Négy pontban bizonyítjuk, miért totális kudarc eddig az előválasztás
A Drót.info négy pontban összegyűjtötte, miért tűnik eddig totális kudarcnak az előválasztás.
Mérsékelt mozgósító-hatás
A baloldal az előválasztás legfőbb célkitűzését támogatóinak aktivizálásában jelölte meg. Az pedig nyilván csak Piros Arany-pötty a parizeres kiflin, ha eközben a politikai közbeszéd a kampányüzemmódban pörgő ellenzék témáiról szól. Ehhez képest már a miniszterelnök-jelölt-jelöltek aláírásgyűjtésekor látszott, hogy az érdeklődés olyan mérsékelt, mintha Gyurcsány Ferenc osztogatna absztinencia-tanácsokat a sarki talponálló előtt. A jelöltek által leadott aláírások száma ugyan valamennyivel meghaladta a 160 ezret, de azt Átlátszó azt is megírta, hogy míg Dobrev esetében a megvizsgált aláírások 10 százaléka nem felelt meg, addig Karácsonynál ez az arány még rosszabb lehet. Azaz az érvényes szignók száma bőven a 150 ezres szint alatt található. [Mivel az előválasztás még javában zajlik, így annak adataira most nem térnénk ki – a szerk.]
Radikális üzenetek
Az előválasztás belső logikájából következik, hogy a szavazásra leginkább a balos pártok szűk és radikális keménymagját lehet rávenni. Így az üzeneteket is célzottan ennek a csoportnak az elvárásaihoz kell igazítani. Ennek köszönhető, hogy az ATV-n sugárzott vita (nélküli vita) a Változatok Jakab Péterre címet is kaphatta volna, ugyanis minden jelölt az elszámoltatás legdurvább, demokratikus gondolatokat nyomokban sem tartalmazó forgatókönyvét vázolta fel. Beszéltek felcsúti perről, feles többséggel végigvitt alkotmányozásról és bankszámlák politikai nyomásra történő zárolásáról a tévé előtt csücsülő Gyurcsány pedig Szamuely halálvonatának makettváltozatát tologatta. Elvégre az O1G hívószava köré szervezett balos, radikális keménymag tényleg ezt akarja hallani, ámde rajtuk kívül ezek az üzenetek minden jóérzésű embert taszítanak. Így hát a balos jelöltek az antidemokratikus szólamaikkal éppen a mérsékelt, középen álló szavazóktól vágják el magukat.
A Jobbik-lufi kipukkanása
Az összefogásban leginkább azért volt szükség a Jobbikra, mert a baloldal vonzereje kizárólag a Nagykörútra és néhány vidéki nagyvárosra korlátozódik. Emellett pedig a Bitó-szalonban annyit ismételték, hogy a Budapest körzethatárán túli mucsai Magyarországot kizárólag tahók lakják, amíg a kinyúlt szürkekardigánok tulajdonosai maguk is egészen a saját meséjük hatása alá kerültek. Ezért megszületett hát a mesterterv, hogy a műbőrdzsekis Jakab parizerbélbe csomagolt bunkóságával éppen pont meg lehet szólítani a vidéki szavazókat. Csakhogy a kudarcos aláírásgyűjtés világosan megmutatta, hogy a Jobbik aktivistahálózata gyakorlatilag megszűnt létezni. „Vidéken – amire számítottak, és tényleg aggasztja őket, beszéltem velük – már nincs Jobbik szervezeti háló” – ezekkel a szavakkal leplezte le a valóságot Hont András az ATV-ben.
Átöltöztetett neonácik
A Jobbik összefogásba emelésével a baloldal annak a kockázatát is vállalta, hogy a kampányban egymás után derül majd fény a jobbikos jelöltek neonáci múltjára. Eddig az „MSZP-s zsidókról” értekező Süle Zsolt, a melegeket „genetikai hulladéknak” nevező Tóth Péter és a holokauszt áldozatain gúnyolódó Tóth Viktor bukott le. Valamint felkészül Ózd jobbikos alpolgármestere, Farkas Péter Barnabás, akinek a lengyel Chorzówban éppen egy antiszemita háttér előtt jutott eszébe, hogy egy erősen náci karlendítésre hajazó mozdulattal hívja össze csoportképre társait. És akkor ismételjük meg még egyszer: mindezt a Jobbik vidéki szervezeti hálója miatt vállalta a baloldal. Igen, azért az aktivistahálózatért, ami nem is létezik. Ezt látva csakis Bud Spencer örök klasszikusát tudjuk idézni: tízet öt centért, nagy koponya vagy!