A franciák szerint ukránok adtak el két Caesar löveget az oroszoknak
Azon sem lennénk meglepődve, ha kiderülne, hogy az Egyesült Államok most is pontosan tudja, kik vásárolják fel az Ukrajnában eltűnő fegyvereket.
„Többször írtunk már arról, hogy a kijevi rezsim támogatására felajánlott nyugati fegyver- és lőszerszállítmányok nagyon sokszor nem érnek célba: a front helyett a feketepiacon kötnek ki. Régis de Castelnau francia ügyvéd azonban egészen elképesztő esetre hívta fel a figyelmet Twitter-csatornáján. A Modern Diplomacy ezzel kapcsolatban azt írta: a Macron-kormány többek között Caesar önjáró lövegekkel támogatta Zelenszkijéket, de a több milliót érő eszközök közül kettőt párizsi források szerint 120 ezer dolláros darabáron néhány ukrán tovább adta az oroszoknak, akik azóta az Uralvagonzavod gyárban szedik darabokra és vizsgálják a 155 milliméteres L/52-es löveggel felszerelt tüzérségi harcrendszert.
A CBS hírtelevíziónak pedig Jonas Ohman, a litván Kék-Sárga Alapítvány ügyvezetője arról beszélt: tavasszal a segélyeknek legfeljebb 30-40 százaléka érkezett meg a címzettekhez, a többit egyszerűen ellopták. Az aktivista szerint a helyzet azóta javult, de továbbra sem jó. Egyébként – jegyezte meg a CBS – az NGO, amit Ohman vezet illegális úton küld drónokat, kevlárokat és más felszereléseket Ukrajnába, szóval jól ismeri a helyi szervezett bűnözést.
Így van ezzel Andy Millburn százados is. Az egykori tengerészgyalogos, aki megjárta Irakot és Szomáliát. valamiért úgy érezte, hogy az ukránokat ért támadásra válaszul cselekednie kell, megalapította a Mozart Csoportot – amit az orosz Wagner Csoporttal szemben senki sem nevez magánhadseregnek vagy terrorkülönítmények – és Ukrajnába ment az embereivel »önkéntes kiképzőnek«. Millburn elmondta: a panaszaik egyszerűen lepattannak az amerikai kormányszervekről. »Megértem, hogy az USA katonái miért nem lépik át a határt. (…) De civil tisztviselők is felügyelhetnék, hogy minden rendben folyik« – fogalmazott a fegyverszállítások ellenőrzéséről. Hozzátette: hasonló érdektelenséget tapasztalt Irakban is, aminek az lett a vége, hogy az ISIS később amerikai fegyverekkel hódította meg gyors egymásutánban a közel-keleti városokat.
Érdemes megjegyezni, Washington augusztusban Garrick M. Harmon tábornokot, mint különleges megbízottat pontosan e célból, egy alapos ellenőrzés ígéretével küldte Kijevbe, munkája azonban eddig nem hozott eredményt. Sőt, az Egyesült Államok nagykövetsége kijelentette: tökéletesen megbízik Volodimir Zelenszkij kormányában.
Mindez egyre jobban emlékeztet az úgynevezett McFarlane-botrányra. Irakban 1979-ben Szaddam Huszein vezetésével szocialista fordulat történt, ezzel párhuzamosan Perzsiában Khomeini ajatollah hívei megdöntötték az amerikaiak által támogatott sah, Reza Pahlavi uralmát, és kikiáltották az Iráni Iszlám Köztársaságot. A két állam szemben állt egymással és az USA-val is, de Washington Iránt tartotta a kisebbik rossznak. Az addig bevezetett szankciók miatt viszont Ronald Reagen kormánya a ’80-as években nem küldhetett fegyvereket Teheránnak, amely hosszú háborúba keveredett Irakkal. A CIA ezért Nicaraguát használta fel közvetítőként, ahol polgárháború dúlt a baloldali sandinisták és az ellenforradalmi contrák között – a szállítmányok többségének ott is lába kélt.
A történelmet ismerve így azon sem lennénk meglepődve, ha egyszer kiderülne, hogy az Egyesült Államok most is pontosan tudja, kik vásárolják fel az Ukrajnában rejtélyesen eltűnő fegyvereket.”
Forrás: Mandiner – Bekezdések