Vakok lettünk?
2020-ban a „fejlődő, progresszív” Európa eljutott oda, hogy olyan alap dolgokról kell vitázni, ami azelőtt természetes és magától értetődő volt. Mondanunk sem kell, hogy ez egy igen jellemző tulajdonsága a haldokló civilizációknak, amelyre számos példa áll rendelkezésünkre a történelemből is. Azok a mélységek, ahol már a természet törvényeivel szemben akarnak állást foglalni, s erre sikeresen ráveszik a társadalom egy jelentős részét, végtelenül tátongnak a halálraítélt civilizáció romjain. Mindent átitat a kétség, a megkérdőjelezés álságos bűze, s hajdan mi szent volt, lehúzza azt a saját mocskos szintjére. A sötétség kora a mi felfogásunkhoz igazítva nem ismer határokat, a fejlődés, ami valójában visszafejlődés, egyre táguló spirálként gyűr maga alá mindent, ami kicsit is fennköltebb, magasabb szintű, mint a romlottság, amit magából sugároz.
Miután a magyarországi közélet is arra a szintre süllyedt, hogy Alaptörvénybe kellett foglalni, hogy „az apa férfi, az anya nő”, joggal gondolhatjuk, hogy bizony nehéz idők elé nézünk. Hiába a Brüsszellel vívott sorozatos „szabadságharc”, a „Magyarországon minden rendben van” életérzés kormánypropagandája, egyértelműen láthatjuk, hogy ez egyáltalán nincs így. Jó előre szóltunk már, hogy ami nyugaton megjelenik, az előbb-utóbb, ha jó, ha rossz dolog, biztosan megjelenik a térségünkben is. S, hogy ki fog minket megvédeni ettől, ha már egyre komolyabban emelkednek majd a tétek? A Fidesz egészen biztosan nem.
Emlékezetes, hogy a 2015-ös magyarországi sáskajárás alkalmával döbbent rá a Fidesz, hogy az „ország védelmével” elképesztő mennyiségű (új) szavazatot lehet szerezni, százezreket tudnak elcsábítani az akkor már egyértelműen haldokló Jobbiktól. Ha visszaemlékszik a kedves olvasó, soha azelőtt nem volt kormányszintű téma a bevándorlókérdés, a Keleti-pályaudvarnál történtek után mégis egy csapásra központi téma lett, olyannyira, hogy egy idő után lassan az is unta, aki egyetértett vele. Természetesen ez nem egy „sikeres véletlen”, vagy pillanatnyi taktika volt, hanem egy tudatos mechanizmus, a Fidesz működésének alapelve. Az ízig-vérig demokrata szellemben működő pártot a szavazatmaximáláson és az ezzel járó pragmatizmuson túl nem sok minden más érdekli, létüknél fogva mindegy nekik, milyen ügy mellé állnak oda (más kérdés, hogy a propaganda ellenére Budapest tele van kétes hátterű idegenekkel). Egyetlen szempont, hogy a társadalom nagy többsége egyetértsen vele, a „népakaratot” pedig professzionális módon tudják befolyásolni, irányítani, a véleményeket folyamatosan monitorozni.
Nem nehéz kikövetkeztetni tehát, hogy ha bizonyos kérdésekben meg is egyezik a véleményünk a kormánypárttal, ők kizárólag addig fognak úgy gondolkodni, ahogy mi, ameddig ez nekik megéri. Ha ez nyugati típusú társadalom lenne, ők képviselnék leghangosabban a gender-tanokat és a szivárványszínű zászló alatt igyekeznének egységesíteni az országot. S ne legyenek kétségeink, sokkal profibb módon csinálnák, mint a sokszor közröhej tárgyába átterelődő Momentum.
Apropó, liberálisok! Meg is indult az ajvékolás, mert Alaptörvénybe mertek foglalni valamit, ami szebb, vagy akár kevésbé sötét időkben felmerült kérdés sem lehetne. Vannak köztük liberális politikusok, percemberekék, „celebek”, vagy csak olyanok, akik már jócskán kiéheztek egy „ezt aztán jól odamondtad a hatalomnak”-féle hátba veregetésre. Ezeket az ostoba, irritáló celebeket egyébként véleményformálás terén ne becsüljük alá. Messze több felületet kapnak, mint amennyit érdemelnek (az értelmesebbeket pedig a jól ismert öncenzúra-mechanizmussal a média átformálja vagy maga alá gyűri), a fogyasztói társadalom agyhalott birkái pedig elixírként szippantják magukba minden egyes okoskodó tőmondatukat. Szóval amikor Lilu, vagy a mindenbe állandóan beleokoskodó Ördög Nóra kiáll a „szivárványcsaládokért”, vagy mi a fenéért, akkor többen fognak egyetérteni vele, mint ahányan gondolnánk, mert hát jaj, a Nórika monda ezt, akit mindig látunk a Retek Klub épp aktuális showjában.
Visszatérve a Fidesz-vonalhoz, felvetődik a kérdés, hogy miért nem szavazta meg a Mi Hazánk Mozgalom a módosításokat. Akik most erre rávágják, hogy a jobboldali radikális pártnak „eddig volt fontos a családvédelem és a gender-ideológiával szembeni állásfoglalás”, az vegyen egy mély levegőt és gondolkodjon el, mielőtt ostobaságokat beszélne! A Mi Hazánknál egyetlen politikai alakulat sem tiltakozott hevesebben (könyvdarálás, tüntetés a Bródy Sándor utcánál, miegymás) az agresszív buzilobbi ellen, azonban a párt kijelentette azt is, hogy mindent támogatnak, ami a magyar nemzet számára üdvös és mindent elvetnek, ami nem. Ezt az állásfoglalást tartották szem előtt akkor is, amikor nem szavazták meg az Alaptörvény módosítását, hiszen a Fidesz azon elv mentén használta fel a gender-kérdést a saját oligarchái bebetonozására, amely elvet fentebb már hosszasan ismertettem. A kormánypárt által megtévesztett, ám alapjáraton jóhiszemű embereknek persze ez fel sem fog tűnni, hiszen ők éppen pezsgőt bontanak, mert „megmenekül” a család fogalma.
Magyarország több helyről, több fronton is ostrom alatt áll. Ha egyszer pedig véglegesen betör majd az ellenség – merthogy be fog, ehhez kétség sem férhet – többé nem számíthat majd a zsoldosok pillanatnyi támogatására és védelmére. Utolsó bástyaként már csak mi fogunk maradni. Mi, akiknek a nemzeti ellenállás még valóban élő, lélegző fogalom.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info