Oroszország és Ukrajna kölcsönös tengeri blokádot jelentett be, bár Ukrajnának nincs is érdemi flottája
Az oroszok által bevezetett tengeri blokád elsősorban az ukrán kikötők gabonaszállításait akadályozná, de meggátolja a segélyszállítmányok vízi úton történő beérkezését is. A blokáddal Grúzia is érintett lett a háborúban.
Oroszország haditengerészete július 20-tól tengeri blokád alá vette Ukrajna fekete-tengeri partvidékét, és moszkvai figyelmeztetés nyomán ugyanígy lezárhatják a Fekete-tenger délkeleti, grúziai partjait, amelyek az Ukrajnának érkező segély- és energiaszállítmányok átrakóállomásainak számítanak.
Fotó: Tsuguliev
Figyelmet érdemel, hogy a Grúzia fekete-tengeri partjai előtti nemzetközi vizek egy részére is kiterjesztette az oroszországi védelmi minisztérium a figyelmeztetést: veszélyes vizeknek kell tekinteni ezeket a pontos koordinátákkal kijelölt tengerszakaszokat, ahol a hajózás „kockázatos”. A moszkvai bejelentés időpontjában tartották Brüsszelben az EU–Grúzia társulási értekezletet, ahol szóba került az Oroszország–Grúzia-viszony javítása, de nem reagáltak az oroszországi védelmi minisztérium figyelmeztetésére.
Orosz vádak, ukrán „válaszok”
Az előzmény: Putyin orosz elnök bejelentette, hogy vége az orosz–török–ukrán gabonaszállítási egyezménynek, amelynek alapcélja: a háború körülményei között is biztosítani Ukrajna gabona- és olajosmagexportját. Megokolva a háború kiterjesztését, Putyin közölte, hogy a Nyugat nem teljesítette a gabonamegállapodás Oroszországra, az onnan származó gabonaexportra, az elszámolásra (SWIFT-rendszer) vonatkozó részét, és Moszkvát emiatt 1,2 milliárd dolláros veszteség érte.
Ukrajna tükörválaszt adott: mint Kijevben bejelentették, a Fekete-tenger északkeleti, oroszországi részét (Krím félsziget, Novorosszijszk) blokád alá vonják, az oda tartó, vagy onnan jövő hajókat ellenséges hadi járműveknek tekintik. A gond csak az, hogy
Ukrajnának nincs a Fekete-tengeren érdemi hadiflottája,
amely ezt megvalósíthatná, és a NATO-szövetségesek néhány (Törökországnak sok) hadihajója nem siet csatlakozni az Oroszországgal való közvetlen katonai konfliktus újabb eszkalálásával fenyegető intézkedéshez. Moszkvának egyébként többtucatnyi hadihajója és néhány dízel-elektromos tengeralattjárója cirkál a Fekete-tengeren. Egy részük fel van fegyverezve vízfelszíni vagy víz alatti indítású Kalibr cirkálórakétákkal.
NATO-információk szerint a bejelentést követően erősödött az oroszországi haditengerészeti jelenlét Ukrajna fekete-tengeri partjai, kiváltképpen a gabonakikötők mentén. A példátlan erősségű, Moszkva szerint „a Krím-híd elleni támadás megtorlásaként” indított, többnapos támadásban a Kalibrok mellett az oroszországi erők Kh-22-es, egytonnás robbanófejű, roppant nagy hatóerejű, de elavult (a 60-as évek műszaki színvonalán álló, pontatlan) légi indítású rakétákat is bevetettek Odessza ellen. A támadások kiemelt célpontjai az odesszai tengerparti gabonasilók voltak.
Aknásítás
A sajtóban – vélhetően az illetékes hivatalos szervek támogatásával, tudtával – bloggerbeszámolók jelentek meg arról, hogy egy ukrajnai kikötőből futhatott ki az a tankhajó, amely feltételezhetően a két, a Krím-híd elleni támadásban részt vevő, robbanóanyaggal megrakott csónak drónt szállította a Fekete-tenger Krím félszigeti részéről, nemzetközi vizekről indított akcióhoz. Ezzel egy időben újabb tengeri aknák telepítéséről számoltak be.
Moszkva bejelentette, bármelyik, az ukrajnai kikötőkbe (nem csak a három gabonakikötőbe) tartó hajót lehetséges hadianyag-szállítónak tekintenek, megállítják és átvizsgálják.
Azokat az országokat, amelyeknek a zászlói alatt hajóznak, az Orosz Föderációval (OF) szemben ellenséges államoknak nyilvánítják. Bizonyos körzeteket – amelyek nemzetközi vizeken vannak – „veszélyesnek” minősítettek, nyugati értelmezés szerint az oroszországi hadihajók felszólítás nélkül tüzet nyithatnak rájuk.
Korlátozások nélkül
Oroszországra, mint a Fekete-tenger partja menti államra nem vonatkoznak az 1936-os montreux-i egyezmény korlátozásai, amelyek meghatározzák, hogy a nem fekete-tengeri hatalmak egyszerre mennyi és mekkora hadihajóval lehetnek jelen a Fekete-tengeren, és mennyi ideig. Azaz Oroszország, éppúgy, mint a NATO-tag Törökország, Románia vagy Bulgária, korlátlan számban,
korlátlan ideig tarthat a térségben hadihajókat.
Oroszország hadihajói két úton juthatnak el a Fekete-tengerre: a Törökország (a montreux-i egyezmény őre, legfontosabb végrehajtója) ellenőrzése alatt álló Boszporuszon át, vagy – korvett vagy kisebb fregatt típusú hadihajóival – a Kaszpi-tengerről, a Volga–Don-csatorna zsiliprendszerein, az Azov-tengeren keresztül úszhatnak ki a Fekete-tengerre. (Többek közt emiatt nevezik a kaszpi-tengeri orosz haditengerészet erőit „flottillának”, kis flottának, mert nagyrészt 1500-2000 tonna vízkiszorításúnál kisebb, de erős fegyverzetű hajóegységekből áll, amelyek egyik feladata a két tenger közti ingázás. A Buyan osztályú, 500-960 tonnás rakétaindító korvetteket vélhetően erre a célra fejlesztették, gyártják.)
Megint „nálunk ragadhat” a Monsanto-szemét
Az ukránok számára a tengeri út lezárása azt jelenti, hogy fokozottan fognak a szemestermény-szállítás szárazföldi, magyarországi, lengyelországi, romániai lehetőségeivel élni. Ez a régiós közúti-vasúti szállítás mellett a Dunát is gabonaszállító uszályokkal igénybe vevő útvonalcsomag Magyarországot is érintheti, amely más szomszéd országokkal együtt az ukrán szemestermény-export egyik (tranzit)útjának számít.
A közelmúlt zavaró gyakorlatából adódik a következtetés, hogy a közeljövőben, a 2023-as szemestermény-termés piacra vitelekor ezek a szállítmányok is „leragadhatnak” valamelyik tranzitországban,
felborítva annak belső agrárpiaci árviszonyait. Az „ötök” (Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária) megújították kérésüket, hogy az EU az év végéig hosszabbítsa meg a szeptember 15-én lejáró, az ukrán szemestermény-exportot tiltó rendelkezést.
(Világgazdaság nyomán)
Follow @jobboldalihirek