Ma, a Hősök napján Suhajda Szilárdra emlékezzünk
„A világot nem azok változtatják meg, akik nem hagyják maguk mögött a komfort zónát, akikben nincs kalandor véna, akik képtelenek az áldozathozatalra, hanem azok, akikben akkora a küldetéstudat, hogy mindent képesek feláldozni.”
Neszmélyi Emil Everest & 7 Summits bejegyzése:
„SUHAJDA SZILÁRD
1982-2023
Szia Szilárd!
Most nem tudom mit írjak, eddig sem tudtam. Úgy volt, hogy ez is sikerül, mint amikor a K2-t is behúztad, első magyarként.
Emlékszel, amikor egy éve az Everest alaptáborában álmodoztunk? Aztán nekem sikerült az Everest, Neked pedig a Lhoce. Te palack nélkül értél föl, amire kevesen képesek, és amit mindenki csodált. Az asztmám miatt mindig biztattál. Emlékszem, adtál nekem csabait, sokat, mert nem bírtam már a helyi ételeket. De jó volt hazait enni annyi hét után! Most is látom, ahogy a rád jellemző törődéssel szeleteled nekem. A számban érzem az ízét még most is. Fontosak ezek az apróságok. Nagyon sokat beszélgettünk az otthoniakról és az idei tervekről is. Én a Déli-Sark expedícióról, Te pedig tudtad, hogy visszatérsz az Everestre. Most ott vagy fönt, örökre, valahol közel a legmagasabb csúcshoz, és már nem számít a hideg sem.
Emlékszel? Tettem egy ígértet erre az esetre… meglesz. Te soha nem mondtál rosszat senkiről, nem bántottál senkit. Majd mondanak és írnak sok mindent, ami minket nem érdekel. Kivéve, ha egyvalakit próbálnak bántani. Azt nem fogom engedni… pont, ahogy megígértem.
És köszönöm a csabait.
Ég Veled Sporttársam”
Gerilla – A harmadik csapás bejegyzése:
„🇭🇺 Meghalt egy ember. Meghalt egy kiváló magyar sportember, szakágában az ország egyik legjobbja. És olyan gyűlölet zúdul rá kommentekben, mintha valami rablógyilkos lett volna.
Pedig Szilárd nem ártott tényleg senkinek. Még politikai vagy egyéb kérdésekben sem mondott nyíltan véleményt. Az expedícióira azt a pénzt költötte, amit ő maga szedett össze a szponzoroktól. És az országnak is szerezte a dicsőséget. Igaz, a mászóké nem egy nagy közösség, de ezen belül ismertté tette Magyarország nevét. Szóval racionálisan érthetetlen ez a gyűlölet.
Más szögből nézve viszont sajnos érthető. Azok a senkik, azok a beszari tömegemberek képezték át magukat hirtelen alpinista szakemberré, azok osztogatnak neki életvezetési tanácsokat, azok törnek felette pálcát, akik nemhogy a Mount Everestre, de még az ötödik emeletre sem tudnának oxigénpalack nélkül feljutni. Akiknek a munkájuk nem az életük, csak egy utálatos napi rutin. Akiket az asszonnyal nem a közös szenvedély köt össze, hanem a lakáshitel. Akik a büdös életben nem fogják megtudni, hogy milyen az, amikor elönt az adrenalin, mert belépsz a ringbe, kiugrasz a repülőből, rohamra indulsz a páncélosod tornyában, vagy felnézel az előtted tornyosuló sziklafalra.
Most végre odaverhetik, hogy „Én megmondtam”! Most végre találnak valami önigazolást saját nyomorúságukra. Most végre elhitethetik magukkal, hogy győzött a középszer. De aztán rádöbbennek, hogy hiába rúgnak bele egy halottba, ettől ők egy jottányit sem lesznek sikeresebbek.
Szilárd ezt már úgysem olvassa. Nem írom azt, hogy olyan halála volt, amit szeretett volna, mert azért ezt ő is későbbre tervezte. De le a kalappal előtte azért az életért, amiben ki tudott teljesedni és amiben ilyen messzire eljutott! Minden értelemben…”
Incze Béla bejegyzése:
„Bár, Hősök Napja holnap lesz, de ma mégis született egy magyar hős.
A világot nem azok változtatják meg, akik nem hagyják maguk mögött a komfort zónát, akikben nincs kalandor véna, akik képtelenek az áldozathozatalra, hanem azok, akikben akkora a küldetéstudat, hogy mindent képesek feláldozni.
Őszinte részvétem a Családnak, legmélyebb tiszteletem Suhajda Szilárdnak! A Hadak Útján találkozunk!
Per aspera ad Astra.”
Varga B. Tamás bejegyzése:
„SUHAJDA SZILÁRD
Hogy miért ment oda?
Hogy miért ment oda, mikor családja volt?
Úristen!
Szégyellem magam azok miatt a posztok miatt, amikben ezeket a kérdéseket merik feltenni azok, akiknek a legmerészebb tettük az volt, hogy piroson keltek át a zebrán…
Vajon miért vállalnak egyes emberek emberfeletti feladatokat?
Sajnos sosem fogják megérteni azok, akiknek életük legkeményebb tette egy csípős hangvételű bejegyzés.
Így ezt magyarázni felesleges.
Ilyenkor a legtöbb, amit az ember tehet, hogy szelektálni kezd a digitális térben. Törlés, tiltás. Ennyi.
***
Közben pedig eszembe jutnak Varga C. Zoli szavai, amikor a rally veszélyeiről kérdezték, ő pedig azt mondta:
„A rally? A rally az nem veszélyes. Vasárnap a belvárosban meg az autópályán a hétvégi autós, na, az a veszélyes.”
És igen.
Az élet minden napján veszély leselkedik ránk. Bárhol. Bármikor.
Nem a Csomolungma, hanem a fürdőszoba és a konyha szedi a legtöbb áldozatot. A gyári melós munkavédelmi hiányosságai vezetnek a legtöbb tragédiához. Az alkohol, a drog és a cigaretta miatt halnak meg a legtöbben.
Szilárd pedig csak fel akart menni a hegyre.
Sajnos az emberi kicsinyességet, a szervilizmust, az eredendő rosszindulatot és a rálátás nélküli kéretlen bírálatot nem vitte magával, hogy jégbe fagyva örökre ott maradjanak nyolcezer méter magasan.”
() VBT ()
Follow @jobboldalihirek