Hol a pénz?
A kormány hónapok óta sikerként tálalja a brüsszeli tárgyalásokat, Magyar Péter mellett számos tiszás képviselő tényként jelentette már be, hogy hazahozták a Magyarországnak járó uniós forrásokat. Valójában azonban ez még nagyon távol van.
A májusban hivatalba lépő Tisza-kormány egyik legfontosabb vállalása az volt, hogy megszerzi a Magyarországnak járó uniós forrásokat. Magyar Péter május végén már Brüsszelben tárgyalt Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével, és akkor azt mondta: „Nagyon keményen tárgyaltunk minden eurócentért. Sikerrel jártunk, és ez a közös sikerünk. Magyarország és az Európai Unió közös sikere a 16,4 milliárd euró felszabadítása, ami mintegy 6000 milliárd forint.” Pár nappal később a parlamentben már egyenesen múlt időben beszélt: „Hazahoztuk a magyar emberek pénzét.” Az említett összeg alatt a politikai kommunikációban több, eltérő jogi helyzetű forráscsomagot értettek: a helyreállítási alap pénzeit, a jogállamisági feltételességi mechanizmus miatt felfüggesztett kohéziós forrásokat, valamint az alapítványi fenntartású egyetemekhez kapcsolódóan blokkolt összegeket.
Magyar Péter igen színesen idézte vissza ezeket a tárgyalásokat, augusztus végén a Bledi Stratégiai Fórumon például úgy fogalmazott: szemébe mondta Ursula von der Leyennek, hogy „a pénzünkért jöttünk”. Korábban hasonlóan magabiztosan számolt be arról, amikor Brüsszelben a Magyarországot sújtó napi egymillió eurós uniós migrációs és határvédelmi bírság felfüggesztését kérte. „Én ezt jeleztem az EB felé, hogy nekem az alapelvárásom, hogy ezt minél gyorsabban oldjuk meg, és amíg nem sikerül a jogi részét rendezni, függesszék föl ezt a bírságolást. Először rázták a fejüket, hogy ezt nem lehet, de addig mondtam, míg elkezdtek bólogatni, hogy megpróbálják megoldani” – idézzük a miniszterelnököt. Mint közismert, ez azóta sem valósult meg.
Ez nem túl meglepő, hiszen már a május végi sikerpropagandáját is árnyalta az Európai Bizottság. Egyértelművé tették, hogy nem történt azonnali pénzfelszabadítás vagy kifizetés, a felek csupáncsak politikai megállapodást kötöttek arról, hogy Magyarország milyen feltételek teljesítésével férhet hozzá az uniós forrásokhoz. A tényleges folyósítás továbbra is a vállalt reformok, mérföldkövek és jogállamisági feltételek teljesítésétől, valamint az uniós intézmények értékelésétől függ. A valóságnak erre a változatára utal egyébként az is, hogy a bledi fórumon maga Magyar Péter fogalmazott úgy, hogy kormányának „házi feladatokat” kellett teljesítenie. Ez a szóhasználat némi ellentmondást mutat mind Magyar Péter szubjektív brüsszeli emlékeivel, mind pedig azzal a lépten-nyomon hangsúlyozott állítással, hogy hazánk szuverenitását védi.
Az uniós források kérdése az unióra jellemző módon nehezen átlátható kérdés, nem véletlenül egyszerűsíti le a politikai kommunikáció. Magyarország számára a 2021–2027-es uniós költségvetési időszakban jelentős kohéziós források állnak rendelkezésre, emellett a koronavírus-járvány után létrehozott Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközből (RRF) is komoly összeg járhatott volna hazánknak. A források hozzáférhetősége azonban különböző feltételekhez kötődött. Jogállamisági és korrupciós kockázatokra hivatkozva 2022 végén az Európai Unió Tanácsa a bizottság javaslatára mintegy 6,3 milliárd eurónyi kohéziós forrás felfüggesztéséről döntött. Az összeg azóta 4,2 milliárd euróra csökkent: bizonyos pénzeket Magyarország időközben végleg elveszített. Ezzel párhuzamosan az RRF-pénzekhez is számos reformot és úgynevezett szupermérföldkövet – amelyek mindegyike több követelést fogalmaz meg – kellene teljesíteni Brüsszel szerint. A magyar helyreállítási terv teljes értéke több mint 10 milliárd euró: az Európai Bizottság jelenlegi adatai szerint 6,512 milliárd euró támogatásból és 3,918 milliárd euró hitelből áll.
Az első, május végi tárgyalás óta több előrelépés is történt, látszólag legalábbis. Júliusban az uniós pénzügyminiszterek tanácsa elfogadta a módosított magyar helyreállítási tervet. A módosított tervet kemény bírálatok érték az ellenzékből, a Fidesz például arra mutatott rá, hogy az érdemi társadalmi egyeztetés nélkül készült dokumentum – amit csak a bizottság jóváhagyása után tettek közzé – jelentős forráselvonásokat tartalmaz például az egészségügy területén. A kormány mindenesetre úgy állította be, hogy tízmilliárd euró érkezése most már tényleg sínen van.
Az uniós mechanizmus azonban valamivel összetettebb, a bizottság akkor fizet, amikor a tagállam teljesítette a vállalt mérföldköveket és célokat. Az Európai Bizottság hivatalos tájékoztatója szerint a tagállamoknak 2026. augusztus 31-ig kellett teljesíteniük a mérföldköveket, a végső kifizetések határideje pedig 2026. december 31.
A kormány augusztus végén be is jelentette, hogy teljesítette az RRF-forrásokhoz szükséges reformokat és mérföldköveket. Ezek között korrupcióellenes és közpénzügyi intézkedések, az Integritás Hatóság jogkörének bővítése, a vagyonnyilatkozati rendszer átalakítása és más intézményi reformok szerepelnek. Szeptember 9-én aztán az Európai Bizottság megkapta a magyar kormány hivatalos írásos értesítését arról, hogy álláspontja szerint teljesítette a jogállamisági feltételességi eljárásban előírt intézkedéseket is (ez vonatkozik az összeg kisebbik részére). Piotr Serafin uniós költségvetési biztos megerősítette az értesítés megérkezését.
Innentől kezdve már Brüsszel, nem pedig a magyar kormány értékeli a helyzetet. Ahogyan korábban is rámutattunk, a 16,4 milliárd eurós csomag különböző forrásokat foglal magában, amelyekhez eltérő feltételek kapcsolódnak. Az egyik legnagyobb tétel az RRF, amelynél a reformok és beruházások teljesítését kell igazolni – ez tízmilliárd euró. A másik fontos elem a kohéziós források egy része – 4,2 milliárd euró –, amelynek hozzáférhetőségét a jogállamisági feltételességi mechanizmus korlátozza. A maradék 2,2 milliárd eurót az „akadémiai szabadsággal” kapcsolatos viták miatt blokkolták, ez ősszel kerül napirendre.
Az RRF egy részét egyébként energetikai fejlesztésekre kell költeni, a kormány szélerőművekkel kapcsolatos tervei pedig a Fidesz szerint leginkább Magyar Péter nyilvánvaló igazodási pontja, Németország iparának kedveznek.
A legnagyobb ellenzéki párt úgy látja, hogy az egész helyzet alapja az a politikai zsarolás, amit a választások előtt még a Tisza és a balliberális pártok is támogattak. A fideszes európai parlamenti képviselők és frakciójuk, a Patrióták is a források feltétel nélkül feloldását követelik.
Emlékezetes, hogy a Tisza ellenzékben merőben máshogy állt hozzá a kérdéshez. Kollár Kinga tiszás EP-képviselő 2025 tavaszán egy szakbizottsági ülésen nevetgélve beszélt arról, hogy a Magyarország ellen alkalmazott jogállamisági feltételességi mechanizmus „nagyon hatékony,” és komoly hatása van a magyar állam működésére. Azt is elmondta, hogy az RRF-források hiánya miatt például 50 kórház felújítása maradt el. „A dolog pozitív oldala, hogy a magyarok romló életszínvonala erősítette az ellenzéket. És emiatt én nagyon pozitív vagyok a ’26-os választásokkal kapcsolatban” – mondta akkor.
Magyar Péter hónapok óta azt hirdeti, hogy az uniós forrásokat kizárólag a fideszes korrupció miatt tartották vissza, és egy tisztességesen dolgozó magyar kormány ezt könnyen orvosolhatja, csak a mérföldkövek teljesítéséhez szükséges jogalkotás kerül időbe. Valójában azonban maga is szembesült vele, hogy Brüsszel ígéretekre nem ad pénzt. Megnyerte a választást – amiért ők is sokat dolgoztak –, kikerült a képből Orbán Viktor, aki akadályt gördített az EU háborús készülődése és migrációpárti politikája elé, innentől kezdve nem áll érdekükben könnyíteni a feltételeken.
A magyar kormány – Orbán Anita külügyminiszter szavaival élve – már nem bot a küllők közt, olyannyira nem, hogy Oroszország-politikájában túl is tesz az átlagon, és Brüsszel mellett a témában kifejezetten héja baltiak és lengyelek elismerését keresi. Mindezt úgy, hogy már az első, Orbán Viktor nélküli uniós csúcson kiviláglott, hogy valójában több tagállam is visszafogottabb döntéseket szeretne, de nem vállalták a „rosszfiú” szerepét, azt meghagyták Orbán Viktornak.
Az mindenesetre kétségtelen, hogy kommunikációjában és ideológiai kérdésekben Brüsszel egyelőre hajlandó félrenézni, jogállamisági radarja alatt simán elment az alkotmánymódosítás, a köztársasági elnök egymondatos eltávolítása, az alkotmánybírák ügye vagy éppen a vagyonvisszaszerzési hivatal példátlan jogosultságai. Kérdés, hogy meddig – és mi célból.
Forrás: Demokrata