Szabó Tímea és a CIA…, megint üzent Anonymus
Azok a beszélgetésrészletek, amelyeket Anonymus hétfőn, illetve ma reggel küldött el szerkesztőségünknek, a korábbiakhoz hasonlóan szintén a Városháza értékesítéséről folyó egyeztetéseken hangzottak el, ám nagyrészt a hazai baloldal külföldi kapcsolatrendszeréről és finanszírozásáról szólnak. A legfrissebb hanganyag a tárgyalás kötetlenebb beszélgetéseit rögzítette, amikor Gansperger Gyula, Bajnai Gordon harcostársa a magyar baloldal és a külföldi gazdasági és politikai érdekkörök összefonódásáról újabb, megdöbbentő részleteket tár fel – írja cikkében az Origo
Gansperger (G.):Most vannak ugye ezek a külföldön kiképzett figurák, mint a Szabó Tímea, Kabul rózsája, ugye ő a CIA-nek dolgozott kint Kabulban.
Befektető (B.): Komolyan? Ezeket nem tudtam.
G.: Kurva kemény a csaj, de ezért.
B.: A Szabó Tímea 45 éves, ide járt a Mókus iskolába. Én nem tudtam, hogy ő ennyire amerikai.
Szabó Tímeáról eddig is köztudott volt, hogy amerikai egyetemi tanulmányai idején az ENSZ megbízásából fegyveres konfliktusmegelőzési stratégiákról, illetve sérülékeny csoportok védelméről folytatott kutatásokat. Ezt követően 2001-ben három hónapig Pakisztánban dolgozott az International Rescue Committee nevű civil szervezetnél, ahol többek között az afgán menekültek kérdéseivel foglalkozott. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás előtt egy héttel tért vissza Bostonba, ahol az afgán konfliktus rendezésével összefüggésben folytatott kutatást.
Az amerikai bombázások után Afganisztánba költözött és Kabulban egy ideig az ENSZ afganisztáni missziójával dolgozott együtt. Feladata az új afgán kormány kapacitásfejlesztésének elősegítése volt.
Az azonban merőben új információ, hogy Szabó Tímea bármilyen kapcsolatban lehetett, lehet az amerikai Központi Hírszerző Ügynökséggel, vagyis a CIA-val. Azt nem tudni, hogy Gansperger erre vonatkozó ismeretei honnan származnak, de ez a körülmény új megvilágításba helyezi Szabó Tímea évekkel ezelőtti ténykedését az LMP-ben, illetve jelenlegi mozgását a Párbeszéd Magyarországért mozgalomban és nem mellesleg a hazai közéletben.
Gansperger a hangfelvétel tanúsága szerint ezen a ponton nem állt meg, hiszen újabb fontos adalékokkal szolgált az amerikai befolyásról, illetve arról, hogy kik is szeretnék megbuktatni a jelenlegi kormányt. De idézzük ismét szó szerint az üzletembert!
G.: Pillanat. De ugye a Sorosnak ezek az emberei bizonyos dolgokat tudnak mozgatni. De a teteje a Gordon.
B.:Ő a tető? Én azt hittem a Fletó… Nem… Komolyan?
G.: Ugye azok a pénzügyi körök, az EBRD, az összes ilyen nagy nyugati bank, akik az Orbán-rendszert szeretnék megbuktatni. Ugye a Simor az EBRD-nek az alelnöke volt, tudod.
B.: Simor András.
G.:Az MNB-nek az elnöke.
B.: MNB-elnök volt. Ő volt a csúcs.
G.:Puszihaverja a Gordonnak, és ugye főnöke volt a CA-nál (Creditanstalnál-szerk.).
Az Anonymus által hétfőn eljuttatott felvételen Gansperger már beszélt arról, hogy
„Magyarországon alapvetően az egész baloldal mozgása mögött külföldi erők és finanszírozók állnak”.A beszélgetés azon részletében kifejtette, ezek alatt a Soros-birodalmat és más külföldi nagytőkés csoportok kell érteni. Hozzátette, azt gondolja, Bajnai Gordon ezeknek az embere.
A ma reggeli részlet tulajdonképpen ezt egészíti ki azzal, hogy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank – amelynek 2019-ig Simor András a pénzügyekért felelős alelnöke volt – is azon erőcentrumok közé tartozik, amely a jelenlegi kormány távozását szeretné elérni. Az, hogy Bajnai és Simor baráti, bizalmi viszonyban van, eddig sem volt titok.
Az újabb hanganyag második fele lényegében arra ad magyarázatot, hogy több meghatározó nagytőkés csoport számára miért is fontos az Orbán-kormány leváltása. Érdemes itt is szó szerint idézni, hiszen a beszélgetés stílusa, az üzleti szemlélet, illetve a magyar érdekek teljes figyelmen kívül hagyása így érzékelhető igazán.
G.: Tudod, mekkora kárt szenvedtek azok a cégek, akik itt halálra kaszálták magukat!? És ki kellett takarodniuk innen. El kellett adniuk az ÉMÁSZ-t, a DÉMÁSZ-t, a mindent is.
B.: És most visszajönnének?
G.: Hát hogy a p…csába ne? Hát figyelj, nyolcszázalékos fix profitért.
B.: Az igaz, és ha otthon meg nulla? Svájcba…
G.: Figyelj, figyelj! Úgy adta el a Suchman az összes energetikai céget Magyarországon, a hálózatokat. És egyik ország sem adja el a hálózatát, érted. Az önkormányzati meg állami tulajdon. Az erőmű, meg a…, az egy más dolog, meg az értékesítés. Eladott mindent és benne van a szerződésben, én magam láttam – felügyelőbizottsági tag voltam –, hogy nyolc százalék eszközarányos nyereséget garantáltak. A szerződés szerint.
B.: Ami magas.
G.:Nagyon.
B.: És mégis eladtuk.
G.: Mint a szél. Egy Suchman Tamás vitte, akinek aztán halvány lila fidúciája se volt arról, hogy kell értékelni egy céget.
B.:Nagy ember volt.
G.: Hát a Horn Gyulának volt a balkeze.
B.:Meg a jobb is. De igen.
G.:Meg a jobb is, igen.
B.:Úgyhogy ő minden volt.
G.: Eladta, és nekünk nagyon sok pénzükbe került, egyrészt amíg fizetgettük ezeket, meg visszavásároltuk. Na, most ezek a csapatok, érted. (…) Jó, oké, itt van a Swietelsky, meg a Strabag, de hol kapnak ahhoz képest, amit régebben kaptak.
B.: Kicsit.
G.: Kicsit. Na, most érted, régebben évente tízmilliárdokat kaszáltak. Most adnak tízmilliárdot a kampányra. Mi a lóizéért ne adnának? Aztán majd jövőre kivisznek harmincat.
A beszélgetés értelmezéséhez érdemes felidézni, hogy a rendszerváltást követő magyar energiapolitikát két, markánsan eltérő szemléletmód jellemezte. A 2010 előtti baloldali kormányok elsődleges célja az állami szerepvállalás mérséklése és a többnyire multinacionális energiavállalatok érdekeinek érvényesítése volt, míg a 2010 utáni jobboldali kormány patrióta gazdaságpolitikát folytatott.
Az MSZP–SZDSZ-kormány 1994-ben megalkotta az első átfogó, ágazatspecifikus áram- és földgáztörvényt, az energiakódexeket. Azért, hogy a privatizációra kiszemelt nemzeti infrastruktúra minél kívánatosabb legyen a külföldi tőkének, lehetővé tették, hogy 1995-től az állam, illetve vállalatai olyan hosszú távú szerződéseket kössenek, amelyek az „észszerű működési költségeken felül” évi nyolcszázalékos eszközarányos megtérülést garantálnak a multiknak.
A Horn-kormány idején ekkor vált főszereplővé – a Gansperger Gyula által említett – Suchman Tamás, aki privatizációs ügyekért felelős tárca nélküli miniszterként ténykedett.
Az intézkedések egyértelműen elérték a céljukat, a magyar közüzemi szektor jelentős részét francia, német és olasz vállalatok vásárolták meg. Az áramellátásban is hasonlóan aggasztó helyzet állt elő: Magyarország eladta a nagyerőművi kapacitásainak jelentős hányadát, de 1997-re a szolgáltatókat is értékesítették.
Az akkori kormány lényegében minden iparági kockázatot a fogyasztókra helyezett, a földgáz ára például a rendszerváltás utáni évtizedben nyolcszáz százalékkal növekedett. Emellett drasztikusan csökkent az állami vagyon, a még tulajdonban lévő mvm pedig folyamatos veszteségeket szenvedett el.Ezzel a szemlélettel számolt le az Orbán-kormány, kivívva a multicégek haragját. És mint Gansperger szavaiból kiderült, ez a harag oda vezethet, hogy az érdeksérelmet szenvedett külföldi energetikai, illetve vasút- és útépítési világcégek a nagy visszatérés reményében anyagilag is támogathatják a baloldalt.
Az elmúlt hetekben nyilvánosságra került hanganyagok viszont egyértelműen arról tanúskodtak, hogy a Karácsony Gergely vezette fővárosban egy jól behatárolható kör egyfajta „jutalékos” rendszert működtet. Ebben a korrupciós modellben értékesítettek, illetve terveztek eladni számos igen értékes ingatlant, köztük a több tíz milliárd forintot érő Városházát. A „jutalékos” rendszer szálai egészen a főpolgármester környezetéig érnek. Az orosz befektetőkkel folytatott egyeztetéseken elhangzottak alapján a „jutalék”, vagyis a kenőpénz mértéke tíz százalék körül mozgott, mozog. A Mediaworks Hírcentruma ugyanakkor kiderítette, hogy a Városházát olasz üzleti köröknek is felajánlották.
A közzétett felvételek nyomán számos büntetőfeljelentés született. A rendőrség jelenleg hűtlen kezelés, csalás, befolyással üzérkedés, vesztegetés és vesztegetés elfogadása miatt rendelt el nyomozást.
Forrás: MNO