Óriási veszély az USA-ra az új kínai szuperfegyver
Kína a J-16-os vadászrepülőgépein egy úgynevezett PL-XX nevű rakétát rendszeresít. Ez óriási kihívást és veszélyt jelent az Egyesült Államokra nézve — erről számol be a Miltary Watch Magazine (MWM) című amerikai katonai újság.
A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg légiereje közzé tett egy fotót. A fotón négy J-16-os vadászgép látható, alakzatban. A rajban közlekedő vadászgépek közül kettő nagyon nagy hatótávolságú levegő-levegő rakétaosztályt hordoz. A Nyugaton régóta „PL-XX” néven emlegetett — kínai megnevezése ismeretlen —, a becslések szerint 500 km-es, vagy annál is nagyobb hatótávolságú, igen nagy méretű rakéta messze a világ legnagyobb hatótávolságú levegő-levegő rakétája.
A rakétáról készült korábbi képek feltehetően a repülési-tesztelési fázisokat mutatták, a legutóbbi kép pedig valószínűleg az első, amely aktív szolgálatban mutatja a fegyvert. Az egyetlen másik, hasonlóan nagy hatótávolságú levegő-levegő fegyver az orosz R-37M, amely 400 km-es hatótávolsággal rendelkezik, és amelyet az elmúlt 18 hónapban kiterjedt bevetések során pozitív eredményekkel teszteltek az ukrán hadszíntéren. Ennek egy kompakt származékát jelenleg az orosz Szu-57-es lopakodó vadászgéphez fejlesztik az „Izdelije 810″ elnevezésű program keretében. Hogy ezeket a hatótávolságokat perspektívába helyezzük, a legnagyobb hatótávolságú amerikai levegő-levegő rakéta jelenleg az AIM-120D, amelynek becsült hatótávolsága 180 km.
A PL-XX-et azért fejlesztették ki, hogy megkönnyítse a nagy értékű légi járművek célba juttatását nagyon nagy távolságokra, beleértve az olyan eszközöket, mint a légi tankerek, AEW&C repülőgépek és stratégiai bombázók.
Az ilyen típusú fegyverek megjelenése komolyan alááshatja Washington azon terveit, hogy katonai műveleteket hajtson végre az ázsiai-csendes-óceáni térségben — állítják szakértők.
A J-16 régóta várhatóan a PL-XX elsődleges hordozója lesz, és talán az egyetlen repülőgép lesz, amely bevetheti ezt a fegyvert. A kínai nehézgépek lényegesen nagyobb hatótávolsággal rendelkeznek és sokkal nagyobb radarokat hordoznak, mint a nyugati világ bármelyik vadászgéposztálya. Ezek a szovjet Szu-27 Flanker konstrukció továbbfejlesztett származékai, lényegesen fejlettebb avionikával és a kompozit anyagok nagyobb mértékű felhasználásával, mint az Oroszországban kifejlesztett rivális Flanker-típusok.
A jelentések szerint a PL-XX kettős radar- és infravörös keresőket használ, amelyek az adatkapcsolatokkal együtt lehetővé teszik, hogy azokat a vadászpilóták és az AEW&C platformok személyzete is irányítsa, biztosítva a maximális megbízhatóságot a célok elleni támadás során. A rakétákat hordozó J-16-os egységek tökéletes kiegészítői a gyorsan növekvő J-20-as lopakodó vadászgép-flottának, mivel a J-20-asok lopakodó képességeiknek köszönhetően sokkal biztonságosabban tudnak bevetésre kerülni, és nagyon nagy radarjaik segítségével kulcsfontosságú célzási adatokat szolgáltatnak az ellenséges eszközökről, amelyek aztán felhasználhatók a PL-XX rakéták repülés közbeni irányítására.
Míg a J-16-osok nagy értékű célpontokat semlegesítő és elfogó repülőgépekként működnek, a J-20-asok jól vannak optimalizálva az ellenséges vadászgépek elleni harcra, és nagyon magas szintű feladatokra tervezték őket. A J-20-asok gyártása várhatóan 2025-ben eléri az évi 120 repülőgépet és az egymást követő modellek között gyorsan javulnak a képességek. A KJ-500 AEW&C repülőgépek gyártása mind a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg légiereje, mind pedig haditengerészete számára szintén nagyon jelentősen megnövekedett.
A PL-XX hadrendbe állítása különösen jelentős kihívást jelent az Egyesült Államok és szövetségesei számára. A nyugati vadászgépek átlagosan sokkal kisebb radarral rendelkeznek, és sokkal kisebb hatótávolsággal, mint kínai és orosz társaik, ami létfontosságúvá teszi a támogató repülőgépek bevetését. Az amerikai F-22-es és F-35-ös vadászgépek például a J-20-as harci sugarának kevesebb mint a felét érik el, és a különbség várhatóan 2024-től tovább fog nőni, mivel az új J-20-asokba WS-15 hajtóműveket építenek be. Amennyiben az olyan eszközök, mint az E-3 és E-7 AEW&C „repülő radaros” repülőgépek és a KC-135 tankerek nem lesznek képesek a Csendes-óceán felett tevékenykedni, Amerika légi lehetőségei a térségben komolyan korlátozódni fognak.
Forrás: Origo
Follow @jobboldalihirek