Mohón szipkázza a gázt Ukrajna a magyaroktól, miközben drónokkal támadja a Török Áramlatot
Mi történne pontosan, ha Ukrajna sikeres támadást hajtana végre a Török Áramlatnál? Gáz nélkül maradnának a magyar háztartások és cégek? Egyáltalán miért jó ez annak a Kijevnek, amely Magyarországtól komoly mennyiségű gázt vásárol? – ezekről kérdeztük Hortay Olivért, a Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetőjét.
„Az imént arról tájékoztatott telefonon Szergej Lavrov orosz kollégám, hogy az éjszaka folyamán ukrán dróntámadás indult a Török Áramlat földgázvezeték Russzkaja nevű, fontos kompresszorállomása ellen” – írta a Facebookján még márciusban Szijjártó Péter.
A három drónt ugyan az orosz légvédelem hatástalanította, a magyar külügyminiszter azonban hangsúlyozta, hogy „a Török Áramlat vezeték jelenti a magyar földgázellátás biztonságának garanciáját, ezért a vezeték esetleges működésképtelenné válása súlyosan veszélyeztetné energiabiztonságunkat”.
Szijjártó Péter úgy fogalmazott, az energiabiztonság szuverenitási kérdés, ezért
az ilyen típusú támadásokat a szuverenitás elleni támadásnak kell tekinteni”.
Nemrég az orosz Nemzeti Energiabiztonsági Alap vezető elemzője arra figyelmeztetett, gázhiány lehet a következménye annak, ha az ukrán hadsereg tovább támadja a Török Áramlatot.
Mi történne pontosan, ha megvalósulna ez a forgatókönyv? Gáz nélkül maradnának a magyar háztartások és cégek? – erről kérdeztük Hortay Olivért, a Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetőjét.
Nem vagyunk közvetlen veszélyben, de jobb félni, mint megijedni
A Török Áramlat gázvezeték leállása akut gázhiányt nem okozna, de középtávon jelentősen megemelné hazánk, illetve a közép-európai régió költségeit, emellett fokozná az ellátásbiztonsági kockázatokat”
– jelentette ki Hortay a Mandinernek nyilatkozva.
A szakértő rámutatott, a gázpiacon az évet két részre szokás osztani: a tavasztól őszig tartó betárolási és az ősztől tavaszig tartó kitárolási időszakra. Az előbbiben a kereslet alacsonyabb szintje lehetővé teszi a gáztárolók feltöltését, amelyek a téli időszakban – amikor a kitárolás zajlik – fedezetet nyújtanak a megnövekedett igények fedezésére.
Ezzel kapcsolatban kifejtette: az idei betárolási időszak kezdetekor mind az uniós, mind a hazai gáztárolók harmada volt feltöltve.
Magyarország a saját igényeihez mérten az egyik legnagyobb kapacitással rendelkező tagállam, így az aktuális töltöttségi szint már önmagában több, mint az éves igények negyedét fedezi, szemben az uniós 11 százalékkal.
Hozzátette: a hazai belföldi gázkitermelés fokozatosan növekszik, a tavalyi évben megközelítette a kétmilliárd köbmétert. Magyarország azonban ezzel együtt is jelentős mennyiségű importra szorul, hogy a 8,5 milliárd köbméteres fogyasztását elfogadható áron kielégíthesse.
„Az ukrán tranzit leállása óta ráadásul hazánk regionális gázelosztó szerepe is megnőtt: például Szlovákia és Ukrajna is jelentős mennyiséget vásárol Magyarországon keresztül és ezeknek a volumeneknek a többsége a Török Áramlaton keresztül jut hazánkba.
A vezeték potenciális kiesése esetén tehát nemcsak hazánknak, de a régió többi országának, köztük Ukrajnának is új beszerzések után kellene néznie”
– mutatott rá Hortay.
A szakértő szerint „már önmagában az is megkérdőjelezhető, hogy a mennyiségi kihívást fizikailag képesek lennének-e kezelni az érintettek, és ha igen, milyen új útvonalakkal. Az azonban
borítékolható, hogy az új beszerzéseket csak a jelenleginél jóval magasabb költségeken lehetne megvalósítani”.
Mi a jó ebben Ukrajnának?
„Ukrajna infrastruktúrája katasztrofális állapotban van. A korábban energiaexportőr ország mostanra szinte minden energiahordozóból importra szorul és mind a beszerzett áram, mind a gáz jelentős része Magyarországon keresztül jut az ukrán energiarendszerbe.
Amikor tehát Ukrajna a Magyarországot ellátó energetikai infrastruktúrát támadja, nemcsak hazánk, de saját beszerzéseit is veszélyezteti, drágítja”
– értékelte Ukrajna helyzetét Hortay Olivér.
Akkor mégis mi a jó ebben Kijevnek?
„Az ukrán vezetés vélhetően azért vállalkozik mégis hasonló akciókra, mert azokkal úgy gyakorolhat politikai nyomást Magyarországra, valamint Szlovákiára – és próbálhatja megváltoztatni a két ország katonaküldéssel, fegyverszállítással, vagy gyorsított unisó csatlakozással kapcsolatos álláspontját – hogy azzal tényleges költsége keletkezne.
A támadások ugyanis hiába okoznak Ukrajnának is gazdasági kárt, azt jórészt az EU finanszírozza, így a költségek visszahullanak az Unióra.
Ráadásul, az abszurd helyzetet leggyorsabban az Európai Bizottság lenne képes kezelni, de Brüsszel már a tavalyi Lukoil-ügy kapcsán sem állt ki az uniós tagok mellett az ukrán vezetés nyomásgyakorlási kísérletével szemben, és a helyzet azóta sem változott” – foglalta össze kérdésünkre a Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetője.
Forrás: Mandiner