Balos műhiszti: „sötét időket idéző” adócsökkentéstől rettegnek az ellenzéki polgármesterek
A kormány felére csökkenti az iparűzési adót, a baloldali városvezetők pedig nyomban megfejtették, hogy ez „sötét időket” idéz. Szerencsétlenségükre azonban nincs az a sötét, amelyen ne sütne át az alkalmatlanságuk.
Rettegni sokféleképpen lehet. Mondjuk úgy szívből, az ágy alá bekucorodva, vagy a bátorság felé egyet lépve, a félelmeinkkel szembenézve. Meg rettegni lehet úgy is, ahogy azt a baloldal csinálja: mintegy megszokásból, rutinból és hivatásszerűen. Ha filmen néznénk a rettegő baloldal alakítását, akkor ez a karakter lenne az, amelyik faarccal, nulla átéléssel próbálná elhitetni velünk, hogy rá most valami hatalmas és ismeretlen veszély leselkedik. És ennek a mi baloldalunknak még csak vonzó külseje sincs, amivel némileg feledtetni tudná a csapnivaló színészi játékát.
Az ellenzéki polgármesterektől karácsonyra időzítve, a fa alá megkaptuk az év talán utolsó rettegéscsomagját. A hatalmas és ismeretlen veszélyt alakító kormány ugyanis – oh! rettegés atyja, ne hagyj el – felére csökkenti az iparűzési adót. A járványhelyzetben megsegítve ezzel megannyi egyéni, kis- és középvállalkozót, hogy ne kelljen lehúzniuk a redőnyt, szélnek eresztve dolgozók tömegeit. A döntés láttán nekünk, a politikát mozivásznon szemlélőknek eszünkbe jut, hogy a vírushelyzet elmúltával csakis a gazdaság megmaradt, létező szereplőivel lehet majd visszatalálni a fejlődés útjára. A balos polgármesterek azonban ezúttal is bizonyították, hogy különös anyagból vannak gyúrva. Merthogy ők az adócsökkentést megpillantva nekiálltak kórusban és összehangoltan rettegni, mondván, az „sötét időket” idéz. Mármint az adócsökkentés. Sajnos azt már elfelejtették megosztani velünk, hogy az iparűzési adó felének elengedése most a holokauszt vagy a gulág borzalmának zsákutcájába vezet-e. Talán azt gondolhatták, hogy a rettegés úgy az igazi, ha valamit a képzeletünkre is bíznak.
A fantázia szabadon engedése viszont veszélyes műfaj. Az elbóklászó gondolat ugyanis könnyedén a logika és a következetesség mezejére tévedhet, szájkosár nélkül meg kellemetlenkedő kérdéseket is feltehet. Például arról, hogy hol szunnyadt a „sötét időktől” való rettegés, amikor ez a balos brigád felsorakozott az antiszemita Bíró László mögött? A jelöltjük „judapestezése”, „tetűcsúszdásozása”, a zsidó „uzsora-banktőke” felemlegetése vajon miért nem idézte fel bennük a holokauszt botrányát? Ha a jobbikos elvtársaikra tekintenek, akinknek a gárdamellény mellett a cipőkbe köpdöső közelmúlt is ott pihen a szekrényükben, akkor nem támad fel bennünk az indokolt félelem? Vajon miféle párhuzamos rettegésuniverzumban élnek ezek a balos polgármesterek, akik szerint zsidókat listázni ugyan nem náci aktus, de az adócsökkentés egyenesen a legsötétebb idők előhírnöke?
A „sötét időktől” való rettegés fokát és őszinteségét egyébként jól jelzi, hogy az adócsökkentésre válaszcsapásul az ellenzék vezette városokban december 23-án este hétkor egy órára lekapcsolják a díszkivilágítást. Ezt kiterjeszthetik – úgy Tétényi Évásan – az év 365 napján akár a közvilágításra is, teljes sötétségbe borítva ezzel a településeket, akkor sem tudják az emberek szeme elől elrejteni az alkalmatlanságukat. Az ugyanis mindenen átsüt. Szénné égetve az adócsökkentés hivatásos rettegőit.
(A kép forrása: MTI/Kovács Tamás)
Forrás: Drót.info