Amerikai volt hírszerző tiszt: az ellentámadással Ukrajna gyengül, Oroszország erősödik
Vlagyimir Putyin orosz elnök különleges katonai művelet keretében hozott döntései erősítik Oroszországot – mondta Scott Ritter volt hírszerző tiszt az MK.ru szerint. A tiszt úgy véli, az igazság az, hogy Ukrajna egy kimerítő háborút folytat Oroszországgal, amelyben napról napra gyengül, míg utóbbi egyre erősebb.
Fotó: Anatolii Stepanov / AFP / Getty Images
Ritter elmondása szerint az ellentámadásokban az ukrán fél több ezer katonát és a nyugati katonai-politikai blokk, a NATO által szállított fegyverek egyharmadát veszítette el.
A volt amerikai hírszerzőtiszt álláspontja szerint Ukrajna több mint egy hónapja folytat ellentámadást, amelynek megsemmisítő csapást kellett volna mérnie az orosz fegyveres erőkre, de
az ukrán fegyveres erők még az első védelmi vonalat sem érték el.
„Ha elveszítesz 30 ezer katonát, és nincs másik 30 ezer, aki pótolhatná őket, az gyengíti a teljes háborús erőfeszítést” – zárta Ritter az Index szerint.
Robert C. Castel: Kifogások a földbe vésve
A New York Times december 14-én, komor és baljóslatú címet akasztott a vezércikke elé: „Védőművek a földbe vésve.”
A cikk komor hangvételét nemkevésbbé komor képanyag kísérte. Hónapok gondos munkájával kiépített orosz lövészárokrendszerek, erődítmények, szögesdrót, aknák.
Ominózus ázsiai purgatórium, ahol a spanyolbakok a sárkányfogukat fenik az arra tévedő „szerencsétlenség emberére”.
Hieronimus Bosch képvilágából szalasztott apokaliptikus military groteszk.
Talán a skriblerek már akkor és ott sejtettek valami, mert az első Nagy Tavaszias Kudarc után mindjárt jött is az indulatos visszavágás.
„Hogy is képzeltük, hogy a kicsiny, de mégis számbeli túlerőben lévő ukrán hadsereg, tízszeres ágyúhendikeppel és ennek ellenére tűzérségi fölényt élvezve, képes lesz áttörni az áttörhetetlen védőműveken, amiket egy rongyos és demoralizált, de foggal-körömmel küzdő ellenség véd?”
„Ilyen védőműveket más sem tört át 1945 óta, talán az USA-t és Izraelt kivéve.”
Talán még ők sem, csak úgy rájuk fogták.”
„De azok amúgy is plüssből vart matiné védőművek voltak, nem ezek a 40 km mélységben kiépített spanyolbakos, sárkányfogas pokollabirintusok.”
Stb, stb, stb.
Az „egy sziklafal útjába állt” Gloria Victis romantikája olyan szívbemarkoló volt, hogy senki sem tartotta ildomosnak halkan megjegyezni, hogy ne tessék már teljesen hülyének nézni minket.
Az ukrán Nagy Tavaszias lendülete nem az oroszok Kínai Nagy Falán tört meg, hanem kilometerekkel előtte. Egy banálisan lapos, nyílt mezőn.
Voltak ott ugyan sztálinista fasorok, és putlerista szántóföldek meg fasiszta aknák is. Az utóbbi tömegével.
Ami viszont az orosz lövészárkokat és erődítményeket illeti, azokkal a nyílt terepet, a fedező-biztosító sávot, éppen csak meghintették.
Egyértelmű, hogy a Nagy Tavaszias foga nem ebbe a szűkmarkúan mért kubikba tört bele. Hogy mibe valójában, arról majd máskor beszélünk.
De addig is ha lehet, ezt a „nagy putlerista sziklafalon megtörő kis ukrán patak” földbe vájt kifogását talán tegyük félre.
Különben a Nagy Tavaszias Ellentámadás úgy fog bekerülni a Guinness Rekordok könyvébe, mint az egyetlen offenzíva, ami megtört egy védelmi vonalon, mielőtt még elérte volna.