Hortay Olivér rávilágított, hogy a Tisza által már elindított, dinamikus tarifák rendszere súlyos anyagi terhet róhatna a háztartásokra a hirtelen megugró áramkereslet vagy egy piaci árrobbanás esetén. A szakértő példaként hozta fel, hogy

rögzített árak hiányában a lakosság a kora esti órákban – a piaci csúcsárak idején – a napközbeni tarifák ötszörösét, míg a jelenlegi rezsicsökkentett árnak csaknem a hússzorosát lett volna kénytelen kifizetni akár egyetlen mosás elindításáért vagy a világítás használatáért.

Hirdetés

Elemzésében hangsúlyozta: a fogyasztók ráadásul csak a hónap végén, a kiugróan magas számlák kézhezvételekor szembesülnének a rendkívüli többletköltségekkel.

A szakértő határozottan visszautasította azokat a kritikai hangokat, amelyek az állami szolgáltató és az adófizetők terheire hivatkozva támadják a rendszert. Aláhúzta: egy állami vállalati szereplő nagyságrendekkel több eszközzel rendelkezik a piaci kockázatok kezelésére, mint egy háztartás. A szolgáltató ugyanis

határidős ügyletekkel, a villamosenergia-tőzsdén előre biztosítani tudta volna a szükséges kapacitásokat töredékáron – különösen abban az esetben, ha a Tisza-kormány politikai megfontolásokból nem bocsátotta volna el a szakmai vezetőket, és érdemben felkészül a Paksi Atomerőmű leszabályozására.

Hortay Olivér rámutat: a lakosságtól nem várható el a meteorológiai előrejelzések folyamatos nyomon követése vagy a tőzsdei műveletek lebonyolítása, így a rezsicsökkentés ellen küzdő szereplőknek mérlegelniük kellene a hatósági árak által nyújtott védelmi funkció jelentőségét, mielőtt újabb támadást indítanak a program ellen.