Hiába az előre felvett videó, hiába a kamu-élő, hiába a súgógép, felesleges a tapsgép…

A MESTER EGYHANGÚ VOLT

Ami elsőre feltűnhetett mindenkinek az alighanem Márki-Zay Péter enervált érdektelensége. Kitűnt a frusztráció, az egymásnak ellentmondó, érezhetően egy-egy párt által diktált kötelező programpontok egymásutánisága. Hódmezővásárhely eddigi leghírhedtebb szülötte kényszeresen próbálta a pártvezetők elismerő bólintásait bezsebelni a különböző üres ígéretek sorolása közben, ami leginkább a szekunder szégyenérzet fokozására lehetett alkalmas.

Mindenesetre nem maradt el a móka sem a hallgatóság számára, hiszen valljuk be, hogy legalább megmosolyogtató korszakváltásról beszélni egy olyan társaságban, ahol a mögötted állók kivétel nélkül az elmúlt évtizedek megbukott politikai garnitúrájának különböző részeiből álltak össze. (Plusz a fasiszták.)

Magáról a program tartalmáról annyit érdemes megjegyezni, hogy az infláció és korrupció elleni harcot zászlajára tűző magyar Don Quijote csak a mérhetetlen mennyiségű pénzosztásról és a teljes ország ellenzéki szájíz szerinti újraformálásáról értekezett. Konkrétumok tekintetében három opcióval dolgozott Márki-Zay: betarthatatlan ígéretek, irreleváns látszatintézkedések és a szuverenitásunkat feladó szolgai lépések. 

HIHETETLEN FIGURAÁLLOMÁNY

Ha a kedves olvasóban esetleg kétségek ébrednének, hogy méltányos-e ennyire lesújtóan értékelni a baloldal politikai ajánlatát, érdemes figyelmünket mindazokra fordítani, akikre az egyes témák bemutatását bízta Márki-Zay.

A korrupció elleni harc letéteményese természetesen családon belül marad, vagyis a magyar disztópia abszurd világában a kormányfő unokatestvére, lódoktori végzettséggel felügyelné a jogvégzett és releváns államigazgatási tapasztalattal rendelkező emberek munkáját a jogállam nagyobb dicsőségére. Ez így önmagában is elég erős, de a felsorolás még csak éppen kezdetét vette. A munkaügyek felelősének az MSZP utóbbi években felépített legnagyobb karakterét emelték be, aki ugyan hiteles klasszis, de érezve az alkalom fontosságát, ezúttal otthon hagyta a munkásmozgalmi vörös pólóját és helyette egy bordó inggel megerősített öltönyben feszítve mondta fel a felmondani valót. Komjáthi Imre, hogy nevén is nevezzük onnan lehet ismerős, hogy a Közmunkás Szakszervezet nevű gittegylet vezetőjeként szervezte a baloldali bázist. Bízzuk csak rá a nemzetgazdaság munkaágát, nagy ötlet.

Az egészségügy témájában viszont meglepetés jött. Gyurcsány Ferenc vizitdíj imádó táltos-háziorvosa helyett a (ki)képzettebb Szabó Tímea mondta el a tutit. Azt nem lehet tudni, hogy Karácsony Gergely férfi kiadásának milyen relevanciája van egészségügyi témában, de ha ez Washington ukáza, akkor ugyebár ki a magyar nemzet, hogy efölött ítéljen…  Beszédek erejében vitathatatlanul Arató Gergely vitte azonban a prímet. A DK taktikai érzékére pedig nem is lehet panasz, hiszen egyből a fiatalokra összpontosítanának és persze az egyetemi világra. Lássuk be, nem akármekkora konc esne le a területtel számukra.

Ami viszont konkrét szürrealitás volt, az a jobbikos Z. Kárpát Dániel, mint a baloldal szociális arca. Leginkább azt lehetett érezni a fellépésén, hogy a nemzeti szocialista összetételt próbálta szalonképessé alakítani az ellenzéki politikai thinktank, így jutva el a nemzeti szociálpolitikusig. Egyszerre dermesztő és hajmeresztően találékony: valódi esélyteremtés, csak éppenséggel politikai hulláknak.

Márki-Zay talán legkomikusabb húzása Lengyel Róbert személyében volt tetten érhető. Az egykori siófoki rendőrkapitányból lett polgármester most újra a mundér felé fordult és lendületből helyrerakta Pintér Sándort. Ami viszont az ő monológjából a legszívmelengetőbb fejlemény, egyenruhás olvasóink kapaszkodjanak meg, Márki-Zay Péter kormánya visszaadja a Katasztrófavédelemnek a Tűzoltóság nevet. Miközben pedig már mindenki nézte az óráját, hogy a jóból is megárt a sok alapon inkább már mennének, még lefutottak egy kötelező kört is, Schmuck Erzsébet kiselőadásában elmondta, hogy zöld hatóság kell meg minisztérium, hogy legyen Magyarország meg jó legyen, mert ha zöld lesz, akkor jó lesz és pont.

ENNYI?

Joggal teszik fel a kérdést, hogy valóban ennyi lenne? 12 év fideszes kormányzás után ennyit volt képes előállítani az ellenzék? Nos, aki nem hiszi, járjon utána, de a sietve kattintók számára is tegyünk fel még egy utolsó kérdést: ha Gyurcsány 2006-ban csak adócsökkentést ígért és vezetett be a választások előtt, ami államcsődhöz és az őszödi beszéden keresztül utcai összecsapásokhoz vezetett, akkor vajon Márki-Zay „programjának” végrehajtásából mi lenne?

Forrás: Pesti Srácok