Márciusig bírja Ukrajna az Egyesült Államok és az EU segélyei nélkül
Közel 40 milliárd dolláros hiánnyal néz szembe az idén Ukrajna. A washingtoni és az EU-s segélyek nélkül március végéig bírja. De mi történik utána?
Egyelőre nincs előrelépés a Fehér Ház által Ukrajnának szánt 60 milliárd dolláros segély ügyében. A tavaly óta tartó kongresszusi perpatvar megköti Biden kezét, az USA így decemberben elutalta a Kijevnek szánt összegek utolsó morzsáit, azóta teljes a csend. (Az idő előrehaladtával és az elnökválasztás közeledtével annak is egyre nagyobb az esélye, hogy az Egyesült Államok valóban 2023-ban segített utoljára Ukrajnának anyagilag.)
Ezzel párhuzamosan február 1-jén dől el, hogy mit tesz az Európai Unió, amennyiben Orbán Viktor fenntartja vétóját, és megakadályozza, hogy az uniós költségvetés terhére küldjön Brüsszel 50 milliárd eurót (négy évre lebontva) Ukrajnába. Amennyiben sikerül akár konszenzusos, akár azt nélkülöző megoldást találni, Kijev még mindig nem fog annyi pénzhez jutni, amennyivel az államot működtetni tudja. De mennyi pontosan az annyi, hogyan húzza ki a köztes időszakot Ukrajna gazdasága, és mi történik abban az esetben, ha a segélyek soha nem érkeznek meg?
Óriási hiány
Az ország összes saját bevétele a katonai költségvetésbe kerül. Ez azt jelenti, hogy az állam az alapvető funkcióit (fizetések és nyugdíjak biztosítása, a szociális háló fenntartása, támogatási rendszerek működtetése stb.) egy az egyben a nyugati segélyekből biztosítja. Az idei évre előrevetített 40 milliárd dolláros hiányból 30 milliárdot az Egyesült Államok és az Európai Unió tüntetne el – legalábbis ez volt a terv még tavaly év végén.
Kijev többször és egyre kétségbeesettebben jelezte a Nyugat felé, hogy
az állam működése kerül végveszélybe a segélyek elmaradása esetén.
Az ukrán kormány ideiglenes megoldásként újabb adókat vetett ki a pénzintézetekre, néhány adóbevételt átcsoportosított és belföldi hiteleket vett fel a költségvetési kiadások fedezésére; ezek a megoldások azonban csak ideig-óráig biztosítják az állami lélegeztetőgép működését. Japán 1,5 milliárd dolláros csomagot küld segítségképpen, a tavalyról megmaradt maradványösszegek is átcsoportosíthatók, az adományokból is csorog be valamennyi, így Kijev valahogy túléli az első negyedévet, amelyhez alaphangon 8 milliárd dolláros költségvetéssel kalkuláltak.
Ami azután történik, az az amerikai és európai segélyösszegek folyósításától vagy beragadásától függ. Amennyiben nem, vagy csak részben érkeznek meg, Ukrajnának a pénzügyi önellátásért vívott küzdelemre kell koncentrálni. Nehéz, ha nem lehetetlen küzdelem lesz. Onnantól ugyanis a katonai kiadások mellett az állami működtetést is saját erőből kellene finanszíroznia, ami nagyjából el is döntheti a háború sorsát. Miután a kijevi vezetés óriási léptékű, több száz ezer embert érintő besorozási akcióra készül, a védelmi költségvetés súlyos problémákkal szembesül:
egyetlen katona kiképzése és harcba küldése évi 26 ezer dollárba kerül, amelyre egyszerűen nem lesz fedezet.
Zelenszkijnek választania kell majd: vagy háborúzik, vagy biztosítja az állam alapfunkcióinak a működését. A kettő együtt csak és kizárólag az EU-s és a washingtoni források áramlásával lehetséges.
Politikai következmények
Az ukrán közgazdászok nem szívesen beszélnek egy segélymentes finanszírozási modellről, de a realitás az, hogy a külső pénzforrások elapadásával a kormány – inkább előbb, mint utóbb – kénytelen lesz a pénznyomtatás eszközéhez folyamodni. Ez nyilvánvalóan a hrivnya teljes elértéktelenedéséhez és hiperinflációhoz fog vezetni, így a problémákra szintén csak minimális időre szóló, tüneti kezelést nyújt majd – ellenben borítékolja a végső összeomlást.
A másik lehetőség Zelenszkij számára ugyanilyen katasztrofális következményekkel járhat. A legrosszabb megoldás, amit a kényszerhelyzetben tehet, hogy visszafogja az importfogyasztást, késlelteti a bérek és a nyugdíjak kifizetését, leállítja a támogatási rendszert és spórolási okokból még nagyobb lyukakat vág a szociális hálón. Amennyiben ezt az utat választja, az
akkora társadalmi ellenállást fog kirobbantani, amely garantáltan az elnök bukását eredményezi, mégpedig a lehető legrövidebb időn belül.
Míg Zelenszkij egyes nyugati államok szemében mesebeli hős, aki a népét győzelemre vezeti a gonosz erők ellen, a hétköznapi ukránok nagyon is mindennapos megélhetési problémákkal küzdenek, és nincs az a vezér, akit követnének, ha az súlyosbítani próbálná az eleve nehéz helyzetüket.
Végjáték?
Az állami működőképesség fenntartása alapfeltétele a háború folytatásának. Miután a saját bevételeket az utolsó hrivnyáig a hadigépezet nyeli el, a segélyek befagyása a legrosszabb forgatókönyv megvalósulását feltételezik.
Az az elgondolás, hogy Oroszország a gazdasági és pénzügyi szankció következtében megroppant gazdaságának nyomására véget vet a háborúnak, már régen megbukott. A jelenlegi állás szerint egy csőd szélén tántorgó ország háborúzik egy háborús gazdaságra átállított, megerősödött másikkal, amely ráadásul pontosan tisztában van azzal, hogy a lemorzsolódási háború minden szempontból neki kedvez.
Ukrajna 2024 első felében a legrosszabb félelmeivel néz szembe. Ha nem oldódik meg az európai, de mindenekelőtt a washingtoni segélyfinanszírozás kérdése, a gazdasága tavaszra összeomlik. Az pedig egyértelműen a háború befejezését hozza majd magával.
Forrás: Mandiner
Follow @jobboldalihirek