Tordai őrületes kamuját az ügyvédi kamara elnöke cáfolta
A „közgazdász-szociológus” Tordai Bence ezúttal egy jogi szakkérdésben csinált hülyét magából. Állítását pedig nem más tette helyre, mint a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, Bánáti János.
Van ez a politikától függetlenül is létező életérzés, hogy régen minden – ideértve az ananászos Melbát is – jobb volt. Persze, akkor bordó Zsigulival jártunk, ma meg már ülésfűtéses nyugati autóval. A rendszerváltoztatás előtt legfeljebb ábrándos tekintettel lehetett végignézni a sor végéről, és távcsővel természetesen, amint a szerencsés kiválasztott megvásárolta az utolsó fürt banánt, ma meg már fintorogva méregetjük a banánhéj barnuló foltjait is. Szóval akárhonnan nézzük, még ha csak a sor végéről és távcsővel is, akkor is elmondható, hogy az elmúlt 30 évben igenis közelebb kerültünk a Nyugat fogyasztási szokásaihoz. (És ez még akkor is így van, ha néha tényleg csak a fogyasztás fapados verziójára engednek felszállni minket, keletieket.)
Ugyanakkor a hanyatlásnak van egy kevéssé anyagi, sokkal inkább kulturális és szellemi természetű megközelítése. Jelesül, hogy régen még az országgyűlés ügyeletes futóbolondjai is képviseltek valamifajta intellektuális minőséget, nekünk ellenben már csak Jakab Péter és Tordai Bence jutottak. Akik „idegállapotba kerülve” bármikor képesek zártosztállyá varázsolni a Parlament tereit. Legutóbb éppen Tordai páciens szabadult el, és kezdte a folyosón vegzálni Varga Judit igazságügyi minisztert. Az pedig tényleg a közállapotaink romlásának végső jele, hogy egy ilyen produkció után nem szakszerű megfigyelésre utalták be, hanem az ATV stúdiójába. Ahol a párbeszédes politikus „törvénytelennek” és „bűncselekménynek” nevezte a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének, Bánáti Jánosnak az állítólagos megfigyelését – amit ugye mind a mai napig nem bizonyított senki.
Tordai páciens a törvénytelenségre vonatkozó állításait arra alapozta, hogy az ügyvédek esetleges megfigyelése és lehallgatása eleve bűncselekménynek számít. Amivel csak az a gond, hogy ezt éppen Bánáti János cáfolta néhány hónappal korábban szintén az ATV-ben.
„Nincs különbség – így Bánáti –, tehát a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatra vonatkozó szabályok nem emelik ki külön – szemben a büntetőeljárással –, hogy ügyvéddel szemben nem. Tehát ha ügyvéd belekerül egy olyan ügybe, és most magamról beszélek, ahol az ügy vagy az ügy szereplője nemzetbiztonsági kockázatot jelent (…), akkor adott esetben én vele kapcsolatban belekerülhetek ebbe a [megfigyelési] szórásba.”
Majd Bánáti azt is hozzátette, hogy több olyan ügye is van, ami indokolttá tehette az esetleges megfigyelését:
„De a Gyárfás-ügy mellett nekem volt és van olyan ügyem, amely sokkal inkább, a szónak ebben a tágabb értelmében – el kell fogadnom, hogy – nemzetbiztonsági kockázatot jelent az ügy.”
Azt persze őszintén megértjük és elfogadjuk, hogy az Igazságügyi Bizottságba delegált „közgazdász-szociológus” Tordai Bence a jog alapjaival sincsen tisztában. (Elvégre a szintén szociológus végzettségű Donáth Anna is lelkesen és gyakran szólal fel jogállamisági kérdésekben uniós szinten. Amiből reméljük, nem következik, hogy a valódi jogi szaktudást igénylő vizsgálatok során a jogban tökéletesen járatlan szociológusok véleményére mégiscsak adni kell. Ugye nem?) Azt viszont már kevéssé értjük meg és fogadjuk el, hogy ha Tordai páciens ilyen szinten járatlan a jogban, akkor miért nem nézte meg legalább az ATV Bánátival készített beszélgetését? Amelyben az ügyvédi kamara elnöke maga mondta el, hogy egyfelől senki sem bizonyította a lehallgatását. Másfelől azonban több olyan ügye is van, amely nemzetbiztonsági szempontból igenis indokolttá tehette a megfigyelését.
A HVG egykori publicistája, Hont András Tordai közéleti szerepvállalásának egyetlen hozzáadott értékét abban jelölte meg, hogy „idegbeteg a magyar parlamentben”. Nos, Hont állítását sem megerősíteni, sem pedig cáfolni nem szeretnénk. Egy azonban biztos: jogi szakkérdésekben messzire kerüljük el Tordai Bencét – meg a mindenhez is értő ballibsi szociológus-politikusainkat.
Forrás: Drót.info