Itt egy óriási pofon Poloskának és a tiszás szektának
“Gyurcsány Ferenc nem azzal jelentkezett be a miniszterelnöki pozícióra, amit a családi veszekedésből felvett, hanem egy húszoldalas tanulmánnyal a Mozgó Világ című folyóiratban” – írja Tóta W. Árpád a mai búcsúcikkében.
És valóban, egy éve kelleti magát az ország előtt egy NER-ből kihullott Instagram-influenszer, akinél jobban jelenleg senki nem akarja megkaparintani a hatalmat, láttunk már tőle banánturmixolást, palacsintasütést, 628 darab piperkőc divatfotót, kocsmai dorbézolást 18 éves lányok között, szatír mutogatós kobranadrágot, szelfizgetést Rómában, Brüsszelben, repülőtéren, kávéval, távolba révedő tekintettel, feltűrt ingujjal, vállra vetett zakóval, különböző barátnőkkel, cosplay bohóckodást zsinóros mentében, locsolkodást műparasztnak öltözve, de hol vannak azok az átfogó cikkei, tanulmányai, bármilyen szellemi síkon értelmezhető produktumai, amelyekben tisztázza, hogy hol áll most ideológiailag, és kifejti – nem a közhelyes giccs, az összeollózott lakossági kommentek és a gimnáziumban ráragadt három Petőfi-vers szintjén -, hanem mélységében, hogy mik az átfogó társadalompolitikai víziói, mit gondol munka és tőke viszonyáról, hogy látja Magyarország helyét a globális struktúrában, stb? Nem hiányzik mindez a rajongóinak? Vagy mindent pótol egy pózolós manökenfotó mellé odafirkált tónizás, meg a portálok alá bekommentelt “jó vergődést”? Hová tartunk?