Az USA módszeresen dézsmálta saját izraeli lőszerkészletét, és több százezer 155 mm-est küldött belőle Kijevnek
Az USA az elmúlt hónapokban módszeresen dézsmálta saját izraeli lőszerkészletét, és több százezer 155 mm-est küldött belőle Kijevnek. Éppen abból, ami globális hiánycikk. Pont olyat, ami most Izraelnek is nagyon kellene.
Bár az ukrajnai és az izraeli háború földrajzi tényezők, éghajlat és kiterjedtség szempontjából is különbözik egymástól, vannak fegyverrendszerek és lőszerek, amelyre mindkét ország hadseregének óriási szüksége van. Ezek közül az egyik legfontosabb a 155 mm-es tüzérségi lövedék, amely egyfelől már-már kultikussá vált az ukrajnai háborúban, másfelől a legendájához hozzátartozik az is, hogy világszerte hiánycikk. Nincs kapacitás az ipari mennyiségek előállítására: az USA-ban a gyártás évekig 30 ezer darabra rendezkedett be, de kiderült, hogy ezt a mennyiséget az ukránok két hét alatt elhasználják.
Így aztán a Nyugat a saját készleteit kezdte odaajándékozni Ukrajnának, ám csakhamar kiderült, hogy ezzel senki nem jár jól: Kijev nem tudott számottevő sikereket elérni, a szövetséges államok viszont kifogynak a lőszerből. Menet közben kitört az izraeli háború, az Egyesült Államoknak ráadásul újabb hadiipari nehézséget okoz az, hogy fél szemét folyamatosan Kínán kell tartania egy esetleges tajvani konfliktus kitörése miatt.
Kirámolták az izraeli raktárakat
Az izraeli háború lehetséges eszkalációja a lehető legrosszabb forgatókönyv lenne Ukrajna számára. Súlyosbítaná ugyanis az egyébként is kritikus lőszerhiányt, különös tekintettel a 155 mm-es tüzérségi lövedékekre, amelyekre Izraelnek is óriási mennyiségben lenne szüksége.
Lenne is neki, ha az USA nem osztogatta volna el.
Idén év elején ugyanis annyira kimerültek a lőszerkészletek, hogy az Egyesült Államok hozzányúlt a War Reserve Stockpile Munition–Israel névre keresztelt fegyverraktárakhoz az országban. Az óriási készlet Izraelben az USA tulajdonát képezi ugyan, de éppen azért halmozták fel, hogy ha szükség van rá, az izraeliek bármikor onnan biztosítsák a fegyver- és lövedékmennyiség szinten tartását.
Az évek során legalább két alkalommal már sor is került a használatra: 2006-ban, a harmincnégy napig tartó libanoni konfliktusban, illetve 2014-ben, a Gázai övezetben indított Erős Szikla hadművelet során.
Az USA hadserege ezeket a raktárakat bontotta fel, és küldött 300 ezer darab 155 mm-es tüzérségi lövedéket Ukrajnának.
Miután a lőszer alapból az amerikai hadsereg tulajdona, Izrael kénytelen volt lenyelni a békát, pedig a lőszerek valóban azért hevertek ott, hogy az országnak ne kelljen kapkodnia abban az esetben,
ha kitörne egy újabb nagyszabású szárazföldi konfliktus valamelyik ellenséges állam, elsősorban Irán kezdeményezésével.
Most hiány van és kapkodás – és ebben a sietségben Ukrajna egyáltalán nem jelent prioritást az Egyesült Államok számára.
Pincétől a padlásig
Bár Joe Biden elnök magabiztosan jelentette be, hogy az USA minden létező fegyversegélyt megad Izraelnek, bizonytalan, mennyi idő alatt tudja újratölteni az ottani raktárakat. Főleg annak tükrében, hogy Ukrajna is sorban áll a 155-ösökért, az Európai Unió pedig még mindig azzal van elfoglalva, hogy Kijevnek hogyan teremtse elő a beígért egymillió darab lőszert.
Amikor februárban James Stavridis nyugállományú tábornok – aki korábban az Európában állomásozó amerikai csapatok főparancsnokaként az Izraellel kapcsolatos szövetségesi szerződések felügyeletéért is felelt – a Bloomberg oldalán véleményezte az izraeli vésztartalékok Ukrajnába küldését, lelkesedésében úgy fogalmazott: „okos dolog buta fegyvereket küldeni Izraelből Ukrajnába”.
A tábornok azzal érvelt, hogy a raktárak kisöprésével mindenki jól jár: az USA ismét bizonyítja elkötelezettségét Ukrajna felé, Kijev megint kap egy sok száz milliós fegyvercsomagot, Izraelben pedig felszabadul az „elavult” raktárkészlet egy jelentős része, amit immár modern, „okos” lövedékekkel lehet pótolni – vagyis olyan csúcstechnológiás rakétákkal és precíziós bombákkal, amelyekre az izraeli hadseregnek „sokkal nagyobb szüksége van, mint a 155-ösökre”.
Stavridisnek újra kellene fogalmaznia a véleményét. Éppen az ukrajnai háború bizonyította be, hogy a butának nevezett fegyverek mennyivel hatásosabbak tudnak lenni a méregdrága okosoknál. Nem véletlen, hogy most is mindenki azon agyal, miként állítsanak elő ekkora mennyiséget. Igény az lenne rá, kapacitás most már pláne nincs.
Forrás: Mandiner