Meghan Markle fél kézzel lenyomta az angol királynőt az Insta-vezérelt, új világban
Legalábbis ezt lehet kiolvasni a brit lapok cikkeiből és a kommentek tízezreiből. Harry és Meghan faképnél hagyták a királyi családot, irány Hollywood, de továbbra is a brit kisember adójából dőzsölnének. A királyság végének a kezdete, vagy egy új, globális Insta-királyi pár születése? Vélemény.
Szappanopera. Követve az elmúlt napok – hónapok – eseményeit a sajtóban és a globális közösségi médiában nekem ez ugrott be arról, ami a brit királyi családban folyik. Csak azért nem a „valóságshow” kifejezést használom, mert ezeknek az embereknek jól láthatóan az égvilágon semmi köze a valósághoz.
Harry és Meghan „kiugrásáról” olyan mennyiségű cikk és komment született, hogy bizton állíthatom: gyakorlatilag lehetetlen kibogozni, mi is történt valójában. A szikár tények a következők: a sussexi hercegi pár novemberben hathetes szabadságot vett ki, hogy kipihenjék az elmúlt év „embert próbáló” királyi kötelezettségeit. A hat hetet Kanadában, egy Vancouver-szigeti luxusvillában töltötték – állítólag egy milliárdos barátjuktól kapták kölcsön –, majd hazajöttek Londonba, és szinte azonnal „rádobták az atombombát” a királyi családra.
A királynő engedélye, valamit Károly és Vilmos előzetes értesítése nélkül, az Instagramon jelentették be, hogy nem kívánnak többé a királyi család főállású tagjai lenni.
A jövőben egy jóval „progresszívabb” szerepet képzelnek el maguknak, igyekeznek anyagilag függetlenedni, és gyakorlatilag átköltöznek Észak-Amerikába. Meghan az Insta-felmondólevél utáni napon sietve vissza is repült Kanadába, ahol otthagyták kisfiukat, Archie-t. Harry meg itt maradt leboltolni a dolgokat.
Nehéz megmondani, hogy a robbantás után a Windsorok, vagy a brit közvélemény volt jobban felháborodva. Mintha a briteket sokkal jobban felkavarta volna a Megxit, mint a Brexit. Minden újság, tévécsatorna, netes fórum és kommentszekció ezzel foglalkozott.
A királynő nem szólalt meg, de tegnap válságtanácskozásra hívta Károly herceget, valamint Vilmost és Harryt norfolki kastélyába, Sandringham-be, ahol egy két és fél órás kupaktanács után II. Erzsébet kiadott egy szokatlanul közvetlen hangú közleményt, megerősítve, hogy „családjával együtt mindenben támogatja” Harry és Meghan függetlenedését.
Ismétlem: senki nem tudja, pontosan mi zajlott a háttérben, ami a mindössze húsz hónappal ezelőtti, boldogságban úszó, világra szóló hercegi esküvő után ekkora blamába torkollott. Cikkek százainak (beleértve Meghan volt családtagjainak és barátainak egyre gyakrabban előbukkanó beszámolóit), és kommentek ezreinek elolvasása után én most csak egy verziót vázolok fel, amelyet a brit közvélemény igen nagy – sőt, mondhatom, túlnyomó – része oszt kisebb vagy nagyobb mértékben. Ez NEM az igazság, ez egy sztori. Vagy szappanopera-forgatókönyv, ahogy tetszik. És nem fest hízelgő képet Meghanról.
Szóval a sztori egy nagyravágyó, valószínűleg nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő, nem túl sikeres, elvált (állítólag kétszeresen is), amerikai kábeltévé-színésznőről szól, aki a negyvenes éveihez közeledve még mindig élete nagy dobására vár. Mivel tinédzser kora óta megszállottan rajong Diana hercegnőért, éveken át rendszeresen portyázik a londoni éjszakai életben, ahol újságírókkal, publicistákkal igyekszik összehaverkodni, azzal a nem titkolt céllal, hogy felcsípjen egy „gazdag brit férfit.”
Miután egy sztársportolónál és egy tehetségkutató-sztárnál sikertelenül próbálkozik, egy máig meg nem nevezett celeb-barát összehozza a Nagy Hallal: Harry herceggel.
Mint a nárcisztikusok általában, a színésznő különleges sármmal és manipulatív képességekkel rendelkezik. Eljátssza Harrynek azt, amire a mentális problémákkal régóta küzdő herceg a legjobban vágyik: Diana reinkarnációját. A bűbájos, megértő, anyáskodó, egyszersmind törékeny, védelemre szoruló, hatalmas Bambi-szemeivel a vajat is megolvasztó tündérkirálylányt. Akinek soha nem volt családja (egyébként van, elég nagy, csak dobta őket, amikor Harryvel összejött, az apjával azóta szóba sem áll).
És a sztori szerint ezzel a színésznő megüti a jackpotot. Harry halálosan beleszeret, és szinte pillanatok alatt, Vilmos herceg, Fülöp herceg és legjobb gyerekkori barátja, Tom Inskip komoly figyelmeztetései ellenére ország-világ előtt feleségül veszi. Majd szinte rögtön megszületik a baba, Meghan számára az életre szóló „kajajegy” (ezt a kifejezést a britek előszeretettel használják, rengeteg kommentben szerepel): Archie.
Csakhogy a színésznő máshogy képzeli el a hercegnőséget, mint ahogy az a valóságban kinéz. Meghan egy Disney-Kardashian féle, rózsaszín ködös, Givenchy-ben illegő-billegő, az Instagramon százmilliós rajongótábort magába bolondító Diana-klón akar lenni. Ehelyett unalmas angol kisvárosok közösségi házai előtt kell kezet fognia a pórnéppel, szalagokat átvágni, erkélyeken integetni, ráadásul a második sorban, mert elöl Katalin hercegné áll. A sajtó is piszkálja néha (ahogy egyébként az új királyi jövevényeket szinte mindig, ezen Katalin is átesett). És még az idő is szar.
A színésznő tehát kitalál egy tervet (bár sokak szerint mindig is ezt tervezte): az elvarázsolt Harryt teljesen leválasztja a családjáról, eltiltja korábbi baráti körétől, felhecceli őt Vilmos és Katalin ellen, a Diana-kártyát kijátszva előadja a szerencsétlen áldozatot, akit a Windsorok meg a brit sajtó utál és üldöz. A szerelmes Harry teljesen összezavarodik. A védelmező ösztöne harcol a királyi család iránt érzett szeretetével. Az állandó lelki nyomástól – és felesége egyre szaporodó hisztijeitől – egyre neurotikusabb lesz, nyilvános megjelenésein is láthatóan morcos, feszengő, leépül az önbizalma, elmarja magától egykori legfőbb szövetségesét, a testvérét, Vilmost. Már csak Meghan létezik számára, csak rá hallgat, mindenkiben ellenséget lát.
És végül a hathetes kanadai magányban beadja a derekát: úgy dönt, hogy felad mindent Meghanért, meglehetősen durván az arcába vágja a kesztyűt 93 éves nagymamájának, és az őt egykor istenként imádó brit népnek, kizsarol annyi pénzt a Windsorokból, amennyit csak tud, és feleségével és kisfiával új életet kezd. Egyelőre Kanadában, bár a végcél állítólag Hollywood.
Itt ki is lehetne írni, hogy „The End”, de ahogy a szappanoperáknál általában, ennek a történetnek itt még nincs vége. Hogy mennyi igazság van a fentiekben, nem tudni, mindenesetre a britek túlnyomó többsége (a friss felmérések szerint 70 százalék körül) akkorát csalódott Harryben, hogy egyelőre látni sem akarja sem őt, sem Meghant. Fizetni meg pláne nem akarnak nekik. Sokan vonnak párhuzamot Harry és VIII. Eduárd király (Erzsébet királynő nagybátyja) között, aki 1936-ban lemondott a trónról, hogy feleségül vehesse elvált, amerikai szerelmét, Wallis Simpsont. Csakhogy ez a párhuzam nem igazán áll meg.
Harry ugyanis NEM AKAR lemondani rangjáról, sőt, a sussexi hercegi titulust Meghannal már be is jegyeztették, mint márkanevet, és az a tervük, hogy ruhákra, törölközőkre, pizsamákra és bögrékre nyomtatva dollárszázmilliókat keresnek vele.
Emellett igényt tartanak a „HRH”, vagyis az „Ő királyi fensége” megszólításra is, hiszen az biztosítja számukra a globális szupersztár-státuszt, illetve George Clooney és Beyoncé barátságát. Elvárják az évi három millió fontra rúgó (több, mint egymilliárd forint) apanázst Károly hercegtől, amit eddig is kaptak. Meg akarják tartani brit rezidenciájukat, Frogmore-t is, amit 800 millió forintért újíttattak fel nekik a britek adójából. És természetesnek veszik, hogy ezentúl Kanada fizesse a biztonsági embereiket, ami évente körülbelül félmillió font.
Egyszóval Harry és Meghan úgy óhajtják milliárdos profitra és hollywoodi celeb-életre váltani királyi kapcsolódásukat, hogy közben valójában egyetlen percet sem akarnak Angliában tölteni és dolgozni. Már ha a szalagátvágást meg a gyerekek ölelgetését munkának lehet nevezni.
A királynő, úgy tűnik, egyelőre beadta a derekát, bár az még nem világos, hogy Harryék mennyit kapnak meg a követeléseikből. A britek jelentős része szerint ha a Windsorok behódolnak nekik, annak nagy ára lesz. A Brexit miatt amúgy is gazdasági nehézségekkel szembenéző egykori birodalom alattvalói úgy látják, hogy „egy B-listás amerikai színésznő egyszerűen hülyére vette őket” (ezt egy kommentből idéztem), és ha a királynő és Károly most nem állnak a sarkukra, az néhány éven belül a monarchia végét jelentheti.
Hogy mennyire törte meg a királyság intézményét a Megxit, az jelen pillanatban megjósolhatatlan. A kommenteket olvasva a brit közvélemény most csak egy dologban tűnik viszonylag egységesnek: Harry házasságáért nem adnak egy lyukas garast sem. Gyakorlatilag nem láttam olyan véleményt, amely ne venné kész ténynek: Meghan két-három éven belül Harryt is dobja, mint eddigi életében mindenkit, miután jól kifacsarta, és már nem lesz a hasznára.
(A cikkben szereplő információk forrásai: The Independent, The Times, The Sun, Daily Mail, People, Daily Mirror, Harpers Bazaar)
Forrás: Szeretlek Magyarország
Follow @jobboldalihirek