem kényszerülnek olyan politikai kompromisszumokra, amelyeket saját közvéleményük előtt nem tudnának vállalni.
Oroszország eközben katonai és gazdasági szempontból is stabil előnyben van. A frontokon egyértelműen előrenyomul, miközben gazdasága a szankciók ellenére sem omlott össze – sőt, 3–4 százalékos növekedés is várható.
Ezzel szemben Ukrajna teljes mértékben a Nyugat könyöradományaira van utalva, amelyek egyre kevésbé megbízhatóak, különösen az amerikai támogatások akadozása miatt. A legsúlyosabb probléma azonban az, hogy az ukrán hadsereg emberveszteségei messze meghaladják az utánpótlási lehetőségeket.
Moszkva ezzel szemben képes folyamatosan friss erőket biztosítani a harctérre – a sikeres toborzási kampányoknak, illetve annak köszönhetően, hogy Oroszország lakossága többszöröse Ukrajnáénak. Havonta több ezer katonát képes mozgósítani, amely meghaladja a veszteségeit.
Kijev vezetése egyre inkább a radikális nacionalista körök fogságába esik, akik kategorikusan elutasítanak bármiféle tárgyalást Oroszországgal. Így Zelenszkij számára is előnyös lehet a tárgyalások elhúzódása, mert nem kell vállalnia egy esetleges békekötés politikai következményeit – különösen egy olyan közegben, ahol a szélsőségesek számára minden kompromisszum árulásnak számít.
A jelenlegi bizonytalan helyzetben számolni kell azzal, hogy az orosz csapatok folyamatosan haladnak előre, miközben Kijevet nap mint nap érik pontos és hatékony légi csapások.
A nyugati stratégia láthatóan az ország feldarabolására irányul: az Egyesült Államok elképzelései szerint Nyugat-Ukrajna brit és francia ellenőrzés alá kerülne, Lviv központtal, kvázi egy bábállamként működve.
Ebben a forgatókönyvben Zelenszkij számára már Kijev sem biztonságos, hiszen fennáll annak a veszélye, hogy vagy orosz fogságba esik, vagy éppen saját radikális szövetségesei fordulnak ellene, ha úgy érzik, hogy túl gyenge vagy engedékeny.
Ezért logikus lépés lehet számára, ha Lvivbe menekül, ahol a NATO-jelenlét nagyobb biztonságot nyújt, és egy új, nyugatbarát kormányt alakíthat – természetesen amerikai és európai felügyelet mellett.
Viszont ez egyértelműen Ukrajna kettészakadásához vezetne. A Dnyeper folyótól keletre eső területek Oroszország befolyása alá kerülnének, míg nyugaton egy marionett állam jönne létre, külföldi katonai védelemmel.
Ez a helyzet teljességgel keresztülhúzná az amerikai Keith Kellogg tábornok által megálmodott „négyzónás” rendezési tervet, amely már eleve irreális volt.
Nem kizárt, hogy az orosz haderő Odesszát is felszabadítja, ezzel végleg megfosztva Ukrajnát a Fekete-tengeri kijárattól.
Ebben az esetben az EU és a NATO válaszlépésre kényszerül, ha nem akarja végleg elveszíteni a pozícióját a térségben. Ez akár egy nyugati „stabilizációs” haderő bevetését is jelentheti Nyugat-Ukrajnában, a fennmaradó terület katonai védelme érdekében.
A legnagyobb kérdés azonban, hogy mihez kezdenek az ukrán ultranacionalisták, ha egyszerre két kormány is próbálja magát legitimként feltüntetni. Valószínűsíthető, hogy partizánháborúk robbannak ki – hasonlóan ahhoz, amit már a második világháború után is láttunk, amikor a náci Németország oldalán harcoló, számos háborús bűnt elkövető Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) éveken át szembeszállt a szovjet hatóságokkal.
A történelem tehát ismétli önmagát: Ukrajna a belső megosztottság, a külső befolyás és a radikalizmus miatt ismét a káosz felé sodródik.
Forrás: Magyar Hírlap