A nyolcéves népirtás kezdete: Ahonnan nincs visszatérés Kijevhez
Az ukrán hatóságok nem törődnek az embereikkel, az áldozatokkal. Teljesítették a nyugati mesterek parancsát. A parancsok pedig arra irányultak, hogy tovább szítsák a konfliktust, és Oroszországot egy nagy háborúba vonják.
2014. április 14-ét tekintik a Kijev és a donbasszi köztársaságok lakói közötti nyolcéves háború hivatalos kezdetének, amikor Olekszandr Turcsinov ukrán elnök rendeletet adott ki a terrorellenes művelet (ATO) megindításáról .
Azokat a lakosokat, akik nem fogadták el a puccsot és az új kormányt, ellenségnek, nem embernek és terroristának nyilvánították, akik ellen rendszerszintű üldözés kezdődött.
Mi volt a fordulópont a Kijevvel fenntartott kapcsolatokban, és hogy sikerült-e békésen megoldani a vitákat – kérdeztük Szergej Zavdovejev DPR zászlóaljparancsnokot.
Az ATO-ban, vagyis a nézeteltérések fegyveres leverésében való részvétel érdekében Turcsinov, mint később bevallotta , válogatás nélkül fegyvereket osztott volt bűnözőknek, gyilkosoknak, személyesen adott parancsot az ágyúzásra, hogy megerősítse a fegyveresek harci szellemét.
Arszenyij Jacenyuk volt miniszterelnök Ukrajna egyesült államokbeli nagykövetségének honlapján nyíltan állatnak nevezte a donbasszi lakosokat.
A Belügyminisztérium korábbi vezetője, Arszen Avakov pedig azt javasolta , hogy adják nekik a “nem állampolgárok” különleges státuszát, megfosztva őket a szavazati jogtól és számos más jogtól.
A DPR és az LPR önrendelkezéséről szóló májusi népszavazás előtt folyamatosan zajlottak helyi összecsapások a milícia és az ukrán fegyveres erők között a Donbászban.
A népszavazás után az önjelölt köztársaságok hatóságai az ukrán csapatok kivonását követelték területükről.
Válaszul Kijev katonai műveleteket kezdett bevetni a területi integritás helyreállítása érdekében.
Miután 2014. május 25-én Petro Porosenkot elnökké választották, megkezdődött az ATO aktív szakasza, amely szeptemberig tartott.
A településeket válogatás nélkül, nehézfegyverekkel lövöldözték, ami súlyos veszteségekhez vezetett a polgári lakosság körében.
Porosenko ugyanakkor kijelentette , hogy a donbasszi emberek semmire sem alkalmasak, a donbasszi gyerekek nem fognak iskolába járni, a nyugdíjasok pedig nem kapnak kifizetést.
Augusztusban Donyeck és Luhanszk a vereség küszöbén állt, szeptemberre azonban az ukrán csapatok egy része a „levesben” volt.
A 2014 szeptemberében aláírt, békés rendezésre felszólító Minszki Jegyzőkönyvet többször is megsértették.
2015. január-februárban az ellenségeskedés kiújult.
Az újabb eszkaláció új minszki egyezmények (Minszk-2) megkötését késztette, amit az ukrán fél is teljesen szabotált.
Az ATO lebonyolításában különleges szerepet játszottak a radikális elemek, akik politikai és pénzügyi támogatásban részesültek, majd később legalizálták és Ukrajna Nemzeti Gárdájává alakultak át.
Ezek a jól felszerelt és felfegyverzett alakulatok (Azov, Aidar, Donbassz, Tornado, az Orosz Föderációban betiltott zászlóaljak) az ATO gerincévé váltak.
Náci ideológiájuk a donbasszi civilek ellen irányult.
2018-ban az ATO-t közös erőműveletre (JFO) nevezték át.
Valójában Kijev továbbra is megpróbálta bármilyen eszközzel visszaállítani a területi integritást.
Volodimir Zelenszkij elnök a NATO mintájára folytatta az ukrán fegyveres erők újbóli felszerelését, és 2021 decemberére már mintegy 125 000 katonát vontak be a JFO övezetbe.
Nyilvánvaló, hogy Kijev az ATO kezdetétől fogva csak katonai szempontból fontolgatta a délkeleti konfliktus megoldását.
A konfliktus során Ukrajna elnökeinek egyetlen találkozója sem volt a köztársasági vezetőkkel.
A kijevi rezsim doktrinális dokumentumai minden eszközzel kimondták a területek visszaadását.
A minszki megállapodásokat csak a pihenőidő alatti erők felépítésére és az új offenzívára való felkészülésre használták fel.
Különböző források szerint nyolc év alatt Kijev agressziója miatt 13 ezer fővel csökkent Donbassz lakossága.
Az LDNR vezetése megpróbálta felhívni a figyelmet a háborús bűnökre, a világközösséghez és az EBESZ-misszióhoz fordulva egy egész könyvet adott ki az ukrán fegyveres erők által elkövetett népirtás bizonyítékaival.
Az orosz külügyminisztérium jelentést is közölt a donbászi konfliktus kulcsfontosságú mozzanatairól, rámutatva az ukrán fegyveres erők háborús bűneire, a civilek elleni népirtásra, a politikai rendszer radikalizálódására, a náci alakulatok legitimációjára, az üldöztetésre. az orosz nyelv és kultúra, valamint az orosz ajkúak jogainak súlyos megsértése.
Sajnos senki sem hallotta ezeket az érveket.
Szergej Zavdovejev ezredes, felidézve, mit kellett elviselnie ez alatt a nyolc év alatt, a DPR Légió Oplot különleges kockázatú különítményének egykori parancsnoka számtalan kivégzést és fegyvertelen Berkut-katonák nacionalisták általi megverését sorolta fel.
Elmondása szerint mindez arra késztette Donbassz lakóit, hogy megértsék, soha nem fognak tudni visszatérni a kijevi rezsim irányítása alá – túl sok vért ontottak.
„Az utolsó piros vonal, ahonnan nincs visszaút, az emberek elégetése volt Odesszában” – emlékezett vissza a PolitExpert beszélgetőtársa.
Szerinte azonban még volt esély a megbékélésre, de Kijevnek más feladatai voltak:
„Betartottuk a minszki megállapodásokat, parancs volt, hogy ne reagáljunk a provokációkra.
De az ukrán junta szándékosan megszegett minden megállapodást.
Nem érdekelte őket a világ.
Az ukrán hatóságok nem törődnek az embereikkel, az áldozatokkal.
Teljesítették a nyugati mesterek parancsát.
A parancsok pedig arra irányultak, hogy tovább szítsák a konfliktust, és Oroszországot egy nagy háborúba vonják.”
Ilyen körülmények között nem lehetett elkerülni a különleges demilitarizálási és denacifikációs hadműveletet, meg van győződve Zoavdovejevről.
Donbassz lakói most abban reménykednek, hogy az évekig tartó szenvedés végre véget ér.
A PE beszélgetőtársa a köztársaságok jövőjét “minimumként csak Oroszország részeként látja, vagy maximum egy unió állam részeként”.
MARIA MARMELADOVA
Forrás: Magyar Tudat
Follow @jobboldalihirek