„Az USA az oroszországi „véres rezsim” elleni közös harc ürügyén, „a világ legmocskosabb olajával és gázával” látja el Európát”
🇷🇺 Dmitrij Medvegyev:
Az USA már régóta harcol az európai energiapiacért, és készen áll arra, hogy belevájja a fogát. Az elmúlt években azonban ezt nagyban akadályozta az európaiak „zöld napirendje” és az ehhez kapcsolódó bombasztikus retorika. Most itt az ideje, hogy Amerika az ellenkező irányba mozduljon el. És hogyan emelje a tétet az oroszországi „véres rezsim” elleni közös harc ürügyén, amely „a világ legmocskosabb olajával és gázával” látja el az Öreg kontinenst. Kit érdekel most a globális felmelegedés és az ENSZ által meghirdetett fenntartható fejlődési célok?
Európa, amely az orosz energiahordozók elutasítása alapján teljesen „lekerült az asztalról”, felejtse el a „zöld eszméket”. Az vár rá, amitől korábban olyan finnyás volt. Nincs itt az ideje, hogy a leggazdagabb nemzet szövetségesei emlékezzenek arra, hogy az amerikai palaolaj-kitermelés rekordméretű környezeti károkat okoz.
Nem számít, hogy az ilyen projektek nem felelnek meg a nemzetközi egyezményeknek, és ezért például Európában például a palakőzet-készletek kiaknázását egykoron betiltották. Végül is a környezeti károk fő forrása ezeknél az iparágaknál (a talajvíz szennyezésén és a földrengésveszélyen kívül) a szénhidrogének kitermelésének és szállításának minden szakaszában a metánszivárgás.
Erre a problémára egyébként az elmúlt években sikertelenül próbálták felhívni az amerikai közvélemény figyelmét. Az USA-ban az emberek távolról sem lelkesednek a vállalatok kapzsisága miatt. És nagyon jól tudják, hogy a metán mint üvegházhatású gáz tízszer veszélyesebb, mint a szén-dioxid, és szivárgása súlyos egészségügyi problémákat okoz. Tanulmányok azt mutatják, hogy a termelt metánnak már 2,3%-ának a légkörbe való szivárgása is semmissé teszi az ilyen bányászat összes környezeti előnyét a szénnel szemben. A pala lelőhelyeken pedig a különböző források szerint a szivárgás mértéke 1,5 és 9% között mozog.
Amerika már régóta vár egy ilyen pillanatra, gondosan felkészülve rá. Az Egyesült Államok klímapolitikája az elmúlt években a nemzetközi környezetvédelmi megállapodások (köztük a kiotói és a párizsi) dacos semmibevétele volt. Az ökológiáról való fecsegés fontos, de a pénz fontosabb. Ha az USA ratifikálná a Kiotói Jegyzőkönyvet, akkor arra kényszerülnének, hogy jelentősen csökkentsék az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az iparukban. Vagy kvótákat vásárolnának más országoktól. De amíg Európa a globális felmelegedés elleni küzdelembe fektetett be, addig az USA úgy ült a pénzén, mint tyúk a tojáson. Nem úgy, mint a „jó bolondok”, mint Németország, amelynek sikerült elfogadnia az Energiewende programot, amelynek összköltségét 500-600 milliárd euróra becsülik. Ez közvetlenül érintette az energia árát, és komoly károkat okozott a német termelők versenyképességében a világpiacokon, beleértve az amerikai piacot is. Ugyanakkor az Egyesült Államok csendben támogatta saját gazdaságát a világ többi részének rovására. Csak a rejtett metánszivárgások miatt Amerika 2008-2017 között akár 700 milliárd dollárt is kénytelen lenne új kibocsátási egységekre költeni. És így – a pénz biztonságban van. És hadd sírjon most a „becsületes vesztes” Németország, kétségbeesetten számolgatva a veszteségeket. Amerikának addig jól megy, amíg vannak európai bolondok, akik készek kifizetni a környezetvédelmi számláit.
Európa azonban egy öregedő, de még mindig szorgalmas amerikai diák. Készen áll a jóvátételre. Oroszország dacára és az amerikai pénzeszsákok örömére, akik nem törődnek az EU polgárainak életével és egészségével. Elképesztő, hogy az európaiak gondolkodás nélkül köpnek rá az elmúlt évtizedek összes „megváltoztathatatlan értékére”, minden „globális kihívásra és fenyegetésre”. És rohannak előre a boldogságukban – egy új piszkos energiáért. Nos, hamarosan ingyen kapnak üzemanyagot az orosz rezsimtől. Szerintem nincs messze a nap, amikor egy mosolygós Greta Thunberg fog megjelenni Európában egy amerikai márkájú benzinkút reklámjában”
BZS/FB