Figyelem! Ez egy nagyon csúnya történet! Így védik az emberek érdekeit a gyurcsányisták
„A párttal, a néppel egy az utunk” – kezdetű mozgalmi indulót sok fiatal KISZ-es énekelte egészen a ’80-as évek végéig, de a kádári nosztalgia rabjai és a diktatúra haszonélvezői talán még ma is eldúdolgatják magukban így április 4-e és május elseje környékén. Sokan közülük el is hitték, hogy a nép nevében a népért menetelnek a szocializmus útján, amit a kommunista terror áldozatainak a vére festett vörösre. A rendszer kimúlásához közeledve viszont már nekik is derenghetett a lesújtó igazság, amikor kiderült, hogy vezetőik egy percig sem hittek az utópiában, a buzgó apparatcsikokat csak eszközként használták a tömegek meggyőzésére vagy megregulázására. Marxból is csak a tőkét tették a magukévá.
A népet cserben hagyták, de a párt útját tovább egyengették átkeresztelve, a rendszerváltás ugyanis az egykori MSZMP- és KISZ-vezetőknek hatalmas gazdasági lehetőségeket rejtett, sőt inkább tálcán kínált. Sokan éltek is a kapcsolati tőkéjükkel, a pozíciójukból fakadó helyzeti előnyükkel és az állami vagyon einstandolását lehetővé tevő hiányos, rossz törvényi háttérrel, amit persze még ők maguk kreáltak. Az egyik ilyen KISZ-vezetőből lett új tőkés ma a baloldal vezére, a DK elnöke. Aki ebben a pártban tisztséget visel, netán képviselőjelöltjeként indul bármilyen választáson, az ugyanarra a morális szintre helyezi magát, ahol Gyurcsány Ferenc áll, a lehető legmélyebbre.
A főváros egyik gyöngyszemének, a XVI. kerületi, napfényes kertvárosnak az utóbbi években sikerült megóvnia magát az új kommunisták hatalomgyakorlásától, de a vörös polip újra és újra kinyújtja sikamlós csápjait feléjük is.
Azt nem tudjuk, hogy a térség gyurcsányista politikusa, Nemes Gábor hogyan viszonyult a KISZ-hez és a párthoz ifjú korában, de a közéleti tevékenység nem állhatott távol tőle, hiszen közvetlenül a rendszerváltás után megkezdődött a szakszervezeti karrierje a Budapesti Közlekedési Vállalatnál. Sokáig érdekvédőként tevékenykedett, majd kedvet kapott a pártpolitikához, így a 2018-as országgyűlési választásokra már a DK színeiben készült, és csak az utolsó pillanatban lépett vissza a jelöltségtől az Együtt jelöltje, Vajda Zoltán javára. Másfél év múlva, 2019 októberében már közös baloldali polgármesterjelöltként szállt ringbe a kerületben, de alul maradt a fideszes Kovács Péterrel szemben.
A pártszolgálat mégis kifizetődőnek bizonyult, hiszen a közlekedési érdekvédő a választások után nem sokkal már zsíros állást kapott, nem is akárhol: a BKV igazgatóságában. Akár gondolhattuk volna azt is, hogy egy régi, kipróbált szakszervezeti vezető, ízig-vérig érdekvédő, majd a cég vezetésében tudja a leghatékonyabban képviselni a közlekedési dolgozókat. Természetesen naivitás ilyesmit feltételezni a baloldalról, mert őket – csakúgy mint a Kádár-rezsimben – most is kizárólag a párt és önmaguk érdekei vezérlik, a nép, a BKV-dolgozók, a választópolgárok közömbösek számukra, csupán a szavazataikra van szükségük.
Az érdekvédő Nemes Gáborral a soraiban a BKV igazgatósága nulla százalékos béremelést tartalmazó üzleti tervet fogadott el az idei évre. Nem tévedés, egyetlen fillér fizetésemelést sem óhajt adni a BKV dolgozóinak a cég vezérkara, amelyben ott ül a DK-s szakszervezeti ember. Ezek után már csak az a kérdés, kinek az érdekeit képviseli Nemes Gábor? A kérdés persze költői, mindenki tudja a választ. A fontos az, hogy jövő áprilisban is emlékezzünk arra, kit vagy mit képviselnek ezek az emberek a nép nevében.
Kis Ferenc – www.magyarnemzet.hu
Follow @jobboldalihirek