Kuleba: az orosz-ukrán háborút senki se emlegesse testvérháborúként, mert ők mindig is teljesen különböző nép voltak
Kuleba ukrán külügyminiszter és a budapesti nagykövete is kijelentette, hogy az orosz-ukrán háborút senki se emlegesse testvérháborúként, mert ők mindig is teljesen különböző nép voltak. Hogy van-e ennek valami alapja, vagy csak a szokásos ukrán hazugság?
A térségben az első államot Kijevi Rusz néven alapították a svéd vikingek, de ekkor még szó sem volt arról, hogy a mai Ukrajna és Oroszország területén lakó szlávok külön nép lennének. Aztán idővel ennek a területnek a nyugati fele lengyel uralom alá került, ahol az ukránok által mai napig nemzeti hősüknek tartott Hmelnyickij kozák hetman orosz segítséggel azért robbantott ki felkelést a 17. században, hogy gyakorlatilag a kozák részek orosz fennhatóság alá kerülhessenek vissza. Ennek ellenére a hetman és alvezére, Bohun arcképe ma is ott virít az ukrán pénzen, a hrivnyán.
Így jött el a 19. század, ahol egész Európán végigsöpört a nemzeti ébredés. Ennek az Oroszországhoz tartozó keleti részeken sok hatása nem volt, ugyanis közös volt a nyelv és a vallás. Attól meg nem ébredt senki nemzeti öntudatra, hogy volt egy kis tájszólása az irodalmi oroszhoz képest. Viszont az ekkor már a Habsburg Birodalomhoz tartozó, lengyel nemesség alatt élő nyugati résznél más volt a helyzet. Itt a nyelv és a vallás is különbözött, így volt mihez viszonyítani. Ki is alakult az önálló nemzettudat, csak ez nem az oroszokkal, hanem a lengyelekkel szemben határozta meg önmagát (a mai napig ez a rész az ukrán nacionalizmus fellegvára).
Az 1. világháború után sorra alakultak meg Európában az új nemzetállamok, de erre Ukrajnában esély sem volt. Egy többszereplős polgárháború kezdődött, ahol egy német bábállam szerűség, cárhű fehér katonák, anarchisták és kommunisták ölték egymást. A harc nem nemzetiségi, hanem politikai alapon folyt, és csak az volt a közös bennük, hogy pogromot mindannyiuk szívesen rendezett. Végül az oroszországi polgárháborúban dőlt el, hogy itt is vörös uralom lesz, és a terület Ukrán SZSZK-ként folytatta tovább a Szovjetunióban.
Pontosabban szenvedett tovább. Sztálin munkájának eredményeképpen végigsöpört rajtuk a Holomodornak elkeresztelt mesterséges éhínség, mely során kb. 8 millióan haltak éhen (miközben a gabonát exportálták, hogy tudják fedezni az erőltetett iparosítást). Tény, hogy az egyébként grúz Sztálin a kisebbségeket is irtotta, de itt az elsődleges ok a parasztság megtörése volt. Ezzel egy időben orosz parasztok is haltak éhen az ország más részein milliószámra. Válaszként az egy évtizedre rá benyomuló német Wehrmachtot felszabadítóként fogadták, és kvázi több ukrán milícia is német szövetségben harcolta végig a háborút. De a nemzetiségi gyűlöletük még itt is főleg a lengyelekre és a zsidókra zúdult, a többiekkel vörös-fehér alapon ölték egymást.
A Szovjetunió szétesésével 1991-ben aztán végre a történelemben először megalakult a független Ukrajna, ami Moldova mellett villámgyorsan a legelcseszettebb európai országgá vált. Nemzetközi hírnevét nagyjából csak a szervezett bűnözői csoportjai, a luxuskurvái és a fillérekért bárkinek eladott ex-szovjet fegyverek adták. Voltak ugyan nacionalista és kevésbé nacionalista politikai pártok, de ez általában attól függött, hogy a mögöttük álló oligarchának az ország nyugati vagy keleti felében volt a székhelye plusz Brüsszelből vagy Moszkvából kapta-e a kenőpénzt. Értelemszerűen egy ilyen államra túl sok lakosa nem volt büszke, és ez meg is látszott rajta 2014-ben. A Krím azért került puskalövés nélkül az oroszokhoz, mert Ukrajnáért a kutya nem akart meghalni.
De a donbaszi háborúval valami megváltozott. A sokként érkező területveszteség, az állandóan megszegett tűzszünetek miatti háborús helyzet és a tudatosan, állami szinten nyomatott nacionalista propaganda felkorbácsolta annyira a nemzeti érzelmeket, hogy a hadseregük immár elszántan tudott szembeszállni az orosz támadókkal (ezt becsülték alá jelentősen az oroszok a tervezésnél). Annyira azonban mégsem vált egységes nemzetállammá Ukrajna, hogy a frissen elfoglalt keleti területeken partizánmozgalom alakuljon ki az oroszok ellen, és ne legyen zökkenőmentes az adminisztráció átállása.
Tehát ukrán nemzet és nemzeti öntudat létezik, de kérdés, mennyire lesz szilárd a növekvő veszteségek és a háborús kimerültség függvényében. És azt, hogy ez a nép az oroszoktól teljesen függetlenül alakult volna ki a semmiből, szerintem még maguk az ukrán propagandisták sem hiszik el.
A képen Bohun kozák atamán a Tűzzel-vassal c. filmből. Ő mondta, hogy „nehéz a sajátunkat ütni, de néha muszáj”.
Forrás: Gerilla