2022 már a spájzban van
A ’22-ben esedékes országgyűlési választásig még jó párat kell aludnunk, de annak rendje és módja szerint lassan szállingóznak már az első hírek a megmérettetéssel kapcsolatban.
Noha azt korábban is sejteni lehetett, hogy a balliberális moslék kéz a kézben vág neki 2022-nek, azért néhanapján megjelentek olyan nyilatkozatok is, amelyek ennek hatékonyságát kétségbe vonták. Teljes külön indulásról sosem volt szó, de a mindenhol közös jelölt, közös lista elvét sem osztotta maradéktalanul mindenki. Utóbbi vélhetően végleg eldőlt, hiszen maga Orbán Viktor terelte ebbe az irányba az igazi birkaként viselkedő balliberálisokat. Noha Orbán eddig is úgy bábozott velük, ahogy csak akart, jól láthatóan ezt is sikerült tökélyre fejleszteni és nyílt helyzetbe kényszeríti a baloldali (ál)ellenzéket.
Groteszk, de nagyon is valós. A Jobbik kéz a kézben harcol majd Gyurcsányékkal a nemzet ellen (fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
Ilyenkor az egyetlen jó megoldás tényleg csak az lehet, ha az ember „előremenekül”, így gyorsan meg is egyeztek, hogy mindenhol közösködnek mindenben, még a miniszterelnök-jelölt személyét illetően is. Alapjáraton egyébként nincs is ezzel semmi baj, legalább „tisztult a kép”, arra pedig nagy szükség van erre a hazugságra és hamis illúziókra épülő világban. Többé soha senkinek semmilyen kibúvója nem akad, hogy miért közösködött ezzel meg azzal (nem mintha ezek eddig is hiteles kifogások lettek volna, ugye, Jobbik?). Közös indulás, közös „teherviselés”, az elejétől a végéig. Ennek az illúziókra épített „forradalomnak” az egyetlen egy mozgatórugója az Orbán Viktor (és a Fidesz) elleni gyűlölet, semmi más. Nagyon is érthető, ha valaki nem kedveli a kormánypártokat, de egy olyan dacszövetséget, amely kizárólag egy másik entitás elleni gyűlöletre épül, nem lehet hosszasan összetartani, hiszen nincsenek közös értékek, amelyek segítsék és motiválják a csapatot.
Most egy pillanatra engedjük el a fantáziánkat és tegyük fel, hogy valami csoda folytán győzelmet aratnak ’22-ben, ha addig nem marják egymást halálra. Utána mi lesz? A baloldal eddig sem volt különösebben becsületes, ha anyagiakról van szó, akkor sem, úgyhogy képzeljük el, milyen élet-halál harcokat vívnának ezek az egymást amúgy sem kedvelő pártok egy-egy zsírosabb állásért. Nem mintha hosszútávon közülük bárki is ellent merne mondani Gyurcsány Ferencnek és csapatának. Minden jel arra mutat, hogy a történelem tényleg ismétli önmagát, ennek megfelelően – ha nyernek, ha ellenzékben maradnak – a volt miniszterelnök mindenkit leszalámiz majd, ahogyan Rákosi is tette a naiv, félbolond „demokrata” pártokkal 1945 után. Ezeket az áldozati bárányokat persze sem most, sem akkor nem tudjuk és nem tudtuk sajnálni.
Persze hogy jól csinálod! Majd tiéd lesz a júdáspénz… (forrás: Fb)
Nyilván nem kell hosszasan ecsetelni, milyen világ jönne egy balliberális győzelem esetén, így ennek felvázolásától most megkímélek mindenkit.
Nem mellesleg ebben az esetben sem kellene kétségbe esni, ne feledjük, hogy a Horthy-korszak megszületéséhez egy Károlyi-kormány és egy Tanácsköztársaság kellett. Maradva azonban a valóságnál, vessünk egy rövid pillantást arra a frontra, ahol a nem kormánypárti, ugyanakkor elkötelezett jobboldali emberek csoportosulnak.
Nagyon helyesen a Mi Hazánk Mozgalom rögtön a moslékkoalíció után közleményt adott ki, miszerint lesz normális alternatívájuk azoknak, akik nem szavaznak a kormánypártra, de elutasítják a balliberális ellenzéket is. Mivel utóbbiak hazug módon csak „ellenzékként” szokták emlegetni önmagukat (szándékosan, megtévesztés gyanánt), az elkövetkezendő másfél évben úton-útfélen hangoztatni kell, hogy hazug kommunikációjuk ellenére nem ők az egyetlen választás a kormánykritikus hangoknak. Ehhez persze 106 önálló egyéni jelölt és teljesen önálló lista is dukál, így mindenhol lesz lehetőség a Mi Hazánk Mozgalomra ikszelni.
Kár tagadni, hogy 2022 tétje nagy. Jogosultságot kell szerezni és érvényre kell juttatni a harmadik utat, amely sem a balliberális moslékkoalíció, sem pedig a Fidesz irányába nem elkötelezett, önálló entitás. A kétpólusú, angolszász típusú politikai rendszer (ahol a két pólus valójában egy) hazánk légkörét is fenyegeti, ennek megállítása pedig elemi érdeke mindenkinek, aki még képes józanul gondolkodni az országban. Ha nem szeretnénk, hogy a közélet kizárólag a balliberális bohócokról, vagy arról szóljon, hogy minden fontos kérdést elintézünk egy-egy populista sallanggal, ami majd jó sok embernek tetszeni fog (én is szeretem a pálinkát, nem ez a probléma), akkor gőzerővel ezen és csakis ezen kell munkálkodnunk a közeljövőben. A feladat nehéz, de adott!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info