A belpesti értelmiség hét főbűne
A belpesti értelmiségben sok irritáló tulajdonság egyesül, de semmi sem annyira irritáló, mint amikor a lehető legkomolyabban jelentik ki magukról, hogy ők valóban független, a politika felett álló személyek. Aki naivan azt hinné, hogy ez újsütetű próbálkozásuk, annak csalódnia kell, hiszen ahogy egy kiváló megfigyelő megjegyezte egykor a kilencvenes években, Magyarországon kétfajta politizáló létezik, a jobboldali, és a független.
Persze, nehéz is lenne bármi mellett kiállnia valakinek, aki azóta is a belpesti értelmiség keserű kenyerét eszi.
A független belpesti kígyó ugyanis követhetetlenül sok bőrrétegét levedlett azóta.
Centrum Párt, SZDSZ, majd az ebből szerveződő követhetetlen, kesze-kusza szerveződések.
A Titanic kikandikáló tatján a végső egyesülés a hajdan oly gyűlölt MDF-fel. Majd a nagy ígéret, hogy végre Lehet Más a Politika (gyorsan jegyezzük meg, hogy a párt egykor fajsúlyosnak nevezhető figurái közül egyedül Schiffer András nem indult azóta MSZP-színekben, tehát nem, Nem Lehet Más…) majd az ebből újra kicsírázó Együtt, Párbeszéd, Együtt-Párbeszéd, csak Párbeszéd, már Együtt se. Végül a nagy ígéret, a csillogószemű fiatalokból álló Momentum, akik előtte 3-4 évvel még csillogó szemekkel bizonygatták a Hallgatói Hálózat keretében, hogy soha semmi közük nem lesz majd a mocskos pártpolitikához… Szóval ezek mellett nagyon nehéz feladat lett volna kiállnia bármelyik független belpesti értelmiséginek, aki azért az elmúlt 30 évben azért csak be-be szavazgatta őket az Országgyűlésbe.
A belpesti értelmiségi pedig a 30 év alatt megtanulta, hogy egyáltalán nem is kell ezekkel azonosulnia. Bőven elég, ha időnként be-be szavazgatja őket, hiszen őt akkor se terhelte soha semmiféle felelősség, ha az adott párt esetleg kormányra került. Ő ebben az esetben is a független bírálatukra jogosult, hiszen minden tudása ott összpontosul bent, a körút mágikus szorításában. A szerencsétlen véletlenek összjátéka csupán, ha ez a hatalmas tudás mégse hasznosul, mert valamiért be kellett venni koalíciós társnak az MSZP-t, amit a független értelmiségi ugyan lenéz és megvet, de elfogad egyfajta szükséges rossznak, sőt, a régen volt második forduló intézményének keretében még talán le is szavazott rá.
A független belpesti értelmiségi azonban ezt önmagára nézve sosem tartotta problémának.
A szavazás után rögtön lótuszülésben fellebegett a magyar politikai élet szaros mocsara fölé, és onnan csak akkor szállt le, ha 0rbánoznia-fideszeznie kellett, esetleg a mocsár balliberális felében valami kis ösztöndíj is várta.
Ő fog a legjobban megsértődni, ha erre esetleg fideszesek emlékeztetik, mert saját függetlenségének mítoszát nem lehet holmi mocskos ballib pénzzel aláásni!
Attól, mert MSZP-s oligarchákhoz írta meg szerény tiszteletdíj fejében, hogy amit a fideszes oligarchák műveltnek, az már valóban tarthatatlan, ő a saját közegében még tökéletesen függetlennek minősül!
Rengeteg remek példát lehetne hozni az ilyesfajta független egyszemélyes szobrára a sokat emlegetett, és mostanában MSZP-közeli médiatermékekben bőszen 0rbánozó Puzsértól, a Demszky Gábor egykori hetiheteses talpasáig, Hajós Andrásig, azonban egyikőjük se érhet fel a független értelmiségi tökéletes esszenciájához, Horn Gáborhoz.
Már 2008-ban is egy ország, pontosabban annak belpest, független értelmiségi része zárta szívbe, amikor az emlékezetes népszavazás után a Hír TV kameráinak apró kereszttüzében tolmácsolta a nép ítéletét a szokás szerint összevissza hazudozó Feri számára. Az egy fokkal értelmesebb Kóka Jánosnak fel is tűnt a veszély, mert kínosan mosolyogva érzékelte, hogy ebből bizony még baj lehet. Baj természetesen nem lett, hiszen a független értelmiség pártja már 2008-ban is annyira bátor és következetes volt, hogy csak a kormányból lépett ki, de a kormányt azért külsőleg támogatta a Parlamentben.
Különös pikantériája a történetnek, hogy az említett tolmácsolás idején sokan úgy gondolták, hogy Horn Gábor valamiféle partvonalra szorult liberális fenegyereke a szabaddemokratáknak, ezért merte ilyen szabadszájúan kritizálni a totális csődöt, amihez neki nyilván nem lehetett semmi köze. Pedig Horn Gábor ekkoriban a koalíciós egyeztetésért felelős államtitkárként tevékenykedett a Kancellárián, tehát egy fatja politikai fasznyálhíd volt a mellette röhigcsélő Kóka János, és a lealázott Gyurcsány Ferenc közt, akitől az említett apró hírtévés affér miatt kénytelen volt bocsánatot is kérni.
Azt hinnénk, a csávó azóta a szörnyű bukás miatt érzett fájdalmában elbujdosott, vagy Dániel Doktor oldalán ázik a Holt Tengerben, pedig dehogyis! 2010-től egyszer csak kapott maga alá egy teljesen független politikai kutatóintézetet, ahol azóta is függetlenül politikát kutat, majd tévéstúdióról tévéstúdióra járva kifejti a független szakértői véleményét azzal kapcsolatban, mennyire borzasztó is az élet a Fidesz Magyarországán.
Szegény Martin Bormann, érthetetlen, miért tűnt el nyomtalanul 1945-ben. Rezzenéstelen arccal elkezdhette volna például az NSZK politikai és társadalmi rendszerének tudományos bírálatát, az ott felállított politikai kutatóintézetből a túl nagy liberalizmus, meg a nem elég jó gazdasági sikerek miatt.
Ne feledjük hát! Ez a közéleti szuperpozíció mindig a legkényelmesebb hazugság a belpesti értelmiségi számára. Mi viszont sose feledkezzünk el emlékeztetni őt arra, hogy ha valami úgy totyog, mint egy kacsa, úgy néz ki, mint egy kacsa, és azt hápogja, hogy ő egy független madár, akkor az bizony kacsa!
Kurz ezredes – www.kontra.hu