„Készen kell állni a szenvedésre is” – Suhajda Szilárd megrázó utolsó interjúja
Suhajda Szilárd szerdán indította meg a csúcstámadást a Mount Everesten, ám a magyar hegymászó eltűnt, és azóta is keresik. Indulása előtt a Bizalmi Kör Vezetői Klubnak adott egy rövid interjút, amiben többek között a félelmeiről beszélt, és elárulta, hogy mire számít a csúcstámadás során.
Az eltűnt magyar hegymászót az interjúban arról is kérdezték, hogy miként áll a halálhoz, ugyanis egy korábbi naplójában arról írt, hogy nehezen kezeli a gyászt.
„Azt gondolom, ugyanúgy más a viszonyom ezzel a témával, mint egy átlagemberhez képest a hideggel vagy a kényelmetlenséggel. Többször szembesültem tragédiákkal, magával a halállal is: ami „megkönnyíti” az ilyen helyzeteket, az lehet, ha 8000 méter fölött kerül sor egy ilyen találkozásra. Ott, az oxigénhiány és kimerültség miatt, egészen máshogy – vagy nem is – fogja fel egyértelműen az ember, hogy mit lát: úgy értem, tudatosul benned, de nem kavar fel, nem rendít meg – és tudom, hogy ez nagyon bizarrul hangzik! A legnagyobb magasságok élményét inkább utólag dolgozza fel a mászó: legyen az akár a csúcssiker élménye, akár egy holttest látványa. Akkor viszont igazán torokszorító és nehéz tud lenni. Nincs bennem zsigeri félelem. Egészséges félelemérzet viszont annál inkább. És ez fontos is, kell is hogy legyen! Segít ébernek lenni. Ugyanakkor mindig döntés- és cselekvésképesnek kell lennem: az állandó félelem megbénítana. A halál állandó lehetőségének tudata szintén nem segítene. Ezt tudat alatt magával viszi az ember, segít felelősnek lenni, de nem gondolkozol rajta folyamatosan. Viszont az is igaz, hogy az élmények hatására megacélosodik a lelked. Mindenféle értelemben megváltozik az ingerküszöböd. Megtanulsz nagyon objektív és analitikus lenni, és nem közömbösen, mégis hidegvérrel kezelni a legnehezebb pillanatokat is: pont azért, hogy ne blokkolj le, hogy tudj dönteni és cselekedni! A lelki feldolgozás egy későbbi folyamat lesz” – mondta Suhajda Szilárd.
Végül azt is elmondta, hogy sokkal jobban fél attól, amikor a hétköznapokban lát szenvedni másokat.
„Amitől sokkal jobban félek, az a hétköznapok gyásza. Nem a hegyen: hanem amikor másokat látok szenvedni, veszteséget átélni, összetörni. Sokkal tanácstalanabb tudok lenni, mint egy hegyi tragédia során. Mások szomorúságától és gyászától jobban megrendülök, mint a halál látványától nyolcezer méteren. Sokkal tanácstalanabb tudok lenni, mint egy hegyi tragédia során – fogalmazott.
„Terveim szerint három nap múlva érem el az Everest déli nyergét, és onnan az úgynevezett 4-es táborból, 7950 méteres magasságból veszi kezdetét a tulajdonképpeni csúcsmászás. Három nap múlva érem el a rajtvonalat. Talán pont ebben más ez az expedíció. Bár a forgatókönyv és a stratégia nagyon hasonlít bármelyik másik korábbi csúcsmászáshoz, de tudom azt, hogy ez a legnagyobb feladat. Az eddigi legnagyobb feladat előtt állok, és ez az, ami mássá teszi ezt az expedíciót.
Az egyik kedves barátom azt mondta, karrierem csúcsa előtt állok. Való igaz, ez lehet karrierem csúcsa. Minden erőmmel azonnal vagyok, hogy sikerüljön elérni a legmagasabb pontot, és minden erőmmel azon vagyok, hogy visszatérjek onnan épségben. A legnagyobb feladat, de egyben a legnagyobb kockázat is olyan értelemben, hogy nem jártam még ilyen magasságban.
A K2-höz képest is egy új dimenziót jelent ez a plusz 237 méter. Nem tudom, hogy mi fog odafenn történni. Annyit megígérhetek, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, és abban pedig nagyon bízok, hogy mint eddig, most is józan, megfontolt és helyes döntéseket tudok majd hozni, még oxigénszegény állapotban is. Izgatott vagyok, félek, de nagyon várom” – mondta a videós bejelentkezésekor Suhajda Szilárd, amit kifejezetten a Bizalmi Kör számára készített.