Kádárnak kétszer is felkínálták Erdélyt – 1971-ben az oroszok, majd 1979-ben az amerikaiak is, de ők inkább lemondtak róla…
Kádár János az 1970-es években két történelmi lehetőséget is elmulasztott Erdély visszaszerzésére. Az 1971-es és 1979-es történetekben a közös pont a román diktátor, Ceaușescu elhibázott politikája, melyért cserébe először az oroszok, majd később az amerikaiak is Erdély Magyarországhoz való csatolásával szerették volna büntetni a román kommunistákat.
Kádár alatt kétszer is visszaszerezhettük volna Erdélyt…
Az 1960-as évek végétől Budapest fokozódó érdeklődést mutat Erdély és az erdélyi magyarság irányába, ám Kádáréknak fontosabb a szocializmus építése, mint a revízió
Míg az 1945 utáni kommunistákat egyáltalán nem érdekelte, hogy mi történik az erdélyi magyarsággal, addig a 60-as évek végén már némi változás figyelhető meg, a magyarországi vezetés bizonyos köreiben a 70-es években évről-évre nőtt az érdeklődés az erdélyi magyarok iránt.
Kádár és Ceaușescu találkozója Debrecenben 1978-ban
Bukaresti diplomáciai iratokból tudhatjuk meg, hogy az MSZMP vezetése a hetvenes években nagyon is pontos képet nyerhetett arról, hogy mi folyik Romániában, és mi történik az erdélyi magyarsággal, ennek ellenére mégsem tettek semmit. Kádárnak és körének volt egy rögeszméje: „a román nacionalizmusra nem válaszolhatunk magyar nacionalizmussal”, számukra fontosabb volt, hogy Romániában is „a szocializmus építése folyik”, mint az erdélyi magyarság sorsa. Kádár János külpolitikáját a Szovjetunióhoz való feltétlen lojalitás, és a reviziós lehetőségek teljes mellőzése jellemezte. Pedig az 1960-as és az 1970-es években visszaszerezhettük volna a Dél-Felvidéket, Kárpátalját és Erdélyt is. Ráadásul Erdélyt kétszer is felkínálták neki…
Az oroszok büntetésből vették volna el a románoktól Erdélyt, de Kádáréknak nem kellett, mert túl szegény a régió…
Az 1971-ben történt revíziós eseményt Nagyváthy Sándor (76) repülőmérnök, Kádár állandó légikísérője szivárogtatta ki, aki a rendszerváltásig nemigen beszélhetett a Kádárral repülés közben folytatott bizalmas diskurzusokról. Tőle tudjuk meg, hogy Brezsnyev 1971-ben komolyan fontolgatta, hogy Romániától elveszi Erdélyt, és visszaadja a magyaroknak. Az orosz vezető ugyanis meg akarta büntetni Romániát, mivel az nyitott a Nyugat és elkezdett barátkozni vele.
Kádár 1971-ben különgépével Bukarestbe utazott Ceaușescuval tárgyalni Erdély visszacsatolásáról
A visszacsatolásról Kádár és Ceaușescu között tárgyalásokra is sor került. Nagyváthy úgy emlékszik vissza arra a napra, hogy Kádár nagyon idegesen szállt fel a repülőgépre, mivel sikerült összevesznie a román vezetővel, szavait így idézte vissza a repülőmérnök: „Nagyváthy elvtárs, nem lesz semmi a visszacsatolásból. Olyan nagy a szegénység az ottani falvakban, hogy túl sokba kerülne ez Magyarországnak, Apró elvtárs és Fock elvtárs nem szeretné”. A történet különös pikantériája, hogy elmondottakból az derül ki, hogy a manapság a határon túli magyarokat „lerománozó” és velük őket megtagadó Gyurcsány Ferenc feleségének, Dobrev Klárának a nagyapja is részt vett Erdély visszautasításában. „Sosem írtak erről az újságok, nekem pedig hallgatnom kellett” – állítja 49 évvel később Kádár egykori légikisérője.
Nagyváthy Sándor, Kádár egykori állandó légikisérője, ma a ferihegyi repülőmúzeum tárlatvezetője – ő volt az, aki kiszivárogtatta az 1971-es erdélyi revíziós lehetőséget
Erdély visszacsatolását Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, valamint Apró Antal, az Országgyűlés elnöke sem támogatta. Nagyváthytól tudjuk meg, hogy 31 évvel az Észak-Erdély visszatéréséről szóló második bécsi döntés után, pusztán azért nem éltek a magyar kommunista vezetők a revíziós lehetőséggel, mert túl szegénynek ítélték meg a régiót.
Az 1970-es évek második felében Franciaország is nyitott Magyarország felé
François Mitterrand, francia elnök többször is említette Magyarországot pozitív kontextusban, az ő hivatali ideje alatt új szakasz kezdődött a magyar–francia kapcsolatokban, és magyar részről várakozással tekintettek a továbblépés lehetőségeire. Úgy tűnik francia részről volt nyitottság Magyarország felé Trianon újratárgyalásával kapcsolatban.
Kádár János és Francois Mitterrand
1978-ban sor került Kádár János és Mitterrand találkozójára a párizsi magyar nagykövetségen, majd ezt követően a francia elnök első kelet-európai útja 1982. július 7-én Budapestre vezetett. Ez azért különösen érdekes, mert Mitterrand ebben az évben Illyés Gyulával, „informális Magyarország” vezetőjével is találkozott, amikor is mocskos ügynek nevezte Trianont, a beszélgetésről készült feljegyzések tanúsága szerint a François Mitterrand azt közölte, hogy szerinte a trianoni szerződés tévedés volt, a beszélgetés végén a magyar író arra kérte a francia elnököt, hogy segítse a Magyarországot, ha lehetséges, amire ő azt felelte, hogy „Megígérem önnek.”.
François Mitterrand elnök és Illyés Gyula találkozása (1982. július 9.)
Illyés Gyula lányának visszaemlékezése szerint édesapjának a beszélgetés során a legfontosabb célja, hogy felhívja a francia elnök figyelmét a trianoni határok igazságtalanságaára és a magyar kisebbségek tarthatatlan helyzetére. Illyés Mária így idézi fel: „Apám megoldást is fölvázolt. A realitások talajáról ítélve és a francia elnök gondolkodását figyelembe véve, nem az egykori határok visszaállításáról, hanem a jelenlegi határok eltörléséről szólt svájci mintájú kantonizáció révén.”
Csoóri Sándornak a Heti Válasz 2003. szeptember 5-i számában közölt írása szerint a Francia Köztársaság elnöke az Illyés Gyulával folytatott beszélgetést követő fél évvel később az alábbiakat mondta: „A jóvátehetetlen bűnt igazán sohasem lehet az „eredeti igazságosság” alapján helyrehozni, mert például Trianon akkor, 1920-ban eleven húsba, eleven országtestekbe vágott bele, aminek következtében népek és nemzetek élete teljesen megváltozott, és ha most az eredeti állapotokat akarnánk visszaállítani, újra csak eleven húsba, eleven országtestekbe kellene nagy henteskésekkel belevágni. Ez azonban teljesen lehetetlen. Európa politikusainak, jogászainak, értelmiségi embereinek tehát az a föladata, hogy másféle megoldásokat keressenek a történelemben fölhalmozódott nemzeti, nemzetiségi sérelmekre.”
Később Mitterrand volt az, aki 1990. január 19-én egy budapesti sajtótájékoztatón „Magyarország számára különösen fájdalmasnak” nevezte a békediktátumot és a nemzeti kisebbség kérdését, mivel az országot, tette hozzá, „mindkét világháború után megfosztották területének kétharmadától”, majd 1992. június 5-én a maastrichti szerződésről szóló beszédében is úgy vélekedett, Trianont is nevesítve, hogy a győztesek által diktált béke nem béke, hanem újabb háború magja volt.
1979-ben újabb lehetőség adódott: az USA Erdély Magyarországnak való visszaadásával akarta megdönteni a kelet-európai kommunizmust
A magyar Szent Korona a második világháború végén az Egyesül Államokba került, és egészen 1978-ig ott is volt. Az 1970-es évek elején azonban az amerikai vezetők elkezdték fontolgatni, hogy visszaadják a koronát Magyarországnak. 1977-re a magyar-amerikai viszonyban olyan látványos javulás következett be, hogy kulcskérdéssé válhatott a Korona ügye.
Jimmy Carter, amerikai elnök 1977. szeptember 13-án aláírt elnöki utasításában kinyilvánította: az Egyesült Államok hajlandó a koronázási ékszereket átadni Magyarországnak, melynek megfelelően 1977 októberében megkezdődtek a tárgyalások Philip M. Kaiser budapesti amerikai nagykövet és Nagy János magyar külügyminiszter-helyettes között. A sikeres megállapodást követően a koronázási jelvényeket 1978. január 4-én indították útnak Fort Knoxból, s január 5-én éjjel érkeztek meg Budapestre az amerikai különgép fedélzetén, így kapta vissza Magyarország 1978-ban a Szent Koronát, mellyel az USA nyitott a magyarok felé.
Ioan Talpeş, a román titkosszolgálat volt elnöke
Ioan Talpeş, a román Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) volt elnöke, majd később Ion Iliescu államfő tanácsadója Adevărul napilapnak adott interjújában elmondta, hogy 1979-ben Nicolae Ceauşescu román diktátor Washingtonba utazott, ugyanis az USA szerette volna szorosabbra fűzni az együttműködést az Egyesült Államok és Románia között. Az amerikaiak célja az volt, hogy Ceauşescu amolyan „trójai falóvá” váljon a kommunista tömbön belül. Talpeş állítása szerint azonban Ceauşescu nem igazán értett meg az egészből semmit, felesége, Elena pedig hallani sem akart az ügyről.
Kádár János beszédet mond az ENSZ XV. Kongresszusán New Yorkban, 1960-ban (MTI)
A román külföldi hírszerzés értesülései szerint még ugyanabban az évben Kádár János magyar kommunista vezető is az Egyesült Államokba utazott, ahol a román diktátor visszautasítása miatt nagy rokonszenvvel fogadták, ő pedig megértette, hogy Ceauşescu döntése nyomán előnyös helyzetbe került. Talpeş szerint ennek nyomán Washingtonban kidolgoztak egy tervet, amelynek értelmében Erdély Anyaországhoz való visszacsatolása révén szerették volna „levegőbe repíteni” a kommunista rendszert.
Az 1970-es évek végétől Magyarország lett a keleti blokk legszalonképesebb országa, első számú favorit lett a Nyugat szemében, és ebből adódóan kiemelkedő szerepet játszott a két tábor közötti párbeszéd fenntartásában. Lengyelország az 1981-es szükségállapot bevezetésével elveszítette a nyugati államok szimpátiáját, Csehszlovákiával 1968 után szintén elhidegült a viszony, Románia pedig elnyomó politikája következtében vált népszerűtlenné, ezért Magyarországnak kivételes lehetősége adódott a Kelet-Nyugat közötti kapcsolatok kialakítása terén. Gorbacsov színre lépése után ez a helyzet annyiban változott, hogy a kelet–nyugati párbeszéd és közeledés első számú előmozdítójának szerepkörét a szovjet vezetés vette át. A magyar külpolitika kezdeményező, moderáló jellege azonban a rendszerváltásig mindvégig megmaradt.
A fentieket összefoglalva kijelenthetjük, hogy a 70-es és 80-as években olyan volt az európai és amerikai közhangulat, hogy Magyarország visszaszerezhette volna az egész erdélyi területet, legalábbis mivel az országnak a kommunista blokkon belül a legkedvezőbb diplomáciai megítélése volt, az 1989-90-es rendszerváltásig hazánknak lehetősége lett volna előkészíteni a táptalajt a trianoni határok megváltoztatására. Kádáréknak erre minden lehetősége megvolt, de nem éltek vele…
Budapest, 2021.05.19., Magyarok az Igazságért – MI
Follow @jobboldalihirek