Miért az áldozatnak kell magyarázkodnia, miért nem az elkövetőket vonjuk felelősségre végre?

Egy 56-os forradalmár leányát megzsarolták, a kommunizmus elől külföldre menekült, szép karriert futott be Amerikában, megmentette a világot, itthon ünnepelték, nem sikerült felhasználni kormányellenes politikai célokra, majd a múltjából újra előléptek a zsarolói, és most neki kell magyarázkodnia. Tanulságos történet az elszámoltatás elmaradása miatt csapdában levő Magyarországról.

Azon gondolkodom, hogy vajon milyen érzések kavaroghatnak most Karikó Katalinban? Hazatért, az egész ország őt ünnepelte, a hazája végre elismerte és becsben tartja, politikai oldaltól függetlenül büszkék rá a magyarok. Végül azonban újra át kellett élnie egy több évtizedes traumát, újra áldozattá tették azok, akik korábban is.

Több évtizede elmenekült az állampárt szorítása elől, most azonban újra rátaláltak.

Sokaknak nem tetszett ugyanis, hogy minden magyar egyaránt a magáénak érzi Karikó Katalint, hogy ő mindannyiunk hőse. Ha sokáig kitart ez a kegyelmi állapot, a végén még elillan a kormányváltás maradék esélye is!

Nemrég az ellenzéki sajtó is még együtt ünnepelt az országgal, részben a nemzetközi magyar siker miatt, nagyobb részt pedig azért, mert Karikó Katalinban egy kormánykritikus tudós megjelenésének reményét vélték felfedezni. Nem olyanok, mint az eddigi csonka-bonkák, akik csak itthon világhírűek.

Lehet, hogy az ország kormánypárti féltekéjével van a baj, de a jobboldalon senki nem vette zokon azt a bizonyos kritikát. A tudós dolga, hogy a tudományos kérdésekben rendet tegye. Ez így normális.

Az ellenzéki oldalon azonban azt várták, hogy beszáll a kampányba, valóban kritikus, célzott megszólalások következnek, esetleg a Fudan egyetemről is elmondja a véleményét. Ahogy az egyszeri emberek a még meg nem nyert lottóösszeget elosztják családi beszélgetés közben, az ellenzéki álom éppen olyan aprólékosan osztotta fel a hatalmat és a vagyont, ha Karikó Katalin megdönti az Orbán-kormányt. Aztán hatalmas csalódás vetett véget a vágyálmoknak:

Karikó Katalin személyes találkozón vett részt Orbán Viktorral, kellemesen elbeszélgettek. Nem tiltakozott az asszonyság megnevezés ellen, a disznósajt-gate kapcsán is kifogta a szelet azsajtó vitorlájából.

Ezzel szemben nem tett gesztusokat az ellenzék irányába, nem fogalmazott meg még egy árva nyílt levelet sem, nem utálkozott az országban tapasztalható félázsiai állapotok miatt. Ekkor már lehetett sejteni, hogy ennek következményei lesznek.

A demokratának hitt Karikó Katalin nem O1G! Ahogy egy barátom fogalmazott:

„Kiírta magát az európai értelemben vett biokémikusok sorából.”

De pontot ér az „Orbán ezzel megfonta a Karikósostort az ellenzéki sajtó számára.” kommentár is.

Szóval ellenzéki szempontból elég sok gyűlt össze a rovásán. Ennek ellenére nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan eljár a bosszú keze.

Most azonban ott tartunk, hogy egy 56-os forradalmár gyermekét meg lehet hurcolni Magyarországon. Mai napig a tartótisztek, a pártjaik és az őket támogató sajtó ítélkezik az áldozatok felett.

„Tetszett volna forradalmat csinálni!” – cseng vissza az ismerős idézet.

Tetszett volna, de sajnos nem így történt. Futni hagytuk a kommunistákat, nem vontunk senkit felelősségre, nem került börtönbe a MSZMP felső vezetése, ahogy azok a funkcionáriusok sem, akik a szocialista lágert igazi pokollá változtatták.

Salgó Lászlót sem kérték számon semmiért, pedig ő volt az, aki személyesen zsarolta meg Karikó Katalint annak érdekében, hogy működjön együtt a kommunista szolgálatokkal.

Nemhogy felelősségre vonás nem volt, de Salgó Lászlót a Medggyesy-kormány országos rendőrfőkapitánnyá léptette elő. Megbízható káder volt, nem engedhették el a kezét. A pályája ennek megfelelően töretlenül ívelt felfelé.

Ez a garnitúra simán megúszta, hogy embereket nyomorítottak meg, a rendszerváltás ellenére is a helyükön maradtak. Nekik nem kellett elmenekülniük, az áldozatoknak kellett elhagyniuk a hazájukat.

Karikó Katalin is menekült, nyugaton kezdett új életet, nekünk pedig itt maradtak a kommunistákból lett európai demokraták. Itt maradtak és kártékonyabbak, mint valaha.

Tucatszám nyüzsögnek az egykori állampárt elnyomógépezetének funkcionáriusai az ellenzék soraiban: az aktív bűnelkövetők és azok leszármazottjai egyaránt pozíciót kaptak.

A perelhetőség miatt meg nem nevezett liberális politikusról többek között elterjedt, hogy önként jelentkezett besúgónak. Önként, elhivatottságból. A bizonyítás azonban nehézkesen halad, mivel az MSZMP átalakulása előtt mázsaszám semmisítették meg a terhelő bizonyítékokat.

Pedig ezeknek a figuráknak a pozícióba kerülése a rendszerváltás megcsúfolása volt. Egy jobb világban napi egy órát lehettek volna a szabad levegőn, a fennmaradó időt láncon töltötte volna.

Az ország jobbat akaró része ezért 30 év után is felteszi magának a kérdést:

Mikor lesznek elszámoltatva a Lendvai Ildikók? Miért nem vesszük vissza azt az őrületes vagyont, amit a kommunisták kitalicskáztak az országból? Miért nem került börtönbe a rendszerváltás után sem Biszku Béla, sem Péter Gábor? Péter Gábor még évekig szabadon élt a rendszerváltás után! Hogy fordulhatott ez elő? Mikor szabadulunk meg végre a kommunistáktól?

Forrás: Kontra.hu