Újabb véres háború bizonyítja, hogy a világraszóló Putyin-Erdogan barátságnak vége
Vlagyimir Putyin orosz elnök és Recep Tayyip Erdogan török elnök nemrég még világraszóló barátok voltak; olyannyira, hogy Erdogan még az amerikaiakkal is összerúgta a port, hogy orosz légvédelmi rakétarendszereket vásárolhasson. A Hegyi-Karabah régióban kirobbant konfliktusban viszont megint frontális ellentét bontakozott ki a két ország politikai érdekei közt: az oroszok hűteni, a törökök pedig fűteni próbálják a háborút. Nem ez az első eset mostanában, hogy Oroszország és Törökország egymásnak feszült, sőt, Líbiában és Szíriában a két ország (proxi-)katonái már nyíltan egymás ellen harcolnak. Nagyon úgy néz ki, hogy vége a Putyin-Erdogan barátságnak és a legújabb konfliktus azt bizonyítja, hogy a török elnök már nem fél páros lábbal sem belerúgni az oroszokba, ha külpolitikai érdekei ezt kívánják.
Újabb fronton bontakozott ki az orosz-török ellentét
Több mint egy hete háborúzik Örményország és Azerbajdzsán a hivatalosan Azerbajdzsánhoz tartozó, de örmény szakadárok által ellenőrzött Hegyi-Karabah régió uralmáért. A konfliktusnak már több ezer halottja lehet, a szemben álló felek már egymás nagyvárosait lövik tüzérségi tűzzel és rakétákkal.
Miközben a legtöbb nemzetköz nagyhatalom folyamatosan lobbizik a de-eszkalációért, úgy tűnik, Törökország csak önti az olajat a tűzre. A konfliktus kezdetén hivatalosan is támogatásukról biztosították Azerbajdzsánt és több fronton is beavatkoztak már.
A törökök szíriai türkmén zsoldosokat szállítottak az azerieknek, a török légierő pedig több független forrás szerint is örmény repülőket támadott. Ezen kívül Törökország évek óta szállítja a fegyvereket Azerbajdzsánnak, kézifegyverektől kezdve harcjárműveken keresztül drónokig. Török Bayraktar drónokat (izraeli Heron és Harop drónok mellett) nagy sikerrel használ Azerbajdzsán örmény páncélozott célpontok és bunkerek ellen. A drónokkal végrehajtott bombázásokról készült felvételek bejárták az internetet.
Oroszország nem foglalt ilyen egyértelműen állást, hivatalos csatornákon keresztül mindkét féllel folyamatosan kommunikálnak annak érdekében, hogy a konfliktust lehűtsék. A napokban Donald Trump amerikai és Emmannuel Macron francia elnökkel közös nyilatkozatot adtak ki, melyben a feleket tűzszünetre kérték.
Oroszország mindkét volt szovjet tagországnak, Örményországnak és Azerbajdzsánnak is adott el fegyvereket az elmúlt évtizedekben, viszont Örményországgal néhány szempontból talán egy kicsit szorosabb a viszonyuk.
Oroszország két katonai bázist is üzemeltet Örményországban (2012-ig ez a szám három volt), ezen kívül az internetet bejárták nem megerősített felvételek, melyen állítólag Oroszország harcjárműveket szállít Örményországba Iránon keresztül. Simán lehet persze, hogy mindössze arról van szó, hogy saját bázisaik védelmét szeretnék megerősíteni az eszközökkel.
Azerbajdzsán és Oroszország között egyébként jelentősebb a kereskedelmi forgalom, mint Örményország és Oroszország közt, de ez fakadhat a közvetlen szomszédságból és az ország méreteiből is.
Az egyelőre tehát közel sem jelenthető ki, hogy az orosz kormány egyértelműen Örményország pártján áll, az viszont teljesen egyértelmű, hogy folyamatosan a konfliktus leállításán dolgoznak. Ezzel szemben a törökök inkább szítják a feszültséget;
a háború eszkalációját tekintve tehát elmondható, hogy Törökország és Oroszország ellentétes célokért dolgoznak.
Ez nem az első csepp
Az elmúlt években, de különösen idén ez már a sokadik alkalom, hogy Törökország és Oroszország politikai érdekei a harctéren ütköztek egymással. Még csak nem is a mostani a legdurvább konfrontáció, hiszen
a Közel-Kelet több konfliktusában is különféle, egymással nyílt háborúban álló szervezetet támogat Oroszország és Törökország.
- A líbiai polgárháborúban Oroszország Halifa Haftár tábornokot és a Líbiai Nemzeti Hadsereget támogatja fegyverekkel és zsoldosokkal. A hadúrként is emlegetett katonai vezető hadereje tartja ellenőrzése alatt jelenleg Líbia nagyobb részét. Velük szemben áll a Nemzeti Megállapodás Kormánya, ezt a szervezetet ismeri el Líbia hivatalos kormányaként az ENSZ, de Törökország is támogatja őket fegyverekkel, zsoldosokkal. Az NMK Líbia nyugati részét és Tripoli környékét irányítja.
- Szíriában Oroszország fegyverekkel, katonákkal és légierejének bevonásával támogatja az Asszad-kormányt, míg Törökország demokratikus felkelők és szélsőséges iszlamista szervezetek tucatjait támogatja, ezen kívül a török hadsereg Ildibbe és Afrínba közvetlenül is bevonult. Törökország elsősorban a kurd milíciák ellen kezdett támadást a térségben, de idén februárban már közvetlen összecsapásra is sor került Asszad katonái és a törökök közt Ildib-tartományban. Oroszország az incidens során a törökök által támogatott milíciák állásait bombázta, Törökország még azzal is megvádolta az oroszokat, hogy több tucat török katonát öltek meg egy légicsapással.
- Bár nem szándékosan történt, a diplomáciai kapcsolatokat rongálta az is, hogy 2015-ben a törökök lelőttek egy orosz Szu-24-es vadászgépet. Az incidensben az egyik pilóta szörnyethalt, majd a másodpilóta megmentésére indult mentőakcióban szíriai milíciák lelőttek egy orosz mentőhelikoptert, ami újabb orosz halálos áldozatot követelt. Az incidens miatti török bocsánatkérés vezetett oda, hogy Putyin és Erdogan elkezdett egymással szorosabb viszonyba kerülni, 2016 decemberében, amikor egy szolgálaton kívüli török rendőr kivégezte Andrej Karlov orosz nagykövetet, az ügyet már megpróbálta inkább mindkét fél eltussolni.
Az orosz és török érdekek tehát jelenleg több ponton is egymásnak feszülnek, a két ország diplomáciai viszonya pedig sokat romlottak az elmúlt években.
A feszültség jól látszik az orosz Sz-400-as légvédelmi rakétarendszerek beüzemelésével kapcsolatosan is. A törökök kapcsolata az Egyesült Államokkal épp e rendszerek beszerzése miatt romlott meg, olyannyira, hogy a Trump-kormány kidobta Törökországot az F-35-ös vadászgép-programból is. 2020 tavaszára ütemezték a fegyverrendszerek beüzemelését a törökök, de még mindig nem működnek; állítólag arról van szó, hogy a török mérnökök nem tudják működtetni az Sz-400-asokat, de Erdogan nem engedi be az országba az orosz technikusokat.
Hivatalosan Törökország azt állítja egyébként, hogy az Sz-400-asok hibásak, amely egy 9 milliárd dolláros fegyverrendszernél meglepő lenne, viszont a kijelentés mindenképpen rombolja az orosz haditechnika eleve kétes nemzetközi megítélését.
Egy különleges barátság vége
Míg a szíriai és líbiai konfliktusba vonakodva, évek múltán avatkozott csak be Törökország, a Hegyi-Karabah régióban kirobbant háborúba teljes mellszélességgel beálltak a törökök, már a konfliktus kezdetének másnapján.
Ez valószínűleg azt jelzi, hogy Erdogant már nem érdekli, hogy az orosz érdekekkel homlokegyenest megy szembe, úgy tűnik, hogy a Putyin-Erdogan barátságnak ezennel vége.
Pedig a két vezető 2016 nyarától 2020 tavaszáig a két vezető folyamatosan azon dolgozott, hogy a két országot közelebb hozza egymáshoz. A 2016 nyarán kudarcot vallott puccs során Putyin elnök nyíltan támogatta Erdogant, sőt, egyes vélekedések szerint az orosz titkosszolgálatok tippje mentette meg a török elnök életét is. Erdogan maga egyébként a nyugati hatalmakat vádolja a puccs támogatásával, részben ezért is kereste az Oroszországgal való kapcsolat elmélyítését.
A két ország minden szankciót feloldott egymással szemben 2017-ben és az Egyesült Államok szankcióinak feloldásáért is lobbiztak egymás mellett. Éveken át rendszeresen találkozott egymással Putyin és Erdogan, gazdasági és katonai együttműködésről, illetve a szíriai béke megteremtéséről tárgyalva. Még arról is szó volt, hogy ha Törökország nem vehet amerikai F-35-ösöket, majd Oroszországtól vásárolnak szintén az ötödik generációba tartozó Szu-57-eteseket. A gépeket Putyin és Erdogan tavaly közösen tekintették meg egy Ankarában rendezett légibemutatón.
Most, hogy a nagy összeborulásnak látszólag vége, kérdés, hogy milyen irányba megy majd az orosz-török gazdasági és katonai együttműködés. Az Sz-400-asok kapcsán eddig úgy tűnt, hogy mindkét fél inkább kivár és azt lesi, hogy mit lép a másik a közös kapcsolatok további rontása vagy éppen javítása érdekében.
Az viszont, hogy a törökök egyből beálltak az azeriek mögé, erős üzenet volt az oroszok felé, amit Putyin aligha hagyhat válasz nélkül.
Nem kizárható tehát az sem, hogy hamarosan bizonyos gazdasági, katonai együttműködések a két ország közt felmondásra kerülnek és más frontokon is egymásnak feszül majd a két régiós nagyhatalom.
Egyelőre az még nem látszik egyértelműen, hogy Törökország az oroszokkal való szakítás után az amerikaiak karjába rohanna vissza: az azeri-örmény konfliktusban az Egyesült Államok az oroszokkal közösen lobbizik a békéért. Nem elképzelhetetlen viszont, hogy a választások után az orosz kapcsolatok leromlását látva ismét megpróbál majd javítani Amerika a törökökkel való viszonyán, hogy az oroszokat elszigeteljék a régióban.
Címlapfotó: Fel nem robbant, BM-30-as rakéta-sorozatvetőből kilőtt, 9M55K rakéta egy azeri város aszfaltjába fúródva. Fotó: Getty Images
Felhasznált források: Middle East Eye (1, 2), New York Times, Eurasian Times, NPR, Wikipedia.
Forrás: portfolio.hu
Follow @jobboldalihirek