Bogár László: Trumpot a háttérhatalmak likvidálták

– Túl vagyunk az Amerikai Egyesült Államok elnökválasztásán, de sok még a nyitott kérdés. Mi várható a térség, illetve a világ jövőjével kapcsolatban?

– Az ember már csak ilyen, mindig abban bízik, hogy ha megismeri a jelenségeket mozgató lényeget, akkor jobban ellenőrzése alatt tudja tartani azt a titokzatos dolgot, amit jövőnek nevezünk. Az amerikai elnökválasztás esetében is érdemes a jelenségek mögött meghúzódó eseményeket megismerni, mert azok sok mindent megvilágíthatnak a bekövetkezendő folyamatokról.

Mielőtt az elnökválasztásra rátérnék, szólnom kell pár korábbi összefüggésről, ugyanis ezek nélkül nem érthető meg a jelenünk.

Az USA létrejötte mögött feltűnik egy hatszáz éve zajló, példátlan történelmi kísérlet, mely a globális világhatalomról szól.

Korábban sok ezer éven keresztül különböző nagy kultúrák éltek egymás mellett. Mindez az 1400-as, 1500-as években kezdett megváltozni, amikor a Nyugat kísérletet tett rá, hogy az Európán kívüli területeteket gyarmatosítsa, és egy univerzális civilizációt hozzon létre. Ez egy évszázadok óta folytatott brutális erőszaktett, amely – saját értékei alapján – a mai napig egységesítésre törekszik. Ez a Nyugat persze nem az a keresztény Nyugat, amit gyakorta szeretnek hangoztatni.

Ezt a kultúrkört már évszázadok óta nem a szakrális tudat, hanem az anyagi haszonszerzés motiválja és tartja egyben.

– A hit elhagyása vezetett a birtoklási vágy felerősödéséhez?

– Részben. Amikor a modern Nyugat deszakralizálttá vált, akkor az emberi létezés értelmét már csak a fizikai élvezetek kielégítésére alkalmas anyagtömegben találta meg. Ez pedig egyértelműen egy zsákutca. Európa sohasem tudott egységes birodalommá lenni – egymással vetélkedő nemzetállamokból állt, illetve áll ma is.

A világ akkor változott meg, amikor a nagy, irányító erő, a „névtelen háttérhatalom” az Amerikai Egyesült Államokat „legyártotta”, és a világ felett „őrködő” birodalommá tette.

– Ez úgy hangzik, mint egy összeesküvés-elmélet.

– Tudom, csakhogy ez nem „elmélet”, hanem „gyakorlat”. A valóság mélyebb összefüggései olykor nehezen megismerhetők. A rejtett világhatalom jelenléte inkább csak kitapintható, megsejthető. Hetven éves vagyok, és hosszú életem során közvetlenül éltem át ennek a háttérhatalomnak számos megnyilvánulását.

Amit ma Amerikai Egyesült Államoknak nevezünk, valójában soha nem volt nemzetállam, csak egy mesterségesen létrehozott konstrukció. Észak-Amerikában ebből készítettek egy engedelmes birodalmat, amely megfelelt a világot a háttérből ténylegesen irányító – gazdasági és politikai erők – kívánalmainak.

Felépítették Amerikát, óriási hatalommal látták el, de ma már egyértelműen látszik, hogy kora hamarosan leáldozik, megfosztják ettől a ráruházott hatalmától.

Mindez természetesen nem csupán a különböző háttérerők munkája révén következik majd be, hanem sokat dolgoznak ezen maguk az amerikaiak is. Az Egyesült Államok elitje lezüllött, meghasonlott önmagával, értékeit elhagyta. A Római Birodalom esetében ehhez a folyamathoz három-négyszáz évre volt szükség – nekik elég volt szűk száz esztendő. Erkölcsileg, szellemileg megromlottak a vezetőik, és ilyen körülmények között érkezünk el a 2020-as novemberi választásokhoz.

– Miben volt más ez az elnökválasztás, mint a többi?

– A globális hatalmi rendszer által felépített és fenntartott demokrata és republikánus pártokat ugyanazok a láthatatlan erők befolyásolják. Az elmúlt évtizedek elnökválasztási kampányai során láthattuk, hogy ez csak egy színjáték, ahol a szereplők eljátsszák a rájuk kirótt szerepet a választók kedvéért, a demokrácia látszatáért. A demokrácia azonban puszta illúzió, melyhez a nép csupán hivatkozási alapként kell.

Amit ma demokráciának nevezünk, az a gyakorlatban a szervezett kisebbség korlátlan uralma a szervezetlen többség fölött…

Ebben a játékban Donald Trump öntudatossága, makacssága új színfolt volt. A háttérerők nem voltak képesek kellőképpen kordában tartani őt, így nem volt kérdéses számukra, hogy 2020-ban melyik jelöltet fogják minden eszközzel támogatni.

– Mit tudott Donald Trump, amit mások nem?

– Donald Trump minden eddigi elnöktől alapvetően különböző, érzékeny és intuitív, excentrikus és nárcisztikus karakter, de történelmi érdeme, hogy megsejtette: az amerikaiak világot felügyelő birodalma belátható időn belül az összeomlás szélére kerülhet. Ennek következtében a széthulló birodalom maradványai szétzúzhatják Amerikát mint nemzetállamot is. Korábban, az európai birodalmak bukása esetében ez nem így történt – a portugálok, a spanyolok, a franciák, a britek nemzetállamai máig fennmaradtak, ám az USA esetében nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen egy mesterséges konstrukcióról van szó, amit a láthatatlan, strukturális erőszak tart össze. Számos komoly tektonikus ellentét feszül a mélyben.

Ahogy a birodalom omladozik, esélyes, hogy e törésvonalak mentén megindulhat a szétesés.

Az is szimbolikus, hogy eddig egy brutális rendőrállam valahogy összetartotta ezt, de most éppen a rendőrség totális felszámolása zajlik, nyilván nem véletlenül.

Trump igyekezett elbeszélhetővé tenni, hogy ha össze is omlik ez az amerikai világbirodalom, akkor maga a nemzetállam ne szoruljon a romok alá. A „nem létező globális hatalom” – a pénztőke, a közösségi média urai stb. – azonban úgy döntöttek, hogy éppen ezt az elbeszélhetőséget kell felszámolni. Így, bár Trump elnöki tisztsége alatt csak korlátozottan tudott cselekedni – azt is többnyire ügyetlenül –, megnyitott egy beszédteret a nagyközönség előtt, témákat vetett fel, amelyek elvezethettek volna azoknak a narratíváknak a felépüléséhez, amik lehetővé tehették volna, hogy ez az amerikai pszeudo-nemzetállam ne hulljon a darabjaira, még ha a birodalmi Amerika összeomlik is.

Ezt, ismétlem, a világot irányító erők megakadályozták. Már 2016-ban látható volt, hogy megválasztásával egy időben megkezdték Donald Trump teljes elhiteltelenítését és likvidálását. Ezeket a köröket láthatóan az zavarja: a „demokrácia fellegvárának” nevezett Amerika egy banánköztársaság szintjére süllyedt le.

– Említette, hogy Amerika szerepvesztésével kényszerpályára kerülhet. Milyen megoldások közül választhatnak most a vezetői?

– Ma már egy háromrétegű háború zajlik, különböző harcszíntereken. Az első a meggyengült, pozícióvesztésben lévő Amerika harca az egész világ ellen. Ennek az az oka, hogy egyre kevésbé ismerik el az ország világbirodalmi szerepét, melyet csak addig fogadott el a világ – és fizette meg a „birodalmi sarcot” a kereskedelem, a pénzrendszer, a média szivattyúin keresztül –, amíg az USA valóban rendet tartott.

A Pax America kora azonban lejárt.

Amerika ma már nemcsak a világrendet nem tartja fenn, de egyenesen egy programozott káoszt hoz létre, hogy valahogy, kínkeservesen, saját érdekei alapján ki tudja fosztani a világot. Ennek elfogadására a világ országai egyre kevésbé mutatnak hajlandóságot. Elsősorban Kína és Oroszország, de már az Európai Unió is kezdi megelégelni a birodalom gátlástalanságát, és ez rohamosan növeli a deficitjeit.

– Mi történik ezzel a birodalommal, ha nem jut kellő anyagi forráshoz?

– Egyre deficitesebbé válik. Nem véletlen, hogy az amerikai államadósság békeidőben sosem volt ilyen magas – hiszen most is háborút vívnak a világgal, hogy vezető szerepüket megőrizhessék. Mivel ez csak részben sikeres, ezért a háború második szakaszában a birodalom a saját nemzetállamát és lakosságát fosztja ki, hogy növelje erőforrásait, mellyel működtethetné saját magát.

Az amerikaiak döntő többsége ezt a folyamatot nem látja át, csak azt tapasztalja, hogy pozíciót vesztve süllyednek.

A társadalom közel fele-fele arányban megosztott politikailag is. Az USA előtt álló társadalmi és gazdasági kihívások nagyban növelik egy polgárháború kirobbanásának a lehetőségét is, sőt – ez a polgárháború a jelek szerint már meg is kezdődött…

Forrás: Tóth Gábor/Vasárnap.hu