Már lelkesen építik a „másik Magyarországot” – A pokol kapui
Tegnap szélesre tárultak a pokol kapui. Ízelítőt kaptunk belőle, hogy a 12 év „jobboldali” kormányzás és az erélytelen, lanyha, toleráns felfogás hová vezetett. A háttérben szépen és csendben már lelkesen építik a „másik Magyarországot”, azt a fajtát, amely a tegnapi tömegtüntetésen megmutatkozott. Hogy sokan voltak-e? Igen. Legalábbis ahhoz képest, hogy elméletben ebben az országban „minden rendben van”, egészen bizonyosan.
Már megint az a fránya projekció… És persze a toleráns gyöngédség, amit magukkal szemben elvárnak
Miután a Fidesz több mint két év elteltével összeszedte minden „bátorságát”, és a korábban félresöpört mi hazánkos javaslatokat egész egyszerűen ellopva (ha valamiben, akkor ebben van rutinjuk) nemrég beterjesztette azokat immáron saját név alatt, Magyarország LMBTQ-közössége előbújt a félig rejtett bugyraiból és utcára vonult. Az eredmény az lett, amire számítani lehetett, maximum jóval több résztvevővel, mint amire elsőnek gondoltunk. Ezzel kapcsolatban pedig kár magunkat áltatni. Alapigazság, hogy ami nyugaton megjelenik, az hazánkba is ellátogat, csak késve. Az elmúlt évszázadokhoz képest a gyors technikai fejlődésnek köszönhetően ez a késés lefaragható, így a „később” egyre rövidebb időintervallumokat takar.
Magyarországon nemhogy diktatúra nincsen, de a túlságosan megengedő kormánypárti politika odáig fajult, hogy az elmúlt években minden további nélkül megszervezhették magukat a hazai LMBTQ-közösségek, és odáig jutottak, hogy pár nap alatt tömegtüntetéseket szerveznek. Ez természetesen rengeteg emberi és anyagi erőforrást igényel, amelyekhez valahogy csak hozzá tudtak férfi ebben a fene nagy „diktatúrában”.
Persze feltehetjük a kérdést, hogy egyáltalán van-e oka hisztizni ennek a „toleráns” közösségnek? A Fideszt ismerve egyáltalán nincs, hiszen ha úgy tartják be a jövőbeli törvényt, mint ahogy a CEU-t kipaterolták, akkor a politikai showműsor folytatódhat tovább, változás pedig továbbra sem lesz. Mármint pozitív irányban. Mert ne legyenek kétségeink, ha ez a tegnap felvonult „toleráns és elfogadó” brigád lehetőséget kap a történelemtől, akkor gondolkodás nélkül a normalitásra – vagyis ránk – küldi a pokol összes bugyrának összes ellenségét, miközben az emberek nagy része azt sem tudja majd, merre van arccal.
A korábban lesöpört mi hazánkos javaslatok (ennek kronológiáját lásd a fentebb található hivatkozásban) elfogadása és megszavazása esetén az LMBTQ-pestis terjeszkedésének már jóval korábban útját lehetett volna állni, biztosítva ezzel a normalitás védelmét. A „diktatúrát kiáltó” szervezetek azonban mind a mai napig akadálytalanul szervezkedhetnek, eljutnak az iskolákba, jelentős anyagi forrásokhoz jutnak és félig-meddig „láthatatlanul” terjeszkednek a gyanútlan társadalom berkein belül. A rossz hír pedig az, hogy nem ők az egyetlenek, akikkel az elkövetkezendő évek folyamán meg kell küzdenünk. Ezek a harcok pedig valahogy mindig a radikális jobboldalra maradnak, miközben a Fidesz saját anyagi-politikai bázisának kiépítésével van elfoglalva.
Tudjuk és érezzük, hogy Európára – így hazánkra is – egyre nehezebb idők jönnek, de mindezek ellenére is van okunk az optimizmusra. A nehéz idők ugyanis megtisztulást is jelentenek, ahol a nemzetért vívott harcokban csak azok maradnak a magyar zászló alatt, akik a küzdelmet komolyan is gondolják, a konjunktúralovagok pedig elbujdosnak a biztonságot jelentő félhomályban. Magyarországon a radikális jobboldal pedig mindent meg fog tenni, hogy a szivárványos LMBTQ-propaganda egyre kevesebb levegőhöz jusson, akik pedig a tegnapi tüntetésen azzal „fenyegetőztek”, hogy a törvény megszavazása esetén elhagyják az országot, azoknak jó utat kívánunk és kérjük őket, hogy soha vissza se nézzenek.
Az, hogy indokolt-e az LMBTQ-közösség „félelme”, a jövő zenéje, hiszen a hozott törvények próbája az idő. Kétségeim vannak afelől, hogy a Fidesz mennyire következetesen óhajtja majd betartani és minden jogunk megvan azt gondolni, hogy a közelgő választások miatt egyszerű kampányfogásról van szó, hiszen kettő évvel ezelőtt még egyáltalán nem volt nekik fontos a téma.
Ami viszont bizonyos, hogy mi sosem hátrálunk majd a normalitásért vívott harcban!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Follow @jobboldalihirek