Fiatal szemmel – Döbbenetes, leleplező írás a Momemtumról
E sorok írója még bőven gimnazista volt, amikor a Momentum feltűnt a színen. 2017 elején futott a NOlimpia-kampány, egy csapat addig ismeretlen fiatal kinyírta a 2024-es budapesti olimpia álmát – ettől sokan nagyon szeretni kezdték őket, mások meg nagyon utálni.
Onnantól kezdve lehetett valamennyire mérni a pártot. Szépen, lassan épültek felfelé, egyik alapszervezetet gründolták a másik után, és két kézzel szórták maguk körül a Narratívát. Új arcok, új Magyarország, új politikai generáció, Nyugaton tanult, lendületes, tehetséges fiatalok, akik felkavarják a belpolitikai posványt, aktivizálják az apolitikus harminc alattiakat, és úgy tartanak be a pökhendi Fidesznek, hogy közben nem gyurcsányozzák össze magukat nagyon.
Kúl, gondoltam én, a magyar belpolitika szellemi színvonalának igazán nem árthat néhány okos fiatal. Ám legyen.
Aztán még abban az évben Kaliforniába sodort engem a Teremtő, és volt szerencsém új oldalról megismerni a generációmat. Tucatszámra találkoztam odakint azzal az embertípussal, akik láttán-hallatán a mai napig kiráz a hideg: a felső-középosztálybeli tizen-huszonéves aktivistával,
Harcos ateista vagy rossz esetben álkeresztény; a világháborúkról annyit tud, hogy ott haltak meg a zsidók; a nőjogokról egyrészt a kvóta, másrészt a magzatgyilkosság jut az eszébe; minden sarki jegenyefán faji, nemi, vallási osztályharcot lát; divatos mentális betegségeket képzel be magának; és bár idegennyelvi készségei nem terjednek túl némi spanyol szlengen (hola, nada, gracias, vamos), pontosan tudja, mi a teendő Oroszországban, Palesztinában, Iránban, Magyarországon és a római katolikus Anyaszentegyházban egyaránt.
Jellemzően mindenhol ugyanaz: hatalmat a nőknek, pénzt a színesbőrűeknek, melegjogok, kormányváltás, szabad sajtó, kész.
És történt 2018 januárjában, hogy a Heidelbergben tanult Fekete-Győr András kiment Bécsbe a helyi liberális párthoz, a NEOS-hoz kapcsolatot építeni, majd előadott egy olyan minősíthetetlen nyökögést német nyelvű beszéd címszó alatt, hogy elakadt a szavam. Én is magyar-német két tannyelvűbe jártam, mint Fekete-Győr, én is éltem kint, tudom, hogy mi a szint – hát, nem ez. Nem elég, hogy nem mondott semmit, de még azt is gyalázatosan rosszul mondta. 2019-ben, amikor a Momentum két rangos hölgye bevonult az Európai Parlamentbe, a Hollandiában diplomázott Donáth Anna angol nyelvű szereplései kapcsán átéltem valami hasonlót, s kezdett a dolog gyanús lenni egy kicsit. Nem lehet, hogy a momentumosok kint voltak ugyan Nyugaton, de néhány csinos önéletrajzi bejegyzésen kívül nem hoztak onnan haza semmit a kék ég alatt? Nem lehet, hogy Kalifornia semmirekellő aktivista-hadserege és a Momentum valójában egy és ugyanaz? Nem lehet, hogy ezek valójában egyáltalán nem is tehetségesek?
2019 nyarán egy balatoni üdülőhelyen dolgoztam, és egy idősebb kollégával a politikáról beszélgettünk. Megtudtam, hogy 2018-ban a Momentumra szavazott. Fiatalok, nem loptak még, hadd legyen egy esélyük! Cseh Katka botmixeres kiszólását tőlem tudta meg. Kicsit elszomorodott tőle. Úgy érezte, hasba akasztották.
Valami ilyesmi lehet a Momentum esszenciája. Egy nagy hasbaakasztás,
Az ifjúság ópiuma ők, semmi más, ráadásul ahogy a dolgok 2021-ben állnak, még kapudrog is a Momentum a gyurcsányizmus benyelése felé.
A NOlimpia óta nem mond a Momentum az égvilágon semmit, csak legyártja az éppen aktuálisnak tűnő fősodratú bullshitet.
Elege van a lakosságnak a korlátozásokból? Nyissunk, de ésszel! Harmadik hullám? Mi már akkor bejelentettük volna a zárást, amikor még nyitni akartunk! Megölték George Floydot? Roma Lives Matter! Gyenge a forint? Legyen nálunk is euró! Gyalázatos a magyar közoktatás? Emlegessük a finneket! Nem oltakoznak a magyarok? Járjon érte pénz! Besúgtok Věra Jourovának? Nem! És ha a párttagság kérdezi? Akkor igen!
Közel s távol nincs a képzett fiatal értelmiségiek pártjában egy kreatív javaslat, egy kis innováció, egy magyar megoldás egy magyar problémára. Csak „a Nyugat” majmolása van, jónak hitt
A Momentum szakpolitikai megfontolásait még az ellenzéki átlagnál is jobban befolyásolja az aktuális szélirány, fiatal kígyóolaj-kereskedőink politikai meggyőződései pedig az elsők lesznek azon nem kevés dolog sorában, amit egy esetleges közös kormányzás esetén úgy eltapos majd a szemlőhegyi gőzhenger, mintha ott se lettek volna soha. Elég lesz kihozatni néhányszor a Publicusszal meg az IDEÁ-val, hogy a DK-nak van igaza.
Mert szakmai megalapozottság és értékrend híján semmi nincs, ami a momentumosok gondolkodását konzekvens pályán tartaná. Mérhetetlen szellemi igénytelenség jellemzi őket, melynek gyökere ugyanaz, mint a Nyugat újmarxistáinál: a felszínes tudás. Aki nem hiszi, járjon utána, és nézze meg mondjuk a Tranzit Garázsvitáját Varga Judittal és Donáth Annával.
Van jobb megoldás annál a pártnál, amelynek Cseh Katkája eltorzult arccal követeli az üres Európai Parlamentben a talpig jogállamiságba öltözött EU-s kéksisakosok budapesti bevonulását. Van jobb megoldás annál a pártnál, amelynek elnöke a sajtószabadság magas eszméjének emlegetése mellett szétszórtan hebeg-habog valamit a neki nem tetsző újságírók foglalkozásuktól való eltiltásáról. Van jobb megoldás annál a pártnál, amely a közös lista bejelentése óta semmi mást nem csinál, csak igyekszik emészthetővé tenni a fiatal szavazóknak Gyurcsány Ferencet.
Szó ne érje a Deákné mundérját: nem kell minden tisztességes fiatalnak jobbosnak lennie. De őszinteségnek, tiszta képnek lennie kell. Aki 2022-ben Dobrev-kormányt akar, mismásolás helyett álljon be szépen a DK-ba, és hirdesse teli torokból, hogy vezetőszáron akarja látni a jobboldaliakat, hogy a határon túli magyarok valójában a magyarokon élősködő románok, hogy az EU jó, de a magyar önérdek rossz; hogy az orosz meg a kínai oltás rossz, hogy a templomokat és az egyházi iskolákat be kell zárni; és persze az őszödi beszéd igazságbeszéd volt. Aki gyurcsányista, hagyja ki a kapudrogot, és mutassa meg magát olyannak, amilyen. A Momentum a DK-nak jelenlegi formájában nem ellensúly, hanem segédmotor – és mint ilyen, semmi szükség rá. Megy az magától is.
Aki pedig még hisz abban, hogy a Momentum a rendszerváltást akarja befejezni, az ezért dolgozzon, ne Gyurcsányék visszatéréséért. Álljon oda a politikai centrumba, dolgozzon Puzsérral, kiábrándult fideszesekkel, a megmaradt néhány értékvezérelt LMP-ssel, bánom is én – de legyen értékrendje, és a hígított, fiatalított, nyugatiasított DK-propaganda helyett mondjon ennek az országnak végre valamit.
Ezer oka lehet egy fiatalnak arra, hogy ezt a kormányt ne szeresse, lehet praktikus, lehet ideológiai. De Gyurcsány szekerét tolni, erkölcsileg hozzásilányulni, és munka helyett bullshitet gyártani megbocsáthatatlan felelőtlenség.
A magyar fiatalság többet érdemel az aktivizmusimportnál. Jobboldalinak lenni nem kötelező. Momentumosnak lenni szégyen.
(Kohán Mátyás, mandiner.hu)
Follow @jobboldalihirek