Anna lázadása
A jövő évi önkormányzati választások közeledtével a baloldali ellenzéki térfélen megkezdődtek a helyezkedések a minél jobb eredményért, no meg persze a húsosfazék csábító illatáért. A nem éppen sikeres tavalyi országgyűlési választások nyomán kiújult a harc a baloldali pártok között, mely egészen az origóig nyúlik vissza: egyáltalán melyik baloldali pártnak van valós támogatottsága, ezáltal politikai ereje, valamint ha léteznek olyanok, akiknek ez a mutatója marginális, annak az akaratát miért kellene figyelembe venni, miért kellene hagyni, hogy helyeket foglaljanak el erősebb pártok elől?
A balliberális oldalnak internacionális szokása, hogy rengeteg kis pártot, szervezetet fog egybe a „virágozzék minden virág” és a „fogjunk össze közösen” ködös elve alapján, az eredmény borítékolható. Történeti hagyomány, hogy az ottani térfélen ezen egyedül a kommunisták látnak át, így módszeresen mindig le is darálják ezeket a hasznos hülyéket. Így volt ez 1945 után is, ahol a semmirekellő, a baloldallal kokettáló kisgazdák mentek a jól megérdemelt süllyesztőbe és így van ez napjainkban is, ahol az államszocialisták egyenesági örökösei, a DK-s politikusok csinálnak kísértetiesen hasonlót. A folyamat magától értetődő, ugyanis csak a legnaivabb liberálisok hihetik, hogy majd együtt, kézen fogva megváltják a világot és elsöprik a „fasizmust”.
A magyarországi baloldal térfelén összesen két olyan párt van, amely önmaga erejéből – ha csak döcögősen is, de fent tud maradni. Ebből az egyik a már említett DK, a másik pedig a Momentum, amely egyébként folyamatosan veszít a támogatottságából, míg az előbbi inkább stagnál, néha minimálisan emelkedik. Noha a Momentumnak van országgyűlési frakciója, karakteres politikusa annál kevésbé, az irányvonalat rendszerint Donáth Anna szokta kijelölni számukra, egyedül róla mondható el, hogy önálló karakterrel, gondolatokkal rendelkezik.
Október végén megjelent publikációjában az „igazság kultúrájának” meglehetősen általánosító triászát hirdette meg az „igazmondás”, „felelősségvállalás” és a „kritikák meghallgatása” pontokkal, ezt leszámítva a DK és Gyurcsány Ferenc volt a középpontban, s ez a tendencia még mostani felszólalásaiban is tart.
Olyan lelkesen és rendíthetetlenül beszél Gyurcsányék felelősségéről és a DK „halálos öleléséről”, hogy minden bizonnyal ő ténylegesen el is hiszi, hogy elég levegő jut a DK nélkül a Momentumnak, azzal kapcsolatban pedig, hogy a pártja ugyanúgy része és része volt annak a baloldali szövetségnek, melynek a DK a vezető ereje, a kollektív amnézia jeleit mutatja.
Donáth Anna a Momentum 2023. novemberi küldöttgyűlésén. Az „igaz beszéd” már a DK-hoz való viszonynál megbukik (fotó: Momentum Mozgalom/Facebook)
Ennélfogva az igazmondás jól hangzik ugyan, de már az elejétől fogva vérzik, amelyet a választók láthatóan éreznek is. Ráadásul már ezt az eleve kimagyarázhatatlan tavalyi szövetséget tovább rontja a tény, hogy „ügyek mentén” és a kormánypártok ellen továbbra is a széles összefogást támogatja Donáth, akár DK-s jelöltekkel is, amit őszintén szólva én tényleg nem értek, miként illeszkedik a DK elleni kirohanásokhoz, hiszen elvileg „ők az akadálya a kormányváltásnak”.
Azontúl, hogy egy ilyen folyamatosan vonakodó szövetségest Gyurcsányék sem fognak hosszútávon kultiválni, Donáth Anna sorai inkább tűnnek egyfajta segélykiáltásnak, semmint politikai elképzelésnek, ahol egyik részről arra panaszkodik, hogy a DK felfal mindenkit, másrészről pedig deklaráltan összefog velük jövőre is.
Mindezekkel együtt sem gondolom, hogy ez egy közösen megrendezett színház lenne, pusztán csak egy olyan naiv káosz, amely hűen tükrözi, miért is esik a Momentum támogatottsága. Persze, tudjuk azt is, hogy a választók jelentős része az ellentmondások tetemes részén átlép, valamint sok esetben már tavalyi dolgokat is jótékonyan elfelejtenek a demokraták javára, de egész egyszerűen ez most olyan szintű képzavar, amely már egy politikával kevésbé foglalkozó embernek is feltűnik majd.
Jelen állás szerint tehát jövőre is együtt indul a baloldal az önkormányzati választásokon, a tavalyi nyilvánvaló kudarc ellenére sincs más választásuk, a kis pártok teljes leszalámizása sem jövőre, hanem inkább 2026-ra, az országgyűlési választások idejére várható, a jövő évi EU-s választások ugyanis kiváló helyzetjelentést szolgáltatnak majd arról, melyik pártnak mekkora a valós támogatottsága. Ez pedig hivatkozási alap lehet a jövőben. Ami pedig a Momentumot illeti, ha a 2022-es közös fiaskót még el is lehetne feledtetni, úgy néz ki, hogy a „lilák” a jövőjüket is a DK-val képzelik el. „Ügyek mentén” vagy anélkül, a lényeg ugyanaz.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info