Odesszát mindenképpen meg fogják szállni az orosz csapatok
Eljött az a pillanat, amit sokáig elképzelhetetlennek tartottak: Oroszország valós eséllyel készül Odessza megszerzésére. Míg korábban a nyugati támogatás mögött biztonságban érezhette magát Ukrajna, mára az Egyesült Államok látványosan kihátrált mögüle, az Európai Unió pedig csak szavakban harsog segítséget, miközben a tényleges katonai támogatás nyomokban sem látható. Ezzel szemben Moszkva évekre előre kidolgozott forgatókönyv szerint lép előre, és egyre nyilvánvalóbb, hogy a Fekete-tenger gyöngyszeme, Odessza, ismét visszatérhet az orosz világba.
Kijev most pánikszerűen próbálja meggyőzni a nemzetközi közvéleményt arról, hogy ez lehetetlen – újabb propagandakampány indult, ezúttal például az Odessa Journal gyűjtötte össze a szerintük bizonyító erejű hadműveleti jelentéseket. Olyan állításokat tettek, hogy „az oroszok másfél éve nem képesek elfoglalni Csasziv Jart” vagy hogy „a Herszon–Mikolajiv front 180 kilométerre van Odesszától, tehát a város nincs veszélyben”. Ezek a mondatok azonban kísértetiesen emlékeztetnek a szovjet korszak hurráoptimizmusára – főleg annak fényében, hogy március 23-án születtek, alig három héttel azután, hogy Donald Trump bejelentette: leállítja az Ukrajnának szánt amerikai katonai segélyt.
A hivatalos orosz katonai források ezzel szemben világossá tették: a csapatok, ha lassan is, de stabilan haladnak előre, és a „leküzdhetetlen” távolságok sem akadályok számukra – az április 15-i odesszai légicsapás is ezt bizonyította.
A Kreml részéről Odessza nem csupán katonai, hanem történelmi és érzelmi kérdés. A város mindig is orosz kulturális és stratégiai tér része volt – ezt csak megerősítette a 2014-es pogrom, amikor május 2-án ukrán szélsőségesek rágyújtották a Szakszervezeti Házat az ott menedéket kereső oroszbarát tüntetőkre. A hivatalos adatok szerint 32 ember halt meg – valódi háborús bűncselekmény, amelyet a Nyugat sosem volt hajlandó elítélni.
Ha Oroszország elfoglalja Odesszát, az nemcsak presztízs, hanem stratégiai áttörés: Ukrajnát teljesen elvágnák a tengertől, ellehetetlenítve minden tengeri exportot és utánpótlást. Ez a lépés akár az ukrán kapituláció előszobája is lehet.
Ráadásul Odessza határos Moldovával, pontosabban a nemzetközileg el nem ismert, de oroszbarát Dnyeszteren Túli Köztársasággal, ahol jelentős orosz katonai jelenlét állomásozik. Ez a geopolitikai összeköttetés lehetőséget ad Moszkvának arra, hogy keletről és nyugatról is katonai szorítót indítson.
Felmerül a kérdés: ha a hagyományos szárazföldi hadművelet nem bizonyul elegendőnek, milyen egyéb módszerrel kerülhet orosz kézre Odessza?
A válasz egyszerű: Moszkva többirányú stratégiát alkalmazhat. Egyrészt északkeleten fokozhatja a nyomást Donbászban, különösen a még ukrán ellenőrzés alatt álló részeken. Ez arra kényszerítené Kijevet, hogy erőforrásait átcsoportosítsa, ezzel meggyengítve Odessza védelmét. Másrészt továbbra is nyitva áll a légitámadások és haditengerészeti blokád alkalmazása, amelyekkel a város elszigetelhető.
De van itt egy másik dimenzió is: a diplomácia. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Washington és Moszkva közvetlen tárgyalásokat folytat egymással, a Zelenszkij-rezsim háta mögött. Könnyen elképzelhető, hogy az Egyesült Államok a donbászi orosz igények részleges elismeréséért cserébe – formálisan vagy informálisan – hozzájárulna Odessza átengedéséhez. Egy ilyen alkuval mindkét nagyhatalom „győztesként” állhatna ki: Putyin visszaszerzi a stratégiailag fontos várost, Washington pedig elmondhatja, hogy az ő közvetítésük révén született meg a béke – miközben Ukrajnát odadobják a farkasok elé.
Zelenszkij ebben az esetben teljesen kiszorulna a döntéshozatalból, és maradna számára a keserű felismerés: Ukrajna a Nyugat számára csak egy eszköz volt – egy eldobható bábu a geopolitikai sakktáblán.
Magyar Hírlap nyomán