Állva tapsolták Novák Katalint az ausztriai egyetemisták

Mint arról lapunk is beszámolt, Novák Katalin köztársasági elnököt csütörtökön hivatalos látogatáson fogadta Bécsben Alexander van der Bellen osztrák köztársasági elnök. Novák a frissen újraválasztott osztrák elnök első vendége volt, migrációról, Ukrajnáról és a Nyugat-Balkán uniós integrációjáról tárgyaltak. A köztársasági elnök programja azonban itt nem ért véget, a napot – amerikai útjához hasonlóan – párhuzamos diplomáciai programmal zárta, a trumaui ITI Katolikus Főiskola diákjainak tartott előadást.

A köztársasági elnököt Christian Alting von Geusau rektor szinte régi jó barátként köszöntötte, bevonulásakor pedig olyan taps fogadta Novák Katalint, hogy a köztársasági elnök meg is jegyezte, „talán itt be is kellene fejeznem, mert ennél a beszédem végén sem leszek népszerűbb”. Az elnök kifejtette, hivatalos látogatása után azért látogatott el a diákokhoz, hogy

Előadásában Novák a magyar családpolitikára koncentrált: leszögezte, a magyar kormány célja „lehetővé tenni, hogy a pároknak annyi gyerekük lehessen, amennyit szeretnének, akkor, amikor szeretnék”. Ezért igyekeznek a kívánt és a végül megszülető gyerekek száma közötti különbséget, a fertility gapet, és kettő fölé emelni a teljes termékenységi arányszámot, azaz az egy nőre jutó gyermekek számát.

Az elnök hangsúlyozta, e cél érdekében az országot családbaráttá szabták át, kezdve az alkotmánytól, amely rögzíti, hogy „Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi”, emellett „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”

Novák Katalin kitért emellett a magyar családpolitika anyagi ösztönzőire is: a nagyszülői gyesre és gyedre („a nagymamát nem lehet helyettesíteni!” – így az elnök), a babaváró kötvényre, a csokra, a négygyermekes anyák élethosszig tartó szja-mentességére, a háromgyermekes anyák diákhitel-tartozásának eltörlésére, és világossá tette, hogy „bárki ideköltözhet Magyarországra”. A családtámogatásra költött összeget a NATO védelmi költségvetési előirányzatához hasonlította: míg a NATO elvárása az, hogy a védelmi kiadások a tagállamok GDP-jének 2 százalékát tegyék ki, Magyarország ennek bő háromszorosát, a GDP 6,2 százalékát költi családtámogatásokra. Kifejtette: részben ezeknek köszönhető, hogy míg a nyugati világban általában a házasságkötések száma csökken és a válásoké emelkedik, Magyarországon a házasságkötések száma az elmúlt tíz évben megduplázódott, a válásoké pedig hatvanéves mélypontra zuhant. Szerinte itthon családbaráttá változott a kultúra, és nem fordul elő olyasmi, amit amerikai útján tapasztalt: hogy reggeli futásai alkalmával látta a babakocsikat tologató kismamákat, majd a babakocsikba pillantva rájött, hogy az amerikai hölgyek valójában kutyákat tologattak. „Nem mondom, hogy nem szeretem a kutyákat, de hiányoztak a babák” – viccelt az elnök.

Személyes hitvallásaként megfogalmazta,

hiszen valójában negyedik gyereket akart, amibe férje nem egyezett bele, mondván, „három gyerek szép, de elég is”. Leszögezte: a magyar családpolitika célja, hogy a fertility gapből fertility surplus legyen, azaz több gyerek is születhessen annál, amennyit a párok terveznek.

A közönség az előadás után szabadon kérdezhette a köztársasági elnököt. Az első kérdést Jean-Yves Brachet Sopronban élő francia domonkos rendi szerzetes tette fel, aki arra volt kíváncsi, mit lehet tenni a társadalom családbaráttá formálása érdekében. Novák Katalin példaként említette, hogy javaslatára például a budapesti repülőtér jelzőtáblái is családbarátok, de általánosságban úgy fogalmazott, „terjeszteni kell a család fontosságának üzenetét, és személyesen is tanúságot kell tenni emellett – ezzel lehet a legtöbbet tenni”.

A főiskola egy osztrák hallgatója arra volt kíváncsi, hogy Novák szerint van-e a nemzeti kultúráknak esélyük arra, hogy megnyerhessék a kultúrharcot a médiával, a tévével és a Netflixszel szemben, s mi az oka annak, hogy Magyarországon ez sikerült. Az elnök úgy válaszolt, „nem tudom, hogy nyertünk-e már, még harcolunk”, de kiemelte a magyar kormány családbarát tévéreklám-kampányait, illetve azt, hogy Magyarországon „világossá tettük, hogy a gyerekek felnevelése a szülők felelőssége, amit nem vehetünk el tőlük”. Úgy látja, „ha hagyjuk, hogy a gyermekeiket a szülők neveljék, akkor van esélyünk megőrizni a hagyományos családi értékeket”.

A harmadik kérdező egy politikai iszlámmal foglalkozó bécsi kutatóintézet vezetője volt,

és arra volt kíváncsi, „hogyan lehetne más EU-s kormányokat ezzel a politikával befolyásolni”. Novák Katalin leszögezte, „senkit nem szeretnénk befolyásolni, mert azt sem szeretnénk, ha minket befolyásolnak”, de a legfontosabb érvük az, hogy „egy európai országban sincs 2 fölött a teljes termékenységi arányszám, és erről, meg ennek a potenciális következményeiről nem is beszélünk”, pedig az egész migrációs kérdés innen indul. Ezért jövőre elmegy majd az ENSZ Nőügyi Bizottságába, ahol mindenféle elvont női problémáról beszélnek, és a családpolitikáról fog beszélni a migráció kontextusában, hiszen „mi lehetne ennél nőibb probléma?”

Egy Romániából származó diák azt kérdezte, hogyan egyensúlyoz az elnök a családi élete és a munkája között. Novák megfordította a kérdést, ő azt nem tudja, hogy hogyan lenne meg elnökként család nélkül: „Ha nem lenne családom, gyerekeim, nem tudom, hogyan bírnék el az életemmel”, hiszen úgy látja magát, mint egy okostelefont, „hazamegyek, felteszem magam töltőre, aztán reggel távozom”. Hozzátette, azért „a család nem annyira békés, mint egy telefontöltő”.

Egy kanadai hallgató örömét fejezte ki afelett, hogy Novák hamarosan Kanadába utazik, és jelezte, „remélem, mond majd egy imát a hazámért”. Azt kérdezte a köztársasági elnöktől, hogy más vezetőkkel folytatott tárgyalásai során hogyan tudja tematizálni az olyan súlyos emberjogi visszaéléseket, mint például azt, hogy Kanadában életképes magzatokkal szemben is korlátlanul legális az abortusz, miközben ilyenre csak Kínában és Észak-Koreában van lehetőség. Novák Katalin leszögezte, abortuszkérdésben ő pro-choice (azaz választáspárti, ezzel az eufemizmussal hivatkoznak az amerikai politikai közbeszédben az abortuszpártiakra), „mert a valódi választás pártján állok:

ugyanakkor onnantól, hogy az élet megfogant, már semmiféle választás nincsen. Megdöbbenésének adott hangot afelett, hogy ma jelentősen többet tudunk az emberi életről, mint 10 vagy 20 éve, „de minél többet tudunk az emberi életről, annál kevésbé védjük”.

Egy amerikai hallgató arra volt kíváncsi, vajon a magyar családpolitika nem ösztönzi-e azt, hogy felelőtlen szülők csak az anyagi előnyökért vállaljanak gyereket. Novák Katalin erre azt reagálta, épp ez az oka annak, hogy Magyarországon a munkához kötik a családtámogatást, így ki lehet szűrni a felelőtlen szülőket.

Egy brit hallgatót az érdekelte, hogy milyen szerepet kíván Magyarország játszani az EU családpolitikai vitáiban. Novák Katalin kifejtette, „már nem elsősök vagyunk, bele tudunk ebbe szólni, felhozunk ügyeket, vissza is utasítunk javaslatokat, mikor az értékeink ellen mennek”, ugyanakkor jónak tartja, hogy a családpolitika tagállami hatáskör, és azt szorgalmazza, hogy ez maradjon is így.

Egy szlovák hallgató némi kritikai éllel kérdezte, miért van az, hogy a családpárti Fidesz nem változtatott az abortusztörvényen, illetve az egynemű párok bejegyzett élettársi kapcsolatát legalizáló törvényen sem. A köztársasági elnök jelezte, „nem tervezzük megváltoztatni az abortusztörvényt”, mert az életvédelem nem a feszültségek növelésével, a betiltás-engedélyezés körüli vita kiélezésével érhető el leghatékonyabban, hanem a kultúra átformálásával. „Magyarországon az a tapasztalatom, hogy ennek hatása van” az abortuszok számára, mondta Novák.

Utolsóként egy volt osztrák diplomata kérdezett, aki arra volt kíváncsi, hogy Magyarországon hogyan válaszol a politika arra a problémára, hogy az európai társadalmak termékenységi arányszáma messze a muszlim bevándorlóké alatt van. Novák erre egyszerűen válaszolt: „nekünk nincs ilyen problémánk, és ez nem véletlenül alakult így”.

Zárásul a köztársasági elnök arra biztatta a hallgatókat, „ne felejtsenek el imádkozni, és ha imádkoznak értem is, azért hálás leszek”. Az elnököt állva tapsolva búcsúztatták, a rektor pedig úgy fogalmazott, „fénypontként vonul be az ITI történetébe, hogy egy keresztény, háromgyermekes anya áll ki elénk, aki egy ország elnöke,

Bár több lenne ilyen vezetőkből!”

Forrás: Kohán Mátyás, mandiner.hu