MacGregor: „Az oroszok úgy döntöttek, hogy tárgyalással nem lehet ennek véget venni”
„Az oroszok úgy döntöttek, hogy tárgyalással nem lehet ennek véget venni. Senki sem fog jóhiszeműen tárgyalni, ezért szét kell zúzni az ellenséget. Ez az, ami közeleg.” MacGregor (9:35 minute)
„Őszintén szólva, még neki sem fogtunk a dolognak.” Vladimir Putyin.
Nem úgy látszik, hogy az ukrajnai háborúnak tárgyalásos vége lesz. Az oroszok már kinyilvánították, hogy nem bíznak az Egyesült Államokban, ezért nem hajlandók az idejüket szószátyár értekezletesdire tékozolni. Amire az oroszok készülnek, az az előttük álló egyetlen lehetőség: szét fogják zúzni az ukrán hadsereget, az ország nagy részét romba döntik és arra kényszerítik a politikai hatalmat, hogy elfogadják a biztonsági követelményeiket. Ez véres és pusztító folyamat, de valójában nincs más választásuk. Olyan nincs, hogy Putyin megengedje a NATO-nak, hogy ellenséges hadseregét és rakétaállásait Oroszország határára vigye. A lehető legjobban akarja megvédeni az országát azzal, hogy megelőzően küszöböli ki az Ukrajnában felbukkanó fenyegetést. Azért sorozott be ukrajnai szolgálatra 300 000 tartalékost, mert az oroszok elszánták magukat, hogy legyőzik az ukrán hadsereget és gyorsan véget vetnek a háborúnak. Egy rövid összefoglaló Douglas MacGregor ezredestől:
Washington csatlós háborúja egy gondosan felépített terv eredménye a célból, hogy Oroszországot háborúba sodorják ukrán szomszédjával. Attól kezdve, hogy Putyin elnök jelezte, hogy kormánya nem fogja eltűrni a NATO jelenlétét Ukrajnában, Oroszország küszöbén, Washingtonnak azon járt az esze, hogy siettesse Ukrajnának egy Oroszország iránt ellenséges katonai középhatalommá fejlesztését. A majdani kormánybuktatás lehetővé tette Washington kijevi ügynökei számára olyan kormány felállítását, amely támogatta ezt a tervet. A volt kancellár, Merkel beismerése, hogy ő és munkatársai csak arra akarták használni a Minszki Egyezményt, hogy időt nyerjenek Ukrajna felfegyverzésére, megerősíti ezt a szomorú igazságot.” (“US Colonel explains America’s role in provoking Russia-Ukraine conflict“, Lifesite)
Noha ez a mai napig bekövetkezett eseményeknek kiváló összefoglalása, kissé több időt fogunk eltölteni Angela Merkel megjegyzésével. Merkel a Die Zeittel való párbeszédében ténylegesen a következőt mondta:
„A 2014-es Minszki Egyezmény arra való próbálkozás volt, hogy időt nyerjünk Ukrajnának. Ukrajna az időt arra használta, hogy megerősödjön, ahogy ma látható.” A volt kancellár szerint „mindenki számára világos volt”, hogy az ellenségeskedést felfüggesztettük, ám a gondot nem oldottuk meg, „de pont ez adta meg Ukrajnának a felbecsülhetetlen időt”. (TASSZ Hírügynökség)
Merkelt keményen bírálták amiért elismerte, hogy ő és más nyugati vezetők szándékosan félrevezették Oroszországot a Minszkkel kapcsolatos valódi szándékaikat illetően. A tény az, hogy nem állt szándékukban Ukrajnát az egyezmény kikötéseinek a betartására kényszeríteni és ezt a kezdetektől tudták. Amit tényként tudunk, hogy Merkelt és a szövetségeseit soha sem érdekelte a béke. Másrészt azt is tudjuk, hogy a szélhámosságot hét éven át űzték, míg tiszta vizet nem öntöttek a pohárba és elismerték, hogy mire ment ki a játék. Végül pedig Merkel szavaiból azt is tudjuk, hogy Washington távlati terve a Minszki Egyezménynek pont az ellenkezője volt. A valódi cél az állig felfegyverzett Ukrajna megteremtése volt, hogy végbevigye Washingtonnak az Oroszország elleni csatlós-háborúját. Ez volt a fő cél, az Oroszország elleni háború.
Akkor miért kéne Putyinnak még csak gondolnia is arra, hogy efféle emberekkel tárgyaljon? Emberekkel, akik hét éven keresztül szemtől szembe hazudtak neki, miközben fegyverekkel árasztották el az országot, hogy azokkal orosz katonákat öljenek.
És mi volt a cél, amely arra késztette Merkelt és washingtoni társait, hogy hazudjanak?
Háborút akartak, ugyanazt, amiért Boris Johnson megakadályozta a megegyezést, amelyet Zelenszkij márciusban tárgyalt végig Moszkvával. Johnson útját állta az egyezségnek, mert Washington háborút akart. Ilyen egyszerű a dolog.
A hazugságnak azonban ára van, ami bizalmatlanságban, a bizalom vészes elemésztésében jelentkezik, ami lehetetlenné teszi a kölcsönös aggodalmat okozó nehézségek megoldását. Az Orosz Nemzetbiztonsági Tanács elnökhelyettese, Dmitrij Medvegyev éppen ezen a héten a legkeserűbb szavakkal fejezte ki a véleményét az üggyel kapcsolatban. Azt mondta:
„Washingtonnak és másoknak a viselkedése az utolsó figyelmeztetés valamennyi népnek, hogy az angolszász világgal nem lehet egyezséget kötni, mert tolvajok, csalók, hamiskártyások, akik mindenre képesek. … Mától kezdve meg leszünk nélkülük, míg értelmes politikusok új nemzedéke nem veszi át a hatalmat. … Senki sincs nyugaton, akivel bármiben bármilyen célból meg tudnánk állapodni.”
(Ex-Russian President outlines timeline for reconciliation with the West, RT)
Természetes, hogy a washingtoni háborús héjákat nem érdekli az Oroszországhoz való viszony romlásának a kilátása, sőt valószínűleg örömmel fogadják. De Európáról nem mondható ugyanez. Úgy van, hogy Európa megbánja, hogy a washingtoni üllőhöz kötötte és a tengerbe vetette magát. Valamikor a közeljövőben – amikor végre felismerik, hogy a gazdasági fennmaradásuk elválaszthatatlanul az olcsó, fosszilis üzemanyaghoz van kötve – az EU vezetői irányt fognak változtatni és olyan politikát fognak bevezetni, amely a saját felvirágzásukat fogja biztosítani. Vissza fognak vonulni a NATO „örökké tartó” háborúitól és csatlakoznak a biztonságos és gazdaságilag összekapcsolt jövőt kereső, kulturált államok köréhez. Reméljük, hogy még az Északi Áramlatot is, amit a modern kor legnagyobb ipari szabotázs cselekményével romboltak le, vissza fogják kapcsolni, hogy létrehozzák a világ legnagyobb szabadkereskedelmi szövetségében az Európát Oroszországgal összekötő, fő energiaszállító ütőeret. Végül a józan ész győzni fog és Európa ki fog emelkedni abból a romlásból, melybe a Washingtonnal való szövetsége belevitte. De előbb az Oroszország és a Nyugat közti tűzvésznek el kell múlnia és a „világbiztonság garantorát” annak a népnek kell felváltania, amely kész Góliáttal a harcot az ő feltételeivel felvenni a „győztes mindent visz” kimenetű versengésben. Ukrajna a „szabályokon alapuló rend” elleni harc döntő csatájává alakul, amelyben az USA „a nagy könyvben megírt mindenfajta cselvetést” kész felhasználni, hogy markában tartsa a hatalmat. Figyeljünk csak a politológus John Mersheimer következő megállapításaira, aki elmagyarázza, hogy az USA milyen eszközökkel védte meg a világrendbeli vezető szerepét:
„Az embernek nem szabad alábecsülnie az Egyesült Államok kegyetlenségét. Ezt elleplezik az iskolai szövegekben és tananyagban, amin felnövünk, mert ez a nacionalizmus része. A nacionalizmus regéket sző arról, hogy milyen csodálatos az országunk. Ez Amerika, akár jó, akár rossz, és mi semmi rosszat nem teszünk. De ha tényleg megnézzük, hogy az USA mi módon működött az idők folyamán, valóban elképesztő, hogy mi milyen könyörtelenek voltunk. De leplezzük. Csak annyit mondok, ha én Ukrajna vagyok és egy hatalmas állam mellett élek, mint Oroszország, vagy ha Kuba vagyok, és egy olyan hatalmas állam mellett élek, mint az USA, nagyon-nagyon óvatosnak kell lennem, mert ez olyan, mint egy ágyban aludni egy elefánttal. Ha az elefánt rád gurul, halott vagy. Hogy boldog vagyok-e amiatt, hogy a világ így működik? Nem, nem vagyok. De a világ így működik, akár jó ez, akár rossz.”
“How the World Works“, You Tube; 1 minute)
Ukrajnában a kilátás a békére nulla. Az USA külpolitikai intézményei úgy döntöttek, hogy Amerika gyorsuló hanyatlása csak közvetlen katonai szembenállással fordítható meg. Az ukrajnai háború e döntés első megnyilvánulása. A másik oldalon Oroszország semmi jelentőséget nem tulajdonít a nyugattal való tárgyalásoknak, mert nem lehet arra számítani, hogy a nyugati vezetők betartják elkötelezettségeiket vagy, hogy teljesítik a szerződéses kötelezettségeiket. A két főszereplő kibékíthetetlen ellentétei elkerülhetetlenné teszik a helyzet súlyosbodását. Mivel nincs megbízható fél, Putyinnak csak egyetlen lehetősége maradt a szembenállás feloldására: az elsöprő katonai erő. Ezért hívott be 300 000 tartalékost ukrajnai szolgálatra és ezért fog behívni újabb 300 000-et, ha szükséges. Putyin felismeri, hogy az egyetlen út előre a gyors kiütés és a saját rendezés rákényszerítése a legyőzöttre. Pontosan ahogy Mersheimer néhány hete megjósolta, amikor ezt mondta:
„Az oroszok nem fognak hanyatt esni és holtat színlelni. Amit az oroszok valóban tenni akarnak, az az ukránok szétverése. Az olyan helyeket, mint Kijev és más ukrajnai városok romba fogják dönteni. Faludzsákat, Moszulokat és Groznijokat fognak csinálni. … Amikor egy nagyhatalom fenyegetve érzi magát … az oroszok mindent meg fognak tenni, hogy biztosan győzzenek Ukrajnában. …Meg kell értenünk, hogy amiről beszélünk, amit itt teszünk, az egy atomfegyverekkel rendelkező nagyhatalomnak – amely a történteket a létében való fenyegetésnek látja – a sarokba szorítása. Ez nagyon veszélyes.” (John Mearsheimer, Twitter)
Tehát ha tudjuk, hogy a dolog úgy áll, hogy Oroszország megpróbálja a háborút az ukrán hadsereg megverésével befejezni, akkor mit remélhetünk a közeljövőben?
Erre a kérdésre több olyan elemző válaszolt már, akik kezdettől szorosan követték a háborút. Hamarosan bemutatunk néhány bekezdést mindegyiküktől, de előbb jöjjön a múlt heti találkozóknak, amelyek néhány héten belül egy jelentős orosz támadást jeleznek előre, az összefoglalása. A kivonat Patrick Lawrence-nek a Consortium News-on megjelent cikkéből való:
Alexander Mercouris … legutóbb kivételes megbeszélések sorozatáról számolt be, amelyeket Putyin tartott az összes … katonai és biztonsági intézménnyel. Az orosz vezető Moszkvában találkozott az összes felső szintű katonai parancsnokkal és nemzetbiztonsági tisztségviselővel, köztük Szergej Szurovikinnel, azzal a tábornokkal, akit az ukrajnai művelettel bízott meg. …
Ezt követően Putyin a külügyminiszterével, Szergej Lavrovval és a védelmi miniszterével, Szergej Sojguval Minszkbe repült a belarusz politikai és katonai vezetőkkel folytatott eszmecserére. Aztán tovább ment, hogy a múlt ősszel népszavazás útján az Orosz Föderációba betagozott Donyeck és Luganszk köztársaságok vezetőivel találkozzék.
Lehetetlen nem arra következtetni, hogy ezek az egymást követő találkozók, amelyekkel alig foglalkozott a nyugati sajtó, egy új, közeli, vagy nem túl távoli katonai kezdeményezés előjelei. Ahogy Mercouris fogalmazta:
„Nagy változások vannak a láthatáron.”
Ezek közül az egyik legérdekesebb Pekingben volt a múlt héten, amikor Dmitrij Medvegyev, aki jelenleg az Orosz Biztonsági Tanács elnöke és régóta közel áll Putyinhoz, Hszi Csinpinggel találkozott. …
A nem túl távoli jövőben a birodalmi önteltség üres szónokiassága gyengülni fog és az összeomlás felé sodródik. A valóságtól való szürreális elszakadásnak ez a foka nem tartható fenn örökké, legalábbis „nem az új orosz kezdeményezés tükrében, bármilyen formában jelenik is meg.” (PATRICK LAWRENCE: “A War of Rhetoric & Reality“, Consortium News)
Igaza van Lawrence-nek? Tényleg „nagy változások vannak a láthatáron”?
Nagyon úgy látszik. Az alábbiakban az ukrajnai háború két legjobb és legmegbízhatóbb elemzőjének, MacGregor ezredesnek és Alexander Mercourisnak a legutóbbi videóiból leírtam néhány idézetet. Mindkettő egyetért abban, hogy a közeljövőben egy orosz „téli támadásra” kerül sor és a művelet hosszú távú céljaiban is egyetértenek. Íme egy kivágás MacGregortól:
„Az amerikai közvélemény nem igazán érti, hogy Donbaszban az ukrán hadsereg az összeomlás szélén áll. Százezres veszteségeket szenvedtek. … (és) közelítik a százötvenezer halottat. Az Ukrán Hadsereg 93. brigádját éppen most vonták vissza Bakhmutból – amit az oroszok ukrán vérfürdővé változtattak – és 70%-os veszteséggel vonultak vissza. Számukra ez azt jelentette, hogy 4000 emberből kb. 1200-at vontak vissza. Ez szörnyűség, de a valóságban ez történik. És amikor az oroszok megindítják a támadásukat, az amerikaiak csupán nézni fogják ennek az egész kártyavárnak az összeomlását. Az egyetlen kérdés most, hogy feláll-e végül valaki és véget vet-e ennek a végletesen hamis közbeszédnek.” (“Colonel Douglas MacGregor”, Real America, Rumble; 8:45 min)
Még valami MacGregortól:
Egyre inkább úgy látszik, hogy az oroszok először Donbaszban akarják teljesíteni a feladatukat. Meg akarnak semmisíteni minden ukrán erőt Donbaszban. Emlékezzünk, ez mindig egy erőforrás-gazdasági kérdés volt. Úgy tervezték, hogy a lehető legtöbb ukránt őröljék fel úgy, hogy az oroszok számára a lehető legkevesebb ráfordítással járjon. Ez ment Dél-Ukrajnában és folyik tovább. Ragyogóan bevált. Szurovikin, a hadszíntér parancsnoka pedig azt mondta, hogy addig folytatja, míg készen nem lesz a támadás megindítására. Ha a támadás megindul, az másfajta csata lesz. Ami különleges, hogy az ukránoknak milyen sok vesztesége volt délen. Kezdünk olyan híreket hallani, hogy az összeomlás szélén állnak. Emiatt hallunk tizenéves fiúkról, 14 vagy 15 évesekről, akiket szolgálatba kényszerítenek. … Olyan videókat kapunk, amelyeken ukrán katonák mondják, „a kijevieknek jobb volna, ha az oroszok kapnák el őket előttünk … mert mi meg fogjuk őket ölni”. A kormány tagjairól beszélnek, mert semmi jelét nem látják, hogy a Zelenszkij kormány a füle botját mozdítaná értük. Fogy az élelmük és a ruházatuk, megfagynak, súlyos veszteségeket szenvednek, és kergetik őket előre.” (“Will Ukraine have enough Fire Power?”, Col MacGregor, Judging Freedom, You Tube; 17:35 min)
MacGregor és Mercouris egyetérteni látszik abban, hogy az orosz haditerv az ellenség „feldarálása” (annyi ukrán katonát megölni, amennyit lehet), biztosítani az orosz eredményeket, miközben kelet felé és a Fekete tenger mentén kiterjesztik az ellenőrzésüket és végül felosztani Ukrajnát két részre, nyugaton egy „működésképtelen államra” és egy iparosított, virágzóra keleten. Itt van Alexander Mercourisnak a legutóbbi frissítése a You Tube-ról:
Erős meggyőződésem, hogy … az orosz téli támadásnak – ami tényleg közeleg – a súlypontja a donbaszi harcok lezárása lesz, az ukrán ellenállás megtörése Donbaszban, az ukrán erők kiűzése a Donyeck Népköztársaságból. Nekem nem tűnik úgy, hogy az oroszok valami nagy előretörést terveznének Kijev vagy Nyugat-Ukrajna irányában. Geraszimov tábornok megjegyzései nem erről beszélnek. … Az oroszok Donyeckra összpontosítanak. … Ennek kicsi a kockázata, de nagyon hatásos. Csökkenti Ukrajna jövőbeli képességét a háború folytatására és – ugyanakkor – teljesíti Oroszország elsődleges célját, ami a kezdetektől fogva Donbasz felszabadítása volt.
Most már nem itt lesz vége. Más orosz tisztségviselők 2023-ban már megmondták, hogy „vissza kéne foglalnunk Kerszon megyét” … és biztosan lesz előrenyomulás másfelé is. De a fő csata Donbasz volt és lesz. Ha ez a csatát megnyerték, ha az ukrán ellenállás megtört, az ukrán hadsereg végzetesen meggyengül … ami azt jelenti, hogy Ukrajna nem csak a legjobban iparosodott területét és a legjobban megerősített körzetét veszíti el, hanem azt is, hogy az oroszoknak akadálytalan lesz az útja végig a Dnyeper keleti partján. Ekkor olyan helyzetben lesznek, hogy Ukrajnát félbe tudják vágni. Ez észszerűnek tűnik számomra és világosnak látszik, hogy ez az orosz terv. Nem is csinálnak titkot ebből, csak hagyják, hogy az emberek ágaskodjanak és találgassanak a Belorussziában lévő csapatok miatt. De gyanakszom, hogy azok legfontosabb célja, hogy lekössék az ukrán csapatokat … Kijev körül egy onnan lehetséges orosz támadás miatt, meg hogy szembe nézzenek a lengyel katonaság felvonulásával. Ez az, amiről Geraszimov beszélt. (“Alexander Mercouris on Ukraine”, You Tube; 31:35 min)
Noha senki sem tudja a jövőt teljes biztonsággal megjövendölni, úgy látszik, hogy mind MacGregor, mind Mercouris elég jól rátapint a tényekre, ezért a forgatókönyvüket nem lehet kapásból elvetni. Tény az, hogy az összeütközés mostani irányvonala azt sugallja, hogy az előrejelzéseik „holtbiztosak”. Mindenesetre nem kell sokáig várnunk, hogy meglássuk. Egész Ukrajnában rohamosan süllyed a hőmérséklet, ami lehetővé teszi a tankok és páncélozott járművek akadálytalan mozgását. Oroszország téli előrenyomulása valószínűleg csak hetekre van.
A fordító kiegészítése:
2022-ben Oroszország többször is kifogyott a fegyverekből. Néhány cikk címe, amelyekben a nyugati sajtó ezt a kérdést feszegeti:
Itt pedig egy felhívás az amerikaiakhoz, mit tegyenek atomcsapás esetén:
Írta: Mike Whitney • December 30, 2022
Forrás: Mercouris: “Something Big Is On the Way”
Fordította: Dohán Mihály – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Follow @jobboldalihirek