Autonómia vagy revízió? – Melyik inkább a magyarok érdeke?
Véleményünk szerint az autonómia nem lehet a cél, csak a célhoz vezető út egyik állomása. Mint a végső célhoz, a revízióhoz vezető úton ez az állomás akár ki is hagyható, vagy át is ugorható, de mégis azt mondjuk, ha meg lehet szerezni, akkor igenis küzdeni kell érte, már csak azért is, mert a szórványban (de sajnos a többségben is) élő magyarság számára jelenleg az autonómia tűnik a leginkább reális célkitűzésnek. Jobb híján. Egyelőre.
Napjainkban az Európai Unió és a nemzetközi jog biztosította lehetőségeinkkel tudunk leginkább élni. Olyan lehetőségekkel, mint a már sikeres Minority Safepack kisebbségvédelmi kezdeményezés, vagy a jelenleg is folyamatban lévő, Székely Nemzeti Tanács nemzeti régiók kialakításáról szóló aláírásgyűjtése, amelyeket minden magyarnak kötelesség támogatnia. Mindkettő Európai Uniós elfogadtatása fontos mérföldkő lenne a határon túli magyarság számára.
A Minority Safepack a nemzeti kisebbségek védelmére kéri fel az Uniót, hogy alakítson ki jogi környezetet is a nemzetiségek védelme érdekében. Ez lehetne az alapja, hogy a tagállamokban (mint például a számunkra releváns Szlovákia és Románia) egyrészt eltörlésre kerüljenek a magyar kisebbség jogait korlátozó intézkedések, másrészt bevezetésre kerüljenek olyan törvények, amik segítik a nemzetiségek védelmét. A jogi aktusoknak a regionális és kisebbségi nyelvek, az oktatás és a kultúra, a regionális politika, a részvétel, az egyenlőség, az audiovizuális és egyéb médiatartalom, illetve a regionális (állami) támogatás terén kellene magukba foglalniuk szakpolitikai intézkedéseket.
A nemzeti régiók kialakításáról szóló – egyelőre sikeresnek mutatkozó – aláírásgyűjtés ettől is továbbmegy, az Európai Unió segítségével szeretne nemzetiségi régiókat kialakíttatni az Unió területén, ami számunkra fontos lehet az egy, a két legnagyobb határon túli magyar közösséget érintő nemzeti régió kialakítása, ezek pedig a székelyföldi magyar autonóm régió, és a dél-szlovákiai magyar autonóm régió. Mivel Szerbia, és Ukrajna is az EU-ba igyekszik, így a délvidéki vagy bácskai, illetve a kárpátaljai, vagy Beregszász környéki magyar autonómiák is kialakításra kerülhetnek.
A kezdeményezések támogatása, mivel fontos mérföldkövek lehetnek a magyar és magyar közé húzott határvonalak másik oldalára került testvéreink számára, ezért minden magyar érdeke, és elemi kötelessége.
De miért ne autonómia?
Az autonómia olyan, mint egy tőzsdei árucikk – adják-veszik. Bár a kivívása egy nagyon fontos mérföldkő lehetne a határon túli, megszállt területen élő nemzettestvéreink számára, azonban az 1952 és 1968 között Romániában működő Magyar Autonóm Tartomány példája is jól mutatja, hogy az autonómiát a szomszédos ország soviniszta vezetője bármikor eltörölheti egy egyszerű törvénymódosítással. Ezért mondjuk azt, hogy bár tényleg nagyon fontos mérföldkő, de nem lehet végső cél, mivel végleges megoldást csak a nemzetközi törvényekbe foglalt, más államok által is elismert (nagyhatalmak által is támogatott) legalább etnikai alapú határmódosítások jelenthetnek.
Csak a határmódosítás a járható út!
Az első világháborút követően a Német Császárság területének és lakosságának 8 és 11 százalékát veszítette el, mi, magyarok pedig 66 és 72 százalékát, ez egyetlen normális, jóérzésű ember számára sem lehet ratifikálható. Gróf Apponyi Albert 1920. január 16-án, Párizsban elmondott védőbeszédének mondata ma is aktuális: ,,Nem tétovázom azonban és nyíltan kimondom, hogy a békefeltételek, úgy, amint Önök szíveskedtek azokat nekünk átnyújtani, hazám számára lényeges módosítások nélkül elfogadhatatlanok„. A helyzet 100 év elteltével sem változott, a trianoni, ránk erőltetett, magyart a magyartól elválasztó határok – legalább etnikai elv szerinti módosítások nélkül – ma is elfogadhatatlanok.
Raffay Ernő, volt honvédelmi államtitkár, és történész Elemi.hu-nak adott interjújában leszögezi, hogy „az autonómia megvalósíthatatlan, a járható út a határmódosítás”.
A magyarság tönkretétele, és megalázása az 1918-as, második erdélyi román betörés óta folyamatosan zajlik napjainkban is. Nap, mint nap olvashatunk a szomszédos országok hírei között magyarellenes történésekről. „Ebből következik a megalázások megszüntetésének korparancsa: sem szövetségkötésekkel (V4, NATO, EU), sem tárgyalásokkal, sem egyik-másik, ma még magyar többségű területek közigazgatási autonómiájával nem lehet megszüntetni a szlovák, ukrán, román és szerb sovinizmust. Más megoldást kell találni a trianoni trauma végleges föloldására.” – mondja a volt államtitkár.
Az európai határok, adott körülmények között megváltoztathatóak – szögezte le Raffay. „Erő és akarat kell hozzá, és nagyhatalmi szövetséges. 1990 óta nagyon sok közép-európai határ módosult, mivel a népek tettek ezért. A horvátok háborúztak is határaikért.” – teszi hozzá a történész.
Hogyan kezdjünk neki a revíziónak?
A revízió 4 fő alappillére: Hadsereg. Gazdaság. Demográfia. Jog.
A revízióhoz az kell, hogy hazánk Közép-Európa gazdaságilag, és haderő szempontjából legerősebb országává váljon. Ezek mellett pedig legfontosabb, hogy a népesedési rátánkon is javítsunk, és végre ismét 2 fölé vigyük a születési rátát, ami azt jelenti, hogy nem fogyunk, hanem stagnálunk, vagy növekszünk. Míg a szomszédos országok elfogynak és elvándorolnak, addig mi benépesítjük a Kárpát-medencét.
Az első három pillérről már írtunk itt. A magyar gazdaságot, amellett, hogy a térség legerősebb gazdaságává kell fejlesztenünk, arra kell kondicionálnunk, hogy a a szomszédos országokban is minél nagyobb gazdasági befolyást szerezzünk. Az általunk csak gazdasági revíziónak nevezett jelenségről itt írtunk részletesen.
Nézzük a jogi lehetőségeket!
1. Minority Safepack és Nemzeti régiók kialakításáról szóló aláírásgyűjtések
Ezekkel a kezdeményezésekkel az Európai Uniót hívhatjuk segítségül, hogy a nemzeti kisebbségek védelmére hozzanak uniós törvényeket, melyek kötelezik a soviniszta román és szlovák államokat a kisebbségek jogainak biztosítására, és megvédhetik a határon túli magyarokat. Illetve a nemzeti régiók kialakításával egyenes utat teremtünk az autonómiák kialakításához.
2. Hatályon kívül kell helyeztetni a trianoni határokat becikkelyező, 1921. évi XXXIII. törvényt! – A Mi Hazánk Mozgalom még 2020-ban kezdeményezte az országgyűlésben az 1921. évi XXXIII. törvény hatályon kívül helyezését. Érveik között többek közt szerepelt, hogy a törvény valótlanságokat állít, valamint, hogy azt a magyar állam kényszerhelyzetben írta alá, azaz a szabad akarat lehetősége sem állt fenn az akkori Magyarországon. Amennyien az országgyűlés megsemmisítené a törvényt, annak óriási erkölcsi következményei lennének: a magyar országgyűlés hírül adná a nagyvilágnak, hogy nem fogadja el Trianont.
3. Azonban itt nem állhatunk meg, az ügynek kell legyen folytatása is: az 1921. évi XXXIII. törvény hatályon kívül helyezését követően, Magyarországnak kezdeményeznie kell az 1947. évi békediktátum újratárgyalását.
Ennek indokolása, hogy a szerződés aláírását követően rengeteg dolog megváltozott: amely országokról a szerződés rendelkezett, azok már vagy megszűntek, vagy szétváltak, vagy teljesen átalakultak (pl. Csehszlovákia, Jugoszlávia, Szovjetunió), megszűnt a kommunizmus, NATO- és EU-tagok lettünk – tehát meg kell beszélni egy ország és egy nép szétdarabolását „örökre” kimondani akaró jogszabály jelenlegi helyzetét.
4. Kezdeményezzük Trianon felülvizsgálatát az ENSZ-nél és más nemzetközi szervezetnél! – A Magyarok Világszövetsége és az Országos Trianon Társaság 2017-ben útjára indította a Nemzeti Konzultáció Trianonról című aláírásgyűjtést, amelynek célja, hogy felszólítsa a magyar kormányt, hogy kezdeményezze Trianon felülvizsgálatát nemzetközi szervezeteknél. Az aláírásgyűjtést 2021-ben már több, mint 450 ezer ember aláírta.
5. A nemzetközi jog segítségével visszaszerezhetjük a Vajdaságot, és Kárpátalját! – Szerbia és Ukrajna az Európai Unióba igyekszik. Mindkét állam évek óta tárgyal az Unióval a csatlakozásról. Ez olyan vissza nem térő lehetőséget teremt a magyar kormány számára, melyet bűn lenne nem kihasználni. Ugyanis egy tagállam uniós csatlakozásához az összes uniós ország támogatása szükséges, és Magyarország egyedüli vétója is elég ahhoz, hogy egy ország soha ne tudjon csatlakozni a közösséghez.
Ez olyan fegyvert ad hazánk kezébe, amit súlyos vétek lenne nem kihasználni. Magyarország az uniós csatlakozásáért cserébe kérheti Szerbiától a Vajdaság hazatérését, és Ukrajnától a Kárpátalját, a nemzetközi jog ugyanis csak a határok erőszakos megváltoztatását tiltja, a békés úton történő rendezést nem, de amennyiben a magyar kormány kevésbé lenne bátor, kérheti a vajdasági magyar autonómia, illetve a kárpátaljai magyar autonómiák kialakítását.
6. Kezdeményezzük népszavazások kiírását a többségében magyaroklakta területeken a terület hovatartozásáról! – Minden népnek joga van az önrendelkezéshez, és minden egy tömbben, az adott területen többségben élő nemzetiségnek joga van dönteni arról, hogy az anyaországához szeretne-e tartozni. A dél-felvidéki, többségében magyarlakta régiónak, ha nem is az 1938-as határok szerint, de a mai etnikai határok szerint Magyarországhoz kell tartoznia, ahogy a beregszászi és partiumi magyaroklakta területnek, a bácskai és drávaszögi magyaroklakta területnek, és a Székelyföldnek is. Igen, például a Székelyföld is hazatérhetne Magyarországhoz, az Oroszországhoz tartozó Kalinyingrádi-területhez hasonlóan, ezáltal a Maros, Hargita és Kovászna megyék Magyarország exklávéját (egy adott ország térben elszakított, különálló területdarabja) képezhetnék, hozzájuk pedig egy nemzetközileg biztosított korridorterületen keresztül lehetne eljutni.
A fentiekhez szükséges, hogy megfelelő diplomáciai és nagyhatalmi támogatást szerezzük hazánknak, mert kedvező szerencse esetén igen is megtörténhet a revízió! De addig is tudatosan kell rá készülnünk, és amint adódik rá alkalom, nem szabad elmulasztanunk! Többet nem!
Igazságot Magyarországnak!
Budapest, 2021.04.24., Magyarok az Igazságért – MI
Follow @jobboldalihirek