Már a Politico is Von der Leyen fejét venné
Ursula von der Leyen és a brüsszeli elit lelepleződött: Korrupció, elszámoltathatatlanság, hatalmi arrogancia
Brüsszelben egymást érik a botrányok, mégis alig történik bármi a valódi felelősök elszámoltatása érdekében. Az Európai Unió intézményeiben régóta burjánzik a korrupció, de most még az atlantista elfogultsággal aligha vádolható Politico is nyíltan nekiment Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. A lap szerint a brüsszeli rendszer nemcsak, hogy válságban van, de alapjaiban rohasztja szét az európai polgárok bizalmát.
Miközben sorra derülnek ki a korrupciógyanús ügyek, a brüsszeli hatalmi gépezet olajozottan védi saját embereit. A Politico szerint nem egyszerűen adminisztratív hibákról van szó – maga az egész rendszer épült a következmények nélküli politizálásra, a belső protekcióra és a gátlástalan hatalomkoncentrációra. Von der Leyen vezette Bizottság ebben sem kivétel: nem hogy átláthatóbbá vált volna a működésük, éppen ellenkezőleg – minden korábbinál jobban eltűnt a politikai kontroll, a felelősség és a közpénzekkel való elszámoltathatóság.
A Pfizergate csak a jéghegy csúcsa
A legsúlyosabb botrány Von der Leyen személyéhez köthető: a koronavírus-járvány idején SMS-eket váltott a Pfizer vezérigazgatójával, miközben épp az EU történetének legnagyobb gyógyszerbeszerzése zajlott. Az üzenetek eltűntek, a Bizottság megtagadta azok kiadását – az EU Törvényszéke később megállapította, hogy ez jogsértő volt.
Herwig Hofmann professzor szerint nem feltétlenül „a fejétől bűzlik a hal”, de egyértelmű, hogy egy mélyen beágyazott, átláthatóságot kerülő kultúra uralkodott el Brüsszelben. A „Pfizergate” esete iskolapéldája annak a kollektív politikai felelőtlenségnek, amelyben nincs következmény, nincs vizsgálat, és nincs szándék semmilyen reformra.
Korrupt elit, politikai haveri körök, nepotizmus
A Politico részletesen felsorolja az elmúlt évek legsúlyosabb botrányait. Henrik Hololei, az egyik főigazgató például miközben Katarral tárgyalt, közben elfogadott az emírségtől ajándékokat – a „büntetése” egy kényelmes tanácsadói pozíció lett. Roberta Metsola, az EP elnöke pedig sógorát akarta kinevezni kabinetfőnökének, amit csak a „Katargate” kipattanása miatt halasztottak el.
Ez a gyakorlat nemcsak a jogállamiságot ássa alá, hanem egyfajta „Brüsszeli bukás”-érzést is kelt, amely a Római Birodalom hanyatlását idézi. Nem véletlen, hogy egyre többen követelnek nagyobb nemzeti szuverenitást és valódi demokratikus kontrollt az EU-s intézmények fölött.
Hazugság volt minden reformígéret
Ursula von der Leyen 2019-ben még független etikai testület felállítását ígérte – ez a testület azóta sem létezik. Ehelyett új szabályokat vezettek be, melyek még nehezebbé teszik a belső dokumentumokhoz való hozzáférést. Emily O’Reilly volt uniós ombudsman szerint ha valaha létre is jön ilyen testület, az csak „passzívan figyelő”, díszfunkciós szerv lesz.
Alberto Alemanno EU-jogász pedig még világosabban fogalmaz: az EU-ban még az a minimális demokratikus alapelv sem valósul meg, hogy a választók szavazással eltávolíthassák a korrupt vezetőket. A brüsszeli intézményrendszer útvesztőszerű felépítése kizárja a nyilvánosságot, az átláthatóságot, sőt, még az információhoz való hozzáférést is, amely alapján a polgárok ítéletet mondhatnának.
MNO nyomán
Follow @jobboldalihirek