Most fáj igazán, hogy a Momentum elvette az álmunkat
Ezekben a pillanatokban nézem a férfi BMX-esek szabadstílusú versenyét az olimpián, éppen Anthony Jeanjean francia bringás következik. A sportoló egyperces gyakorlatát végig a hazai közönség ovációja kíséri. Amikor Anthony végez a programjával, megáll az egyik emelvény tetején, a hatalmas tömeg pedig éljenzi őt. A zsűri, amely rendre rövid idő alatt dönteni szokott a pontokról, hosszasan gondolkodik.
Végül Jeanjean annyi pontot kap, amely azonnal a pillanatnyi dobogó második helyére kerül. (Más kérdés, hogy a brit Kieran Reilly még megelőzte, így Anthony végül harmadik lett.)
A francia bringás így is olimpiai bronzéremmel gazdagodott, a szülőföldjén, hazai közönség előtt. S ezzel életre szóló élményt szerzett, nemcsak magának, hanem a versenyre kilátogató közönségnek és tulajdonképpen egész Franciaországnak. Arról már ne is beszéljünk, hogy a sokáig gondolkodó zsűrire mekkora hatással volt az őrjöngő hazai tömeg. Könnyen lehet, hogy Anthony nem fért volna fel a dobogóra, ha ezt az olimpiát máshol, például Magyarországon rendezik.
Csalásról azért nem beszélhetünk. Az igazsághoz ugyanis hozzátartozik, hogy a francia sportoló erős programot teljesített, így volt mire magas pontokat adni. Más kérdés, hogy a szoros mezőnyben még így is kelhetett a hátszél.
S még egy dolgot érdemes kiemelni, Anthony Jeanjean nyilvánvalóan nem az egyetlen francia sportoló, aki élvezi a hazai közönség támogatását. Megkapja az extra támogatást minden francia olimpikon, úgy az egyéniben, mint a csapatban indulókra. A gall versenyzőket támogató tömeg szinte belehajszolja a győzelembe a hazai sportolókat, egészen biztos, hogy sokan extrán tudnak teljesíteni a támogatásnak köszönhetően.
Mindezt annak tükrében rendkívül fájdalmas nézni, hogy ez az olimpia lehetett volna Magyarországon is. Az esemény megrendezésére ugyanis hazánk is pályázott, és volt is esély arra, hogy az olimpiát Budapestre hozzák, és akkor jöttek a Momentum Mozgalom forradalmi lelkületű pillanatpolitikusai.
Több mint hét éve, 2017. január 19-én aláírásgyűjtést kezdtek egy helyi (budapesti) népszavazás kiírásához. A népszavazáson azt a kérdést kívánták feltenni, hogy „Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata vonja vissza a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére irányuló pályázatát?” A népszavazás kiírásához akkor 138 527 érvényes aláírásra volt szükség, február 17-én a Momentum 266 151 aláírást adott le.
Ennek hatására hazánk vezetése úgy döntött, hogy a magyar főváros visszalép a pályázattól.
A Momentum NOlimpia-kampánya célba ért, győzött az irigység, kishitűség, a rosszindulat és az ostobaság. A mozgalom vezetése azzal érvelt, hogy az ország (Budapest) belerokkanna a verseny megszervezésére. S egyesektől érvként hangzott el az is, hogy ha megszerezzük az olimpiát, akkor a Fidesz majd lop.
Nos, nem tisztem a Fideszt védeni, de egy biztos, ha valaki lopni akar, akkor lop. S nemcsak sportlétesítmények építésénél lehet lopni, hanem utak, hidak fejlesztésénél vagy más nagyberuházásoknál is. Vagyis nyilvánvaló, hogy a felhozott érvek kifogások voltak, nem többek annál. Ezzel viszont több száz magyar sportoló álmát tették tönkre, akik hazai pályán érmeket szerezhettek volna, és dicsőséget hozhattak volna Magyarországnak.
Így nem Szilágyi Áronnak, Milák Kristófnak, Csipes Tamarának vagy éppen a kézi- és vízilabda csapatainknak szól a hazai tapsvihar, hanem például Anthony Jeanjeannak. Emellett százezreknek, millióknak jelenthetett volna hatalmas közösségi élményt a budapesti olimpia. Na, ezt akarta a Momentum megakadályozni!
Némi elégtételt jelent, hogy a NOlimpia-kampány segítségével ismertséget szerzett és politikai tőkét kovácsolt Momentum Mozgalom mára a megszűnés szélére sodródott. A legutóbbi európai uniós választáson a párt mindössze 3,7 százalékot szerzett, amivel egy országgyűlési voksoláson nem jutott volna be a parlamentbe. Talán csak két évet kell várni, és a Momentum oda kerül, ahová való, a süllyesztőbe!
Forrás: Bekezdések.hu
Follow @jobboldalihirek