Amióta kitört az ukrajnai háború, divat lett Oroszországtól rettegni
Amióta kitört az ukrajnai háború, divat lett Oroszországtól rettegni, az egyes európai uniós államok egymásra licitálnak, hogy ki fél jobban a keleti nagyhatalomtól. A józan észt félretéve arról folyik a diskurzus, hogy Oroszország nem áll meg Ukrajnában, hanem nyugat felé tör, és kő kövön nem marad. Ehhez két dolgot kell hozzáfűzni, az ukrajnai háború megmutatta, hogy Oroszország ereje nem végtelen, és ez még akkor is igaz, ha nem a teljes hadigépezetét vetette be keleti szomszédunk ellen. Esze ágában sincs Oroszországnak direktben a NATO-val ujjat húzni, atomháború nélkül egészen biztosan nem is érhetne célt, ha pedig előkerülnek a „csodafegyverek”, akkor mindenki veszít. Másrészt Oroszország nemcsak úgy hódítani ment Ukrajnába, hanem leginkább két dolog motiválta: az orosz kisebbség védelme, és távol tartani a NATO-t, amennyire csak lehet. Európa országai mégis rettegnek és fegyverkeznek. Persze a szálakat az USA mozgatja a háttérben…
Pedig Oroszország tényleg olyan, mint a medve. A vadon élő maci is alapvetően kerüli az embert, és nem támad ránk. (A gondok abból adódnak, ha az állat megszokja az ember közelségét, valamelyest megszelídül, és a városok közelébe téved.) A vadon élő medve csak akkor támad, ha az életterét, otthonát és kölykeit veszélyben érzi. Akkor viszont nem nagyon mérlegel. A NATO viszont azzal, hogy Ukrajnára kacsingatott, túl közel férkőzött a Medve életteréhez, amire a válasz nem maradhatott el. A dolog ugyanakkor rendkívül egyszemű: nem kell(ene) félni, csak gondolkodni, és tiszteletben tartani a maci otthonát. Aki így tesz, annak úgy gondolom, nincs félnivalója a medvétől. Persze lehet a barlang előtt körtáncot járni és ott rettegni, csak akkor ne csodálkozzon senki, ha pórul jár!
Forrás: Bekezdések